Kiemelt témák

Sziasztok!

1000 éve nem jártam itt!
A történetem a következő röviden: 1 éve tudtam meg, hogy a férjem megcsal. Utána pár hónapig csend volt, aztán megint feltámadt bennem a gyanú és elkezdtem nyomozni. Na kb itt tűntem el
Nagyon sokmindent kellett mérlegre tennem és végül úgy döntöttem, hogy amíg a férjem érzelmileg és anyagilag biztos hátteret biztosít a Kisfiunk felneveléséhez, addig én nem veszek tudomást a nőügyeiről. Tudom, hogy ezzel sokan nem értetek egyet, de tényleg nagyon-nagyon sok dolog szól emellett, érzelmi és racionális okok is.

Nem mondom, hogy maradéktalanul boldog vagyok, de legalább találtam egy megoldást. Nem biztos, hogy a legjobbat, de ez majd kiderül, a döntésem nem végleges (nem is lehet az egy ilyen kényes helyzetben) és ha elmérgesedik a helyzet, tudok lépni.

A férjemmel nem beszéltem a dilemmámról, mert mint korábban írtam, csípőből tagad, felesleges lett volna olyanról lelkiznem, amit saját állítása szerint el sem követett.

Puszi mindenkinek és köszönöm a segítséget és a támogatást!
Am

Am

Az rendben, hogy te elfogadod, de azon is gondolkodtál már, hogy miért csinálja? Ha ezt is végiggondolod akkor talán van esélyetek arra, hogy normálisabb legyen a kapcsolatotok, és ne lépjen félre.

Sziasztok!
Nagyon el vagyok keseredve, bár nem velem és a férjemmel van probléma.
Az öcsém családja van széthullóban.
Alaphelyzet:
Nem házasok, együttélnek már 6 éve. A csajnak van két nagyobb gyereke az előző házasságából és egy közös másfél éves kislányuk a tesómmal.
A csj elkezdte csalni az öcsémet ésez ki is derült. De mikor nyilvánvalóvá vált az eset azt vágta az öcsém fejéhez, hogy neki mindegy, úgyis nála marad a három gyerek!!!!

Ez tényleg így van?
Bele lehet kényszeríteni egy férfit egy együttélésbe, papucsot csinálni belőle a gyerekével zsarolva?????

Az öcsém el akarta venni a csajt, de nem volt a válasz, mert így jobban kijönnek anyagilag. (Ugyanis az egyedülálló szülők több családi pótlékot kapnak.)

Tesóm nem akarja robbantani a családot. Főleg a kislány miatt nem, de a csajnak is őszintén meg tudna bocsátani. Ezt meg is mondta neki. Viszont a nő nem hagy fel a másik kapcsolatával.

Márti

Én csak irigyelni tudom az ilyen csajokat, akik 2 idegen gyerekkel is kellenek valakinek, és hárommal is még őt ostromolják. Lehet, hogy tud valamit. De az is lehet, hogy jól rá fog faragni, mert ennyi gyerekkel azért nem jellemző, hogy kapkodnának az ember lányáért.
Én a tesód helyében nem erőltetném, de könnyű ezt így kívűlállóként kijelenteni.

Én nem irigylem a csajt, de egyáltalán. Eleve elégedetlen, és boldogtalan, ha így csapong a 3 gyerek mellett. Az másik kérdés, hogy a vére hajtja, vagy van nyomós oka is rá. De most nem is róla van szó igazából. Csalódtam benne, mert kedveltem.

Hát tudod, a csaj sem közömbös az öcsémnek, de főleg a kislánya miatt nem akarná szétdobni a bútort.

Tényleg 100%, hogy a nőnél maradna a kislány (közös gyerek) szétbútorozás esetén???? Direkt nem írok válást, mert nem házasok.

Márti

T-Márti
Attól is függ, hogy ki költözik, mert álltalában szeretik, ha a gyerek nem változtat lakhelyet. Tehát eleve hátrányban van az aki a lakást elhagyja, mert azt mondják, hogy Ő a családelhagyó, még ha ez nem is így van. Ez elég ciki, mert többnyire a megbántott normálisabb fél szokott elköltözni. Persze ha az öcsédé a lakás megpróbálhatja kidobni a másik két gyerekével együtt, de ez nagyon ronda dolog és úgy sem tenné meg. A gyerek legalább az Ő nevén van? Mert ha még az sem, akkor tényleg reménytelen. Csak azért tudom, mert egy barátnőm volt hasonló helyzetben, csak ott nem megcsalás volt az ok és a lány költözött. A gyerek az apánál maradt (suli és lakhely miatt), de Ők normálisan megbeszélték a gyerek érdekében.
Kriszta

Ui. Én azért az öcséd helyében mégiscsak elköltöznék. A gyereknek rosszabb, ha érzi a feszültséget a családban. Ráadásul lehet, hogy a másik pasi kidobja a csajt, ha megtudja, hogy elhagyták, mert esetleg besz...rik, hogy 3 gyerekkel a nyakán marad. Most tök jó neki, mert csak a jót kapja belőle, de ha egyedül marad a csajszi, akkor a szeretőtől is többet fog elvárni és ezzel talán elüldözi.

Nyanya!
Szolgálati lakásban laknak, az öcsém munkahelyének szolgálati lakásában. Ez talán pozitív.
A közös gyerek az öcsém nevén van. Ez is jó.
És ami még biztató volt abban, amit írtál, az az, hogy ha a másik hapsi megérzi, hogya nyakába szakad a nő a 3 gyerekkel, akkor bemajrézik és már nem is lesz olyan édes az a szőlő!
Csk ehhez tudni kéne, ki az a hapi! Mert ez még rejtély.
Márti

T-Marti
Szerintem teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy ki a hapsi és egyébként sem a hapival van a gond. Ha nem Ő akkor egy másik. Hapsi akad elég.
A csajnak van saját lakása? Ha nincs, akkor elég bátor, vagy nagyon hülye. Gondolom neki kell költöznie. A gyereket meg szerintem jogilag nem viheti magával, mert gondolom Ő is oda van bejelentve, de ezt inkább ügyvédtől kellene megkérdezni. Ha nem vet véget ennek a kapcsolatnak akkor nagyon papucs és egész életében meg fogják alázni. Ha viszont végetvet, lehet, hogy később kibékülnek és a csaj legalább már tudja mire számítson. Az más kérdés, ha a gyerek miatt perre viszik a dolgot, hogy lehet bizonyítani, hogy megcsalták, mert ezzel biztos nyerne. Ha van ügyvéd ismerősöd kérj tőle tanácsot.
Kriszta

Köszi, Nyanya!
Márti

Szia,

Detto, mint hugomeknal. Hugom most kulon el a ferjetol egy masik pasival. Meg hazasok, a 2 gyerek Nala van. Semmilyen szinten nem birtam hatni Ra. Minden esetre a hugom meg most is azt szajkozza, hogy "meg van visszaut." (Es megjegyzem szerintemis lenne.)

Ugyhogy nehez tanacsot adni. Ha a lany is ugyanezt erzi, hogy van visszaut, akkor ezt el kell venni Tole. Talan jo otlet lehet egy bloffoles. Osszepaklotatni a cuccait, es kuldeni a masik srachoz. (Nem tudom, mennyire kockazatos. Biztosan nagyon.)

Szerintem addig van eselye Ocsednek, amig a masik pasi nem szokik hozza az uj helyzethez, es nem teszi fel a kerdest, hogy "esetleg megprobalhatnank egyutt?"
SZVSZ eddig lehet megmutatni a csajnak, hogy merre mennyi mozgastere van. Ugyhogy pakolni es kuldeni.

Persze konnyen szovegelek en, hisz nem az en eletem befolyasolja. Ezert csak ovatosan!

Ha szerinted hulyeseget irtam vagy tul veszelyes, akkor felejtsd el a hozzaszolasom!

Udv, ZoliApu.

UI: Nagyapam kicsapongo volt. Nagymutter kileste, es amikor legyottra ment nagyfather akkor osszepakolta a cuccat es elvitte a csajhoz. A csajnak egybol nem kellett nagyfather.
Vegul is egy haztartasbol mentek a tulvilagra.

Azért megnézném a hapsi fejét, mikor beállít a csaj 3 gyerekkel

Márti!

Azt nem tudom, mit csináljon az öcséd, de jogilag szerintem nagyon kicsi az esélye, hogy megkapná a gyerkőcöt. Nagyon ritka, amikor az apának ítélnek, az is olyan esetekben, ha az anya drogos, alkoholista, vagy nem beszámítható. De gondolom, a nőre egyik sem illik. Az szvsz jogi szempontból nem érdekel senkit, hogy ki kit csalt meg. Az már más kérdés, hogy ha öcséd kiteszi a szűrüket, akkor van-e hol lakniuk.

Ildianyu

Köszi mindenkinek!
Zoliapu!
Én is ezen gondolkodtam: mármint hogy most, amíg "friss" a dolog, elküldeni a pasihoz. Már csak azért is, hogy ne csináljon hülyét az öcsémből: vele él, részesül a jövedelméből, az öcsém munkahelyének a szolg. lakásában és közben mással teker???? Na neee!
(A férjemmel csinálta ezt meg az első felesége. Nyíltan járkált kéz a kézben a szeretőjével. Az egész falu látta, hogy csalja a nő, a férjem tudta meg utoljára, mert nem a faluban dolgozott.)

Vagy az is jó, amit Nagyapádról írtál. Hogy Nagyanyád elvitte a cuccait a nőhöz.

De ez mind túl kockázatos az öcsém számára. Úgy érzem, retteg, hogy elveszíti a lányát, és még a csajt is szereti. Úgyhogy jó úton jár afelé, hogy hülyét csináljanak belőle. Akkor már biztosan nem fogja szeretni a csajt és lehet, hogy könnyebben lép más irányba, de az odébb lesz, az idő szalad és ő az idén lesz 30 éves.
Új családot alapítani...hááát?
És nem keres olyan veszett sokat, hogy még fizesse is a gyerektartást.

Ráadásul apukánkkal is elég zűrös a viszonya, én vagyok az egyetlen "háttér". Ha apu megtudná az egészet, onnan is csak a bántás jönne....
Márti

Hú, nekem Zoliapu nagymamájának a lépése nagyon tetszik! Vagány! Rám tuti hatni lehetne egy ilyen vagány lépéssel, ha én lennék a csaj!

Ildianyu
Ez azért nem ilyen egyértelmű. A barátnőmnél egyszerűen az volt az oka, hogy az apának ítélték, hogy a lány költözött. (Ez jogilag a család elhagyás) Illetve a gyerek már iskolába járt. Mondjuk itt nem voltak durva perek és a kissrác is inkább az apjával akart maradni, mert nem akart elköltözni és a sulihoz is ragaszkodott, de rentgeteget van az anyjával. Szinte az egész nyarat meg hétvégéket vele tölti. Egyébkén a válás oka is csak az volt, hogy a pasi szerint a nő arra van, hogy főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen és slussz. A barátnőm viszont ezek mellett még bátorkodott egyetemre járni és sportolni.

Márti
Szerintem van rá esély, hogy a gyerek az öcsédnél maradjon. Egy kis faluban (bár nem tudom mekkora faluban él) nincs titok. Mindenki látja, hogy megcsalták. Ez nem hiszem, hogy jó fényben tunteti fel a lányt. Ráadásul még csak nem is közös vagy saját lakásban laknak, hanem az öcséd szolgálati lakásában, tehát az sem ciki, ha kidobja, mert ebben a helyzetben fel sem ajánlhatja, hogy Ő költözik. Egyébként, ha mégsem neki ítélik a gyereket akkor is jobban jár. Ettől még nem kell elhagynia. És jobb ha mindenki látja, hogy egy határozott ember, aki tudja mit csinál és nem apukátok véleményétől vagy az esetleges következmények miatt hátrál meg. Nem akarom megbántani az öcsédet, de egy ilyen pasira én nem tudnék felnézni. Lehet, hogy a barátnője is ezért csalta meg. Mutassa meg neki, hogy tud önálló férfiként viselkedni.
Az életkorával kapcsolatban: én 32 éves voltam, mikor a férjemet megismertem. Ő akkor volt 31. Most van egy szép gyerekünk. Sose késő újrakezdeni. De a régi rosszat fojtatni mindig bosszúságot okoz.

Nem is tudom, miért szurkoljak.
Az öcsém azt szeretné, ha "minden a régi lenne".
De az már úgysem lesz.
A mi családunkban nem "divat" a válás, ha értitek, hogyan gondolom. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy saját magunk halálra ítélése, ha csak a a szokások, meg a "nyelvek" miatt sínylődünk egy kapcsolatban, még ha a fő ok a gyerek, akkor is.
Bár nem tudom, én itt tudnék-e hagyni mindent úgy,hogy a gyerek nem jön velem. Azt hiszem nem.
Tehát azt hiszem, könnyen beszél az a fél, aki a nyeregben érzi magát, vagyis biztos abban, hogy az övé lesz a gyerek. Akinek vesztenivalója van, az bevállal mindent, megalkuszik, szenved.

Nyanya!
Először kissé meghökkentem azon a kijelentéeden, hogy te nem tudnál egy olyan férfira felnézni, mint az öcsém. Először úgy éreztem, ez nem igaz, az öcsém nem ilyen, Te nem ismerheted őt.
De aztán belegondoltam. Mégis így van, valahol mégis így. Bár korán önállóságra lett szorítva, megkereste a maga kenyerét, kereste a boldogulását, de mégis hiányzik valami.
De ez nem az ő hibája.
Nincs kellő önbizalma, önértékelése.
Anyukánk akkor halt meg, mikor ő még iskolába járt, 20 éves volt. Hiába gondolnánk - és bocs a fiúktól - de ő akkor még volt nem kész, felnőtt ember, félig gyerek volt még.
És akkortól kezdve apukánktól csak a bántást, a kritikát, a lenézést kapta. És kapja még a mai napig is. És meglehetősen csúnyán.

Talán ha egy megértő családi háttér lenne mögötte, ha félelem nélkül elmondhatná, mi a helyzet. Ha hátatfordítva mostani életének lenne HOVÁ fordulnia.

Félő, hogy egyedülállóként (ha nem maradhat nála a kislány) nem is lakhatna tovább a szolgálati lakásban.
A nő egyébként valószínűleg az anyjáékhoz menne lakni. De nem hiszem, hogy azok egyáltalán tudnak erről az egészről. Felteszem nem fogadnák örömmel a hírt, mert szeretik az öcsémet.
Márti

Márti, nagyon együttérzek az öcséddel... Valami olyan lány kéne mellé, aki rászorul, és mellesleg becsületes is. Aki örülne neki, aki felnézne rá, úgy, ahogy van. Ha marad az eddigi kapcsolatában, csak rosszabb lesz neki, most ezt gondolom. (Annak alapján, amit most írtál róla.)

Márti!
Ne haragudj, ha túl durván fogalmaztam. Nem az önállóságára gondoltam, inkább az érzelmi labilitására. Persze tényleg nem ismerem, ezért csak találgatok. Szerintem az öcséd túl jó ehhez a lányhoz. Próbálta már kideríteni az megcsalás okát? Nem lehet, hogy a lánynak hiányzik valami és ezt keresi másnál? (persze ez ettől még nem mentség). Mondjuk kevesebbet romantikáznak, nem járnak el együtt szórakozni, nem beszélgetnek eleget stb. Ha a válásra nem gondol érdemes lenne ezeket kideríteni. Lehet, hogy Ő is meg tudná adni neki ami kell, csak tudja meg mi az. És ne az apukátoknak akarjon megfelelni, hanem magának. Ha magával elégedett, akkor talán apukátok is az lesz vele, ha meg nem hát nincs mit tenni. Te ott vagy neki és ez fontos.
Kriszta

Még valami. Próbáld meg az önbizalmát erősíteni. Valószínü a lány pont ezt a tulajdonságát használja ki.

Kriszta!
És a barátnőd a gyerekek nélkül költözött el? Mert akkor érthető.

Márti!
Szerintem a nő nem fogja meggondolni magát, ha ez így marad. Valamit tényleg lépnie kellene az öcsédnek, hogy ráeszméljen a csajszi, hogy milyen nélküle.

Ildianyu

Ildianyu
Mivel a lakás a srácé volt, kénytelen volt. Csak egy gyerek volt. Egyébként egy lépcsőházzal odébb költözött, és a férje nagyon jó apa, a gyerek is imádja és el is tudja látni, csak férjnek volt pocsék.

Ha az öcsém biztos lenne abban, hogy nála maradhat a gyerek, akkor már réges régen határozottan kitessékelte volna a csajt - szerintem. VAgyis annyira nem régen, mert ez az egész tarthat kb. 2 hónapja. És nemrég borult ki a bili, tehát öcsém még csak 2-3 hete tud az egészről.

Most próbál vele normálisan beszélgetni. Mondtam neki, hogy ne vegyen fel támadó hangnemet, mert akkor a csajnak semmi kedve nem lesz visszajönni hozzá. Ha tényleg vissza akarja kapni, akkor teremtsen olyan légkört, ahová érdemes visszajönni.

Ildianyu!
Hogyan kéne ráeszméltetni a csajt, hogy rájöjjön, milyen az öcsém nélkül? Ha az öcsém elmegy máshová, azzal máris elveszítette a gyereket, ő a családelhagyó, stb.
Ha a lakásban marad nem vonhatja ki magát a családi élet alól, ez érthető.
A csajt elküldeni a gyerekekkel - talán ez a verzió még használható, de így a saját kislányát is "kidobja".
Most várakozó állásponton vagyok, elmondtam első tanácasimat neki és most várom, lesz-e előremozdulás az ügyben. A héten még biztosan beszélek vele.

Nehezíti a dolgot, hogy majd 200 km-re lakunk egymástól. Egyébként ők nem egy kis faluban, hanem egy kisvárosban élnek.
Márti

Márti
Teljesen egyetértek veled abban, amit az öcsédnek tanácsoltál. Azért egy ügyvéddel beszélj és vázold fel neki a helyzetet. Lehet, hogy azt mondja, érdemes belevágni. Azt nem mondom, hogy az a legjobb, ha bele is vág, de ha jogilag tájékozott és netalántán nagyobb esélye van, hogy nála maradjon a gyerek, akkor határozottabban mer kiállni az igazáért. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az apák ennyire ki vannak szolgáltatva.
Kriszta

Sziasztok,

Elso korben tudatositani kellene a csajnal, hogy kerulhet meg rosszabb helyzetbe. Csak utana azon gondolkodni, hogy mi lesz ha kulon mennek.

Ha kulon mennek: Es ha megprobalna beadni, hogy IDEIGLENES-en Ocsed nevelje a gyermeket. Csak 1-2 honapig az elejen. (Aztan meg nem tamogatna, hogy kikeruljon ebbol a kornyezetbol, magyarul nem adna vissza. Pl: Terry-Black.)

Udv, ZoliApu.

UI: "Egyszerűen nem hiszem el, hogy az apák ennyire ki vannak szolgáltatva."
En is szo nelkul ezert mosogatok.

ZoliApu
De azért előtte főzöl is remélem

Kriszta!
"Egyszerűen nem hiszem el, hogy az apák ennyire ki vannak szolgáltatva!" Pont ez kering az én fejemben is, mióta megtudtam, mi a helyzet a tesóméknál.

Azt hiszem én is, hogy jó tanácsot adtam, mert ma röviden felhívott Öcsém és azt mondta, sikerült értelmesen beszélniük a párjával. Jó a helyzet. Ez nem tudom, hogy pontosan mit jelent, mert munka közben telefonált, és nem tudott hosszan beszélni.

Egészen pontosan nem csak ezt tanácsoltam neki, amit fentebb is írtam:
"Mondtam neki, hogy ne vegyen fel támadó hangnemet..."
hanem egészen pontosan elmondtam, milyen szavakat, szófordulatokat használjon, hogy a másik még véletlenül se érezze kritikának, bántásnak, számonkérésnek.
Úgy beszéljen, hogy az egész beszélgetés a csaj érzelmeiről szóljon. Ő beszélhessen, mondhassa el az érzelmeit, gondolatait, aggodalmait. Öcsém ebben a beszélgetésben ne beszéljen magáról, a saját problémájáról, saját félelmeiről. Ne mondjon véleményt, ne hánytorgasson fel, csak beszéltessen.
Ha jól éreztem ma este az Öcsém hangján, akkor bejött ez a módszer.

Előnye, hogy a csaj nem érzi magát támadva, nem vonul az első kérdés után védekezőpozícióba, nem zárkózik el. Értő, meghallgató fülekre talál és kitárulkozik.
Másik előnye, hogy Öcsém nem szolgáltatja ki kapásból saját félelmeit, gyengeségét. Biztos pontnak, támasznak mutatkozik.

Ha az öcsém megértette a lényegét a dolognak és jól csinálta, nem ragadta el az indulat, akkor sikerrel is járt. Valahogy ezt érzem. Remélem, nem csalódom.

Azért egy ügyvédet tényleg megérné megkeresni, már csak az önbizalom növelése végett is.

ZoliApu!
Az első mondatod tul.képp. fenyegetőzésre utal. Veszélyes dolog. Egy megfélemlített nő nem nagyon lehet boldog. Lehet, hogy visszakozik az elválástól, de kettőjük kapcsolata már nem lesz rendezhető, vagy csak nehezen.
A második bekezdésedben úgy értetted, hogy Öcsém vesse fel, hogy ideiglenesen ő neveli a gyereket az első időben? Jó taktika, de ez biztosan nem jönne be. A csaj nem engedné ki a kezéből, hacsak a törvény másra nem kényszeríti.
Márti

T-Marti,

nehez okosnak lenni, hisz nem ismerem Oket. Es mint mar mondtam a hugomat sem tudtam befolyasolni. "A nok -talan- tobbnyire erzelmek" alapjan dontenek. Ezert olyan bonyolultak.

Udv, ZoliApu.

Márti!

Szerintem nagyon jó tanácsokat adtál neki.
Nagyon szorítok, hogy ez bejöjjön.

Nem tudom, milyen a nő, de ha a "vére hajtja", akkor nem hiszem, hogy változtatni fog. Hacsak az új fickóval nem lesznek gondok.
De ne legyen igazam.

Ildianyu

T-Marti,

Nem nagyon akarok beleszolni, de en is hasonlo helyzetbe kerultem a parommal, de o csalt meg engem, mikozben a masodik babankkal vagyok terhes. En is irhatom, hogy milyen szemet a parom es stb., de azert en is sok mindent elszurtam, hogy o egy masik nonel kereste a boldogsagat. A baj nem testvereddel es nem a parjaval van, hanem a kettojuk kapcsolataval. Hogy idaig fejlodtek a dolgok naluk. Mi 3 honapig jartunk parkapcsolat terapiara (es meg kene jarni, csak a szules miatt nem lehet) es nagyon sokat tudtak segiteni a pszichologusok. Meg nem fejeztuk be es abban sem vagyok biztos, hogy valaha is meg tudok bocsatani a paromnak, de legalabb mindent megtettunk egyutt azert, hogy mentsuk a kapcsolatot...
Egy dolog hogy a 3. szemelyt sikerul kizarni a kapcsolatbol, de a kapcsolatnak is hatalmasat kell valtoznia ahhoz, hogy ez ne ismetlodhessen meg.
Szoval en a parkapcsolat terapiara szavazok....
Remelem senkit nem bantottam meg...

Katka2

Katka!
Teljesen igazad van.
Mostanra (a beszélgetés után - hatására) eltűnt a 3. személy a kapcsolatból, de ez engem (és szerintem öcsémet sem) nyugtat meg 100%-osan.
Valami nem stimmelt a kapcsolatukban, ha idáig fajultak a dolgok. És ez a valami lehet, hogy még fennál.
Másrészt, lehet, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, csak legközelebb ügyesebben csinálja majd a csaj - akár ugyanezzel a hapsival.
Mindenképpen alapjaiban kell felülvizsgálni a kapcsolatukat.
Talán pont az a fajta kommunikációs mód hiányzott kettőjük kapcsolatából, amit most az öcsémnek tanácsoltam.
Márti

Márti, milyen a lány? A "vére hajtja" (ahogy föntebb írta valaki), vagy egyszerűen csak nem jól választott, mikor az öcséddel kötötte össze az életét, mert nem passzolnak egymáshoz? Mert ez nagyon nem mindegy. Ha a "vére hajtja", akkor szerintem az öcsédnek sokkal jobbak az esélyei, ugyanis a gyerek érdekében megbeszélheti vele azt, hogy innentől éljenek "nyitott házasságban" vagy miben. Tehát együtt élnek, együtt nevelik a gyerekeket, de amúgy meg egy megegyezés szerinti időmennyiséget mindegyikük házon kívül tölthet. A lánynak ez jó üzlet, mert van otthona, és a gyerekeinek is. Van egy biztos pont, nem kell három gyerekkel aggódnia minden új "szerelem" érkezésekor. Az öcsédnek meg annyiból jó üzlet (vagyis kevésbé rossz, mint a többi verzió), hogy a gyerekét nem veszíti el. Sőt, megesik, hogy az ilyen kapcsolatban élő párok egyszer csak - mivel nincs már kényszer - újra egymásra találnak spontán. Lehet, hogy csak évek múlva, de jobb későn, mint soha.
Ha viszont a lány alapból elégedetlen a kapcsolattal, és más hosszú távú kapcsolatot keres, akkor baj van. Mert ha marad is, és csak a lelkiismerete miatt marad, akkor se lesz sose igazán kiegyensúlyozott az ügy, az öcséd önbizalma még jobban megsínyli az egészet. Ki szeretne úgy élni egy házasságban, hogy a párját csak a lelkiismerete tartja vissza a kilépéstől?

Adrienn
Szerintem ez nem túl jó ötlet, több okból sem.
1. Mint fentebb írta Márti falun laknak, a nyitott házasság meg afféle városi divat.
2. A nyitott házassághoz 2 azonos felfogásu ember kell. Ez már nincs meg, mert Márti ha jól emlékszem azt is írta, hogy náluk ez a megcsalósdi eddig nem volt divat. Ráadásul az öccse még szerelmes, ha jól sejtem. Most nézze végig, hogy jár el a kedvese kefélgetni (már elnézést a durva kifejezésért) és Ő közben vigyázzon a gyerekeire. Na jó az egyik az övé is. Ez elég morbid helyzet lenne. Szóval ez max a lánynak lenne jó üzlet, az öccse meg még nevetségessebbé tenné magát. Ha Ő is könnyűvérü lenne és járna ide-oda csajozni, akkor lenne sansz a nyitott házasságra, de ebben az esetben sem tudom elképzelni 3 gyerkőc mellett. Állandóan azon lenne a vita, hogy ki vigyáz a gyerekre, míg a másig dorbézol.
Szerintem csak két megoldás létezik, vagy rendezni a házasságot minél előbb, vagy végetvetni az egésznek. Felesleges húzni halogatni.

1. Kisvárosban laknak. Most írta.
2. Ha rendezni nem sikerül, akkor nem feltétlen kell végetvetni az egésznek, amennyiben a gyerek a fontosabb. És amennyire én Márti leveléből kivettem, a srácnak a gyerek fontosabb.

Adrienn, Nyanya!
Mindkettőtök "talált" valamit és mellé is trafált.
Adrienn!
A lányt szerintem inkább a vére hajtja, de nem ez az alaptermészete, csak most sikerült megbolondulnia. Amúgy nincs baja az öcsémmel.
Viszont a nyitott házasság nem jöhet szóba. Főleg öcsém elvei miatt.
Nyanya!
Igen a nyitott házasság pont csak a lánynak kedvezne, az öcsémet csak lejáratná, még ha az ő beleegyezésével is menne az egész. Sőt így még inkább. Épp az öcsém is kicsaponghatna, bosszúból, de akkor ez az egész együttélés egy nagy kalap sz.rt sem ér.

Szerintem az öcsém azért volt annyira megijedve, mert tisztában volt vele: vagy véget vet a lány a kapcsolatnak, vagy kettéválnak útjaik. Nagyon-nagyon fontos az öcsémnek a gyerek, de szerintem hosszú távon még őmiatta sem vállalta volna be a "szuperpapucs" szerepet.
Szerencsére az a verzió jött be, hogy a lány kiadta az útját a szeretőjének. Az öcsémmel még az okokat is sikerült tisztázniuk. Ennek részleteiről viszont nem tudok beszámolni.
Márti

Márti
A lényeg, hogy rendeződtek a dolgok. Most már csak vigyázzon, hogy ne csússzon ki ismét a kezei közül
Kriszta

Adrienn
bocsánat, most láttam, hogy közben Te is írtál. Azért mert végetvetnek a kapcsolatnak, még nem feltétlen jelenti, hogy a gyerekét elveszíti. Sokszor a gyerek érdeke a válás, mert a feszült hangulatot nagyon megérzik. Csak a felnőttek hiszik, hogy a látszat fenntartásával minden rendben van.
Kriszta

igen, elég zűrös a látszat fenntartása, és lehet a gyerek érdeke is a válás. De gondol-e valai arra, hogy mit érezhet az a szülő (apa vagy anya), akinek el kell hagynia a gyerekét? No jó, nem örökre. De az öcsém pl. belebolondulna, ha nem láthatná minden nap a lányát, nem figyelhetné minden lépését.
A válásoknál beszélnek sok mindenről, de erről kevesebb szó esik. Én is csak most figyeltem fel erre, mikor test(vér)közelből tapasztaltam egy ilyen konfliktust.

Szóval könnyű (kívülállóként) kimondani, hogy inkább a válás, mint a kényszerű együttlét, de azért ebbe az oldalába is bele kell gondolni.

Valljátok be, melyikőtök lépne ki könnyedén a jelenlegi kapcsolatából tudván, hogy a gyereket nem viheti magával? Én biztos nem. Most nem tudok olyan szituációt elképzelni, hogy ezt meglépjem.
Márti

Márti, ezt én például pontosan tudom. Volt a férjemmel nagyon rossz időszakunk, több mint egy évvel ezelőtt. Ő maga mondta már mérgében, hogy legszívesebben elválna. De mondtam neki, hogy nagy baromság lenne, gondoljon csak bele, mennyit látná azután a fiát, ha nem élne együtt vele. Akkor egyébként én is nagyon el voltam keseredve, és én is nagyon nem szerettem a kapcsolatunkat. A kettőnkét. Ha nem lett volna a gyerek, szakítottam volna vele. De mikor a gyereket összehoztuk, számomra az azt jelentette, hogy bármi lesz is, ezután már együtt kell maradnunk, mert csipcsup dolgokért nem szakítok el egy gyereket az apjától, illetve egy apát a gyerekétől. És a gyerek és apa elszakításához képest sokminden csak csipcsup dolog. Még az is, ha kihűlt a kapcsolat, vagy ha a másik félrelépett. Ez mind csak a felnőttnek olyan fontos, a felnőtt lelkének, közérzetének tesz rosszat. De a gyerek számára majdnem az első legfontosabb a kétszülős család. A válás után egyébként ritkán lesz jobb a közérzete a szülőknek. Tehát a válással a gyerek tutira nem nyer semmit, csak veszít.
Persze, nyilván más a helyzet egy olyan családban, ahol már tányérok röpködnek. Ott a gyereknek is jobb, ha a szülők elválnak. De ha csak annyiról van szó, hogy az ágyban egymásnak háttal alszik anya és apa - ettől a gyereknek még nem lesz annyira rossz, mint ha külön is élnének.

Na, ez mind egy kicsit zavarosra sikeredett. Azt akartam mondani, hogy a gyerek megfoganásától kezdve az az elv kéne vezérelje a párokat, hogy a válás csak a legutolsó eset legyen. Bármi inkább, mint elválni. Amíg nincs gyerek, addig lehet, és érdemes is ugrálni. Érdemes - a gyerekedért kell jól választanod. Azért, hogy ne olyannal maradj együtt gyerekszülésig, akivel kétségeid vannak. De utána már a gyerek szempontja a legelső.

Adrienn
100%-osan egyetértek veled. Én is a tányértörögetős kapcsolatra értem a válást, persze nem szószerint értve. A sok hangos veszekedés egymás megalázása épp elég. De ha kúltúráltan tudnak egymás mellett élni és tiszteletben tartják a másikat az egész más és ennyi azt gondolom el is várható a gyerek érdekében.

Márti
Igazad van nem gondoltam bele, vagyis nem eléggé. Én sem tudnám otthagyni a gyerekem.

Kriszta

Adrienn,

Megint egyezik a velemenyunk, csak en maskepp szoktam megfogalmazni.
Egyik gyerek sem mondta azt szuletese elott, hogy "szuljetek meg, es csesszetek ki velem! Hadd nevelkedjek edesapam v. edesanyam nelkul!" Kozosen dontottek a gyerek megszuleteserol, es ha mar megszuletett, akkor a szulok kutya kotelessege "normalisan" felnevelni legalabb addig, amig 18 eves nem lesz. Normalis alatt azt ertem, ahol latja a gyermek az "anya es apa" szereplok mindegyiket. Meg akkor is, ha neha veszekedes van. Anyosom ugy mondta: "Ahol van tanyer, es van villa, ott bizony van csorompoles is." Ez is hozza tartozik az elethez. Valoszinu, hogy kisebb-nagyobb veszekedesek lesznek majd a felnott gyermekem es parjanak eleteben is. Hogy hol van a hatar, amit meg a gyermek lathat, vagy latnia kell? Azt mindenkinek maga iteli meg.

En most ugy erzem, hogy nincs fontosabb, mint a fiam! Es otthon is probalok eszerint viselkedni.
Tehat szerintem egy gyermekvallalashoz ugy kell hozzaallni, hogy legalabb 18 evre szol.

Udv, ZoliApu.

UI: Termeszetesen nem arrol beszelek, ahol apu baltaval kergeti anyut.

Talan igy meg jobban megvilagitja a lenyeget:
"szuljetek meg, es csesszetek ki velem! Hadd nevelkedjek edesapam v. edesanyam nelkul!
Es hadd induljak a tobbi gyerekhez kepest hatranyosan a nagybetus ELET-ben!"

Udv, ZoliApu.

Azért nem mindegy, hogy mekkora az a csörömpölés és milyen gyakran csörömpöl, és ez még mindig nem baltás apu. Apróbb csörömpölések még a legjobb családban is előfordulnak.

Mindenkivel egyetértek!
Örülök, hogy kiviláglott a mondókámból, amit szerettem volna.

Igen a "baltával kergetős" kapcsolat már más szitu. Ott mennie KELL annak, aki ezt műveli és meg sem érdemli, hogy lássa a gyerekét. És azt sem hiszem, hogy annyira hiányozna neki a gyerek. Mert ha igazán szeretné, nem művelne borzalmakat. Felteszem, a gyerek sem vágyakozna az ilyen szülő után. Itt a válás megváltás.

Jól elkanyarodtunk az Öcséméktől, de jó ezekről a dolgokról beszélni. Náluk most úgy is nyugalom és béke van - újra.
Márti

Sziasztok,

Na, én is beállok a "megcsalt nők klubbjába". 2 gyerekes anya vagyok, szoktam írni a babanetre, de inkább most "szürke egér" vagyok, ha nem bánjátok. Nem akarok tökéletes anya-nő-feleségnek" tűnni, csak kicsit ciknek érzem ezt a szitut.

Egy most érettségiző lánnyal csalt meg. Állítólag szerelmes lett bele a férjem, aki nem is hisz igazán a szerelemben.

Hát röviden ennyi. Sokat járt el monstanában a hobbijából kifolyólag. Pár napig ez nem volt téma, hogy elmegy, miután kiderült sem. De aztán megmondta, hogy beszéltek a csajjal telefonon többször is, és akkor azt mondtam válasszon a család vagy a hobbi+szórakozás+nő között.
Szerencsére nem hagy el bennünket. De pl. tegnap is ideges volt, mert mondta neki, hogy ne menjen sehova.
Amúgy mindig mindenhova elmentette, lehet, hogy ez volt a baj. De most jólesik nem elengedni, mert nem akarom, hogy máshol jól érezze magát. Sőt ne is érezze jól magát, csak itthon. Ha itthon meg nem tudja, menjen el végleg.

Egérke

Egy csomó betű lemaradt, meg elgépelés van, most látom, ha nem érhető (szerintem nem nagyon ) akkor majd válaszolok, ha v.kit érdekel.

Egérke

Kedves Egérke!

Amellet, hogy nem hagy el Benneteket, meg is ígérte, hogy szakít a csajjal? Átbeszéltétek már a dolgot, vagy most még csak hagyjátok ülepedni?

Engem érdekel, hogy mi van Veled, mit érzel.

Üdvözöllek: Beatrix

Szia Bea,

Este jövök, most kevés az időm. Már több fázis volt mióta kiderült a dolog.

És örülök, hogy idetalált valaki ápolni a lelkem.
De őszintén.

Egérke

Leszek ma este!

Beatrix

Szia Beatrix,

Szóval a harmadik, utolsó stádiumban vagyunk.
Először volt a szomorúság, sírás, egy világ dőlt össze.
Másodszor, "akkor hozzuk helyre" és ne menj sehova szindróma.
Harmadszor, "inkább hagyjuk ezt a próbálozást".

Amiket kérdeztél:
Ez a röhej, hogy mikor azon lettem volna, hogy hozzuk helyre, és kértem, hogy ne beszéljen és találkozzon vele, utánna még 3-4 napig állandóan telefonáltak. Volt olyan, hogy előbb jött haza, és fiú néven elmentett számon csörgött a mobil és én vettem fel, mert kint volt, azt hittem munka, és a csajszi hívta.
Erre az volt a válasz, hogy a kiscsajnak nincs más barátja, nem hagyhatja magára, meg milyen rossz most annak is, meg most fog érettségizni, meg belsőleg hasonlít rám... Egyszóval elkezdte védeni meg fényezni. na ekkor már a 4. nap után elszállt az agyam. És megmondtam neki VÁLASSZON!
Minket választott.

A 3. stádium meg független a kiscsajtól. Mert ugyanugy nem foglalkozott következő napokban a gyerekkel, felhúzta magát, ha a dackorszakos gyerekünk kiborította. De pl. egész csütörtöktől kezdve agresszióval beszélt. Ezt már a nagyobb is megérzi, ekkor sír, aztán ettől a kisebb is sír.
Szóval előtte is ilyen volt.
Az okokat is sokáig kerstem és nem volt nehéz megtalálnom.
A férjem, hívjuk Karcsinak, Karcsi személyéből fakad. SOHA NEM ELÉGEDETT SEMMIVEL és HATÁRTALANUL ÖNZŐ.
Ő akart mindenáron gyerekeket, de nem volt felkészülve, hogy ezután sehova nem tudunk elmenni, párként élni, a gyerkekek éjszaka sírnak, nappal hisztiznek. Nincs egy szál rokon vagy olyan barát, aki csak 2 órahosszára vigyázott volna valamelyikre is. Van egy barátnőm, aki pénzért vigyázott a nagyra, mikor a kicsi született. De kettőre már nem tud. Mikor meg csak 1 gyerek volt eszünkbe sem jutott, hogy szóljunk neki, mert erre kinek van pénze...
De Karcsi állítása szerint ez, hogy nem tudunk egymásra időt szánni, nem az igazi ok, csak rátett a dologra. Mert ez maga szerint is az önzősége miatt van. De nem hitte, hogy ilyen szerelem létezik, ami családos létére megcsalásra "kényszeríti".
Egyszerűen gyenge, és önző, saját magát sem ismeri.

Hogy most mi van velem? 3. stádium, már nem érdekel mit csinál, kivel, hova megy, felhívja-e Fannit (a kiscsaj), találkozik-e vele.
Ez mostmár egy látszat-házasság. Pár ember tudja, akiknek én, vagy ő elmondta, vagy rájöttek. A többieknek, mi vagyunk az álompár: saját kis házikó, 2 szép gyerek, boldog anyuka, szorgos férj.
És sajnos tudtam is, hogy ilyen, mielőtt hozzámentem. És azt is tudtam, hogy az emberek már 20 után nem igen változnak. 2 nappal az esküvő előtt is balhézott, (verni nem ver ) és akkor azt mondtam anyósomnak, nem megyek hozzá. De aztán mégis reménykedtem. Volt sok szép időszak, stresszmentes.
Dehát kifogás mindig van, amiért nem tud uralkodni magán.

Mostmár nem remélek... de ezt a virágot szakítottam, hát szagolom is. Van rosszabb is, azzal vígasztalom magam, hogy nem ver, nem iszik, eltart, a gyerekek egészségesek, nem vetéltem el egyszer sem. Meg ilyen pozitív dolgokra gondolok.

Mivel abban már nem reménykedek, hogy egyszer megváltozik és újra szerelmesek leszünk egymásba, és nem lesznek balhék,
csak abban reménykedem, hogy minnél kevesebb balhé lesz a gyerekek nyugalma miatt.
Most, pl tegnap olyanok voltunk, (hál1 Istennek) mint két barát, akiknek van 2 gyereke; elbeszélgettünk a hobbijáról, filmekről, ismerősökről. Ennyi... mert szerelem az már a kanyarban sincs (lehet, hogy régóta)


Írj, ha valami gondolatot ébresztett benned.

Egérke

Szia Egérke!

Hát... néhány gondolatot ébresztett bennem a történeted.

A gyerekek miatt magam is így döntenék, hogy maradjon a házasság, mégha látszat is. Az már haladás, hogy tegnap baráti hangon tudtatok beszélni egymással. Csakhogy ez meddig lesz elég? Ebben a pillanatban jó, talán a körülményekhez képest kielégítő is. De előbb-utóbb valamelyikőtöknek kevés is lehet. A férjedre gondolok inkább. Ha a 3., minden mindegy stádiumban vagy, akkor megint rátalálhat egy olyan szerelem, ami "családos létére megcsalásra kényszeríti". Biztos nem éri meg újra megpróbálni? Persze csak akkor, ha mindketten egyformán akarjátok. Mert mégiscsak hozzámentél, szültél neki 2 gyereket. A megcsalás (nálam) nagy bűn, de talán megbocsátható. Te sem szereted már? Vagy csak úgy érzed, hogy ő nem szeret, ezért Te sem? Megfordult a fejedben, hogy elváljatok?

Igazad van, van rosszabb is, de az ember mégiscsak boldogan akarja leélni az életét, ha nem is szerelemben, de szeretetben és megértésben. Ebben partner a férjed?

Igen,örülj a pozitív dolgoknak, a két szép csemetének. De nem lesz egyszerű felnevelni Őket, ha mindig a fejetek felett lebeg a balhé lehetősége. Mert a házasságotok most egy szunnyadó vulkán, ami bizony bármikor kitörhet, ahogy a férjedet jellemezted. És ha ő olyan önző, akkor nemigen fog megjavulni, vagyis a dolgok majd ismételhetik önmagukat. És ezt Te hogy bírnád? Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de erre is gondolnod kell.

Tényleg nem éri meg újabb energiát fektetni a kapcsolatotokba? Ha valahogy próbálnátok időt szakítani magatoknak (tudom, nem könnyű)?

Átbeszéltétek a miérteket? Vagy csak az önzőség a magyarázat? Ennél többnek kell lennie. A férjed hibáztat Téged valamiért?

A 2. stádiumban nem biztos, hogy helyes volt a "ne menj sehova" kikötés. Mert ha helyre akarjátok hozni, akkor bizony a bizalomnak nagy szerepet kell kapnia. Mégha fogcsikorgatva is, de el kell engedned. És ha tényleg megígéri, hogy nem csal meg, és oda megy, ahova mondja, akkor próbálni kell elhinni. Gondolom, ez eszméletlenül nehéz lehet. De ha arra adod a fejed, hogy megbocsátasz, akkor bizalmat is adni kell. Vagy teljesen megbízhatatlan a párod?

Lehet, hogy kissé össze-vissza voltam, ezért bocs.

Írj még, ha van kedved (és ne érts félre, nem akarok okoskodni).

Üdv: Beatrix