Törpiri!
A császártól ne félj, velem is nagyon rendesek és ügyesek voltak. Az anesztes doki meg az anesztes asszisztensnő időnként megsimogatta a fejemet, mikor már nagyon sokszor elmondtam nekik, hogy nagyon félek, és köszönöm, hogy ott vannak.
Utólag elég vicces, visszagondolva. Akkor meg az volt bennem, hogy muszáj hálálkodnom, mert egyszerűen ki kell hogy jöjjön valahogy a feszültség, és nagyon jó volt, hogy ott álltak a fejemnél, holott természetesen azért vannak ott, hogy figyeljenek, de akkor valahogy nagyon nagy hálát éreztem, hogy vigyáznak rám. Eléggé paráztam, mert akkor dőlt el, hogy császár, és én ezzel tudatosan nem is számoltam, végig.
Én a szülésznővel sokat beszélgettem előtte, hogy hogy szeretnénk szülni, apásan, babát megkapva, stb. És pontosan tudta, hogy ez mennyire fontos nekem, úgyhogy mikor kiderült, hogy most gyorsan mégis császár, és én kétségbe estem, hogy ezek nem lesznek, kifejezetten figyelt, hogy hogy hozza össze a két helyzetet a legjobban. Babókát Apa kapta meg rendbetétel után, aki ettől elalét, imádta, fél órát dajkálhatta, mire engem kivittek. De előtte, még mikor kiemelték a kisfiunkat, a szülésznő ahogy szaladt ki vele, még egy mozdulattal odanyomta az arcomhoz azt a neved kis csomagot.
Bocs, most is bőgök.
Szóval hihetetlen érzés volt, és neki köszönhetem, hogy így mégis valahogy szülésformára sikeredett a szülésem.
Aztán a fürdetés után még visszahozta egy picit, és odatartotta a fejemhez, nézegettük egymást, hihetetlen volt, ahogy tanulmányozott az a pici kis emberke, és közben fújkálta a kis nyálbuborékokat. Ahogy odaértek hozzám elhallgatott, és csak gyönyörködtünk egymásban.
Aztán megkapta Apa arra a fél órára. Utána mivel éjjel volt, és egyébként is volt szabad szülőszoba is, oda toltak be az egyikbe megfigyelésre, kb 7-8 órára. Addig nem szabad a fejedet megemelni, és kapod az infúziókat, de bejárkálnak hozzád, hogy megnézzenek (infúziót, katéteres zacsit - ezekre figyelj, ha ébren vagy, hogy ellenőrizzák tényleg). Apa bent maradhatott volna, de szegény totál kész volt már, mert egy elég húzós nap után még szülnünk is kellett, úgyhogy éjjel hazament, akkor Babókát is bevitték a csecsemősökhöz. De még előtte a szülésznő segített az első szopinál, annyira kis ügyesen csinálta Kismanó, hihetetlen volt, mennyire tudja öszöntből.
Másnap reggel mikor felkelhettem, megkaptam őt is, és onnantól együtt voltunk. A fizetős szobát én is javaslom, mert császár után azért nem szaladgál könnyedén az ember (gondolom egyébként sem, mert egymáson nevetgéltünk a másik lánnyal, hogy ő meg ülni nem tudott - én meg három napot félig ülve töltöttem, mert felkelni nem bírtam volna másképp a babához, ha sírt). Szerintem jobb, hogy közel saját fürdőszobád van, két szobára van egy, illetve utolsó nap bekerült valaki a szemközti oldalra, aki rendszeresen bejárkált a miénkbe (de legalább ugyanolyan tisztán hagyta ott).
Szóval szerintem beszéld meg a szülésznőddel, ha van, hogy ilyenekre figyeljen, és máris kevésbé para a császár.
A másik, hogy ha nem sürgősséggel csinálják, akkor most már általában nem vágják át a hasizmot, hanem széthúzzák a függőleges két köteget, és így sokkal gyorsabban gyógyul a seb, illetve kevésbé fájdalmas a felépülés is, a szeméremcsont fölött egy-két centivel vágnak vízszintesen.
Amit még megtudtam az egyik lánytól, hogy ütemezett (vagy hogy hívják - mikor előre tudod, hogy az lesz) császár esetén is adnak előtte oxitocin infúziót, úgyhogy úgy is vajúdik az ember, mert állítólag a baba légzésének szükséges, hogy ezek a hormonális és fizikai hatások szülés előtt érjék, a szülőcsatornán áthaladást így is kihagyja, ezért ez kell előtte.
Apuka nem lehet bent a műtőben, de az előtérben várakozhat, és végig csodálhatja a baba rendbetételét (erről kb. harminc képünk van), aztán dajkálgathatja.
Ja, és nem árt megkérni, hogy a spinál után mindkét oldaladat teszteljék, biztos ami biztos. De nekem minden rendben volt, és ott senki sem panaszkodott ilyenre, hogy az egyik oldala érzett, úgyhogy ügyesen csinálják.
Enikő!
Gyere te is az "aggódósba"
, majd ha Bajcsyt érintő kérdés van, visszajövünk.