halihó lányok!
jelentem, január 3-án, éjjel 23:45-kor megszületett az én Dani fiam, 54 cm-vel és 3,5 kilóval!
mivel Mecsér doki beteg volt még akkor, és nem vállalt műszakot, beküldte maga a helyett... na kit?
a mi kedvenc Fábián dokinkat, úgyhogy nála szültem. ha van kérdésetek, nosza rajta, megpróbálok mindenre válaszolni!
a kórházban folyik az átalakítás, ami idegtépő, az én szobám ablaka pont az udvarra nézett, így pihenésről szó se volt napközben se... hogy mikorra végeznek, azt nem tudom, de sztem még jóval odébb van...
ha a babával minden rendben van, akkor veled van egész éjjel, kétszer kell őket betolni a csecsemősökhöz, reggel 7:15-10:00-ig vizitre, este 20:00-22:00-ig pedig fürdetéshez. itt sajnos nem lehetsz jelen, mi is tegnap fürdettünk először...
nem kell vinni a babának semmit, csak popsitörlőt. minden mást adnak, ha elfogy, akkor pótolják. egyedül a hazamenetelkor kell vinni a picinek ruhát, de asszem ez egyértelmű
a szülés utáni kérdésben nem vagyok teljesen biztos, mert nekem gondjaim adódtak, de nekem úgy volt, hogy mikor kibújt, a hasamra rakták, majd gyorsan elvitték méricskélni, trutyit szívni, stb. asszem ez után vissza szokták őket vinni, és 3-asban lehettek 2 óráig. de nekem nem hozták vissza, mert a méhlepényem bent maradt, és elaltattak. úgyhogy én csak következő reggel kaptam meg a picit.
nálunk minden jól indult, Danibaba nagyon ügyeske volt, a 4. napra lett is kis tejecském, de sajnos a hülye elveim miatt pórul jártunk kicsit. nem itattam a babát a felkínált cukros vízzel, ennek következtében besárgult. egy éjszaka bent tartották az inkubátorban, aztán kékfényes ágyon velem volt egy napig, a szopi úgy ahogy ment, de akkor már itattam bőséggel. viszont ez nem segített, még jobban besárgult szegény, úgyhogy egy egész napra bedugták az inkubátorba, ahonnan szoptatni se vehettem ki, ergo egy napot ráhúztunk a kórházi ott-létre, és folyamatosan fejnem kellett, de még így se volt elég a tejcsi, kis pótlást is kapott.
aztán végre tegnap hazajöhettünk, de még minden nagyon kaotikus. tejem hol van, hol nincs, szopizni néha tudunk, néha nem... egész éjjel ment a visítás, mert ugye éhesek voltunk, úgyhogy hajnal 3-kor felhívtam a csecsemősöket, mert már teljesen összeomlottam idegileg... vettünk tápszert, most pedig óránként keltem kb a babát, megpróbálunk kicsit cicizni, ha nem megy, akkor kiskanállal nyomjuk bele a tejcit, vagy ha az épp nincs (bár most sikerült elég sokat fejnem), akkor a tápot. nagyon megszenvedünk ezért a kajáért...
azért írom csak ezt le nektek, hogy ne féljetek attól a cukros víztől. ha csak egy icipicit adtok neki, ha már nagyon éhes, az szerintem többet használ, mint ártani tudna. persze meg kell tartani a mértéket, de ne "csakazértse" alapon döntsetek!
nekem a homeós bogyók nagyon sokat segítettek a szülésnél, utána is szedtem az arnica-t, és állítólag egész szépen gyógyul a sebem... hát ki tudja, hogy van-e összefüggés, ha hisztek benne, csináljátok, de én nem szóltam róla senkinek. nem mintha bárkit érdekelt volna
a csecsemősökről: én elég sokat jártam hozzájuk a sárgaság miatt, és szerintem is nagyon kedvesek, segítőkészek. amig én bent voltam, folyamatosan volt 20-30 baba (szombaton velem együtt 7-en szültek!), úgyhogy van, hogy ők is nyűgösek, és bunkók, de ha kedvesen szólsz hozzájuk, akkor ők is kedvesebben viszonyulnak hozzád. nekem nagyon sokat segítettek, lelkileg is, úgyhogy emiatt szerintem ne parázzon senki!
még írok kicsit a szülésemről, aztán megyek keltem Danikát...
szóval múlt szombat reggel 10 perces fájásokra ébredtem reggel 8-9 fele, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. aztán pár óra múlva már szabályos 5-6 perceseim voltak, akkor bementünk a kórházba.
pillanat, kel a gyerek, megnézem mi baja, aztán folytatom!