Boni! Őszinte részvétem
Baba! Neked drukkolok ezerrel!
Most írok kicsit magamról
(bocsi, ha hosszú leszek)
Pénteken kicsit összezavarodtam, mérges lettem, csalódott is, de ismét tele lettem reményekkel. Tudom, hogy ezek így együtt ellentmondásos dolgok, így megpróbálom leírni mi is történt az új dokiknál pénteken.
Szokásos, rendes rákszűrés miatt elmentem péntek reggel egy új helyre, ahol nagyon kedves onkológus dokibácsival találkoztam, sok mindenről beszélgettünk, többek között az elmúlt 4 évünkről. Elmondtam, hogy mi mindenen vagyunk túl, majd 2 olyan vizsgálatot mondott, ami szerinte alapvető, és nem csináltak meg nálunk. Ebből az egyiket megerősítette a nőgyógyász is, akinél délután voltam.
Onkológus doktor kérdezte, hogy csináltak-e mindenre kiterjedő tenyésztést, merthogy sokféle baktérium van, ami akadályozhatja, akár a fogantatást, akár a megtapadást. Vannak olyan bacik is, amik vetélést tudnak előidézni. Ez a vizsgálat, talán nem alapvető mindenkinek, de neki az! Mindkét doki megkérdezte, hogy csináltak-e esemény utáni vizsgálatot! No, olyat nem csináltak.
A legmegdöbbentőbb az volt, mikor a nőgyógyász megkérdezte, hogy:
miért mondták maguknak, hogy semmi bajuk? Minimum 4-5 dolgot tudna mondani, amiért nem esem teherbe
Szóval eddig azt mondták, hogy a prolaktinom kicsit magas, a progeszteron kicsit alacsony, de nem veszélyes!!! Pedig igencsak magas és igencsak alacsony a doktor szerint, így kezelni kell, ő még nem látott ilyen alacsony progeszteronnal teherbe esni senkit!!!
A prolaktinra 1x kaptam gyogyit, még a Sote II-n, ahol a gyógyszer felírás és beszedés után már nem érdekelte őket, hogy hat-e vagy sem, szóval tovább léptünk! Következett egy meddőségi közp, ahol elfogadták a korábbi (Sote II.) vérvételek eredményeit, és ott már nem adtak semmilyen gyógyszert ezekre. Kaptam viszont "clostit" és egyéb szurikat, amik a peteérést segítik és a repedést. Ezzel igaziból nem is lenne gondom, hiszen adtak inszem után duphastont ami, ha jól tudom a progeszteront hivatott emelni,
DE a páromnak nagyon magas százalékban fejhibásak a katonái, amit mi minden egyes helyen megkérdeztünk, hogy gond-e, hiszen láttuk a leletet, de sehol nem mondták, hogy probléma!!!
Pénteken elvittem minden papírt magammal, még az utolsó kis cetlit is, amit bárhol kaptunk, így ezek alapján derült ki, hogy az inszeminációt sem úgy kellett volna csinálni pont a fejhibák miatt, ahogy csinálták! Na itt állt le az agyműködésem
innentől, már csak bámultam ki a fejemből. 2007-ben egyébként jártunk egy másik meddőségi központban is, ahol csináltak vérvételt, de ott csak annyit mondtak, hogy hát a prolaktinra lehetne szedni valamit, de nem írták fel, a progeszteront nem említették. Ezeket átgondolva és hallva, azért aztán összeszedtem magam, így vérvételek indulnak, olyan, mintha előröl kezdenénk az egészet. Megbeszéltük a párommal, hogy nem kesergünk a múlton, hiszen a 4 évből igaziból csak 2 év telt el úgy, hogy vizsgáltak és nem mondtak semmit, majd a 2008-as évben úgy gondoltuk, hogy mivel semmi bajunk, spontán is sikerülhet. Már nem tudom mit gondoljak. Ami biztos, hogy cérna-beültetésre többet nem megyek, mert a fejhibák miatt igencsak esélytelen a spontán baba. Valahol azt érzem, hogy nem baj, hogy van gond nálunk, kezeljenek és jöjjön a várva várt baba
Valamiért így történt, valamiért így alakult az élet, hogy ennyi időnek kellett eltelnie. Innentől már csak bízni tudok abban, hogy most jó kezekben vagyunk. Nem tudok mást tenni. Biztos sokatokban a fentiekkel kapcsolatban sok gondolat jön elő, hogy talán nem jól gondolkodom, hogy talán ez a doki nem mondja jól,hogy mi is van, de ennyi idő elteltével nem tudom másképp gondolni, csak úgy, hogy ezek voltak a gondok korábban. Bocsi, ha kicsit zavaros voltam, elég nehéz így leírni mindent
Tudom, hogy nem írtam le mindent teljesen jól és kimerítően, de nem akarok terhelni a topicot
Ölelés mindenkinek