Napot!
Zsófi
Az igazság mindig fáj. Lehet barokkos körmondatokban fogalmazni, vagy kerek perec...te az utóbbi voltál...sztem azok után, hogy min mentél át, ehhez neked jogod van!
Dike
Én annyit tennék hozzá Zsófi gondolataihoz, és mondom ezt azért, mert bár vannak már csemetéim, ugyan nem jártam végig a szamárlétrát, de elindultam rajta, magadnak tedd fel a kérdést.
Mennyire akarsz gyereket!
Ha a válasz nagyon, és most rögtön, akkor igenis lépj előre. Ha válasz, hát nem tudom, mostanában, akkor várj még. Ha a válasz nem most, akkor felesleges aggódnod, még ráérsz később.
Hormonokkal tömetni magad kivizsgálások nélkül ostobaság...és ezt azért mondom mert én is ezt tettem! 4 hónap closty után, sikertelenül csaptam az asztalra, hogy elég...lépjünk tovább!
Bocs, ha rám is megharagszol, de Zsófinak igazat adok!
Kandi
Űzzed, űzzed...bár tuti kukkol!
Ditke
Nyomozol?
Krisz
Dátha monjon le!
Fenci
Kilókkal ne foglalkozz. majd lemegy. Én szopi alatt hízok még...már 3at felszedtem!
De remélem jön a tavasz, és mehetek a kertbe, ott majd legyúrom!
Meg hát, anyós feladott 4 doboz hájas sütit...
tudja, hogy az a kedvencem!
hogy lehetne nemet mondani!
Kérem a fokhagymás savanyúd receptjét! Lécci!
Kata
Kávé. újság! Jaja...de jó lenne...Kávé, hát mivel újság nem jár, marad a net...de ennyi jár nem?
És a nap csodája...
Voltunk ma sétálni. Kimerészkedtem. Két gyerek. Babakocsi, kismotor, egyedül!
Gondoltam végig megyünk az utcán, meg haza. De Árpi nem úgy gondolta. Nagyon édes volt, elindultunk, mondom neki, az út szélén motorozzon, mert jöhet autó, és elüti. Mint a kisangyal. Na jó vasárnap van, sokkal gyérebb a forgalom. Jött az autó...kiabál : "Anya, autó...állj!"
Mentünk tovább. Véget ért az utca...felkanyarodik a dombra, mondja menjünk tovább. Igen ám, de a kismotor. Mondom felhajtod? Igen. Jó elindultunk. 3 méter után, ugye fölfelé nehezebb...hát nem megy. Mondom akkor visszamegyünk. Nem. Felemelte a kis kezei közé, hogy majd ő felviszi! No rajta. Elindultunk. 10 méter után már nyögött. Kérdezem nehéz? Iden.
Kérdem vigyem? IDENNN!
Felmentünk, még motor nélkül is nyögött mire felértünk a csúcsra. Visszakanyarodtunk az eggyel feljebbi utcára. Szépen fegyelmezetten jött mellettem. No elértük a keresztutcát, aminek a végén lakunk, mondom menjünk le. Ez az utca régi vasúti talpakból van kirakva, iszonyúan ráz...beton+latyak. Lementünk. Erre a végén közli, hogy még egyszer. UH.Hát először meg akartam győzni,hogy mennyivel jobb a mi utcánk hazafelé, de nem...elindult megint fölfelé. Igenám, de igásló hozzad a motoromat, no és a tesót is húzzad! Isteni élmény a vasúti talpakon felfelé rángatni a babakocsit! kezemben motor!
No sebaj visszaértünk a tetejére, és mégse újra jöttünk le, hanem mentünk tovább a párhuzamos úton...ennek a vége zsákutca...VOLT! Ott lett az új bölcsőde...megtaláltuk! Bekukkantottunk! És a főútra kiérve hazafelé vettük az irányt. Félúton majdnem elaludt a kormányán a motornak, de szerencsére nem akart az úton menni, beérte a járdával. Megismertük a mohát! Megugattunk néhány kutyát, és szó nélkül bejöttünk a kapun otthon!
Mindez 2,5 óra volt!
A kicsi kb fél órát aludt, a többit végig nézelődte!
Nagyon élveztem a kirándulást, de hétköznap, sőt szombaton se merném újra megtenni! Ez lesz a vasárnapi program!
Bocsánat, hogy offoltam, de annyira csoda volt, ismerve Árpit, hogy ezt meg kellett veletek osztani!
Azé vannak tapasztalatok. Egy húsakasztó kampó kell, mert néha úgy gondolta inkább sétál mellettem, és olyankor a motort vinni, ami alig pár kiló, hát cementeszsáknak tűnt!
És még vmi, amibe nem gondoltam bele, hogy ilyenkor nincs még egy kezem! Ha elszaladt volna????????