Sziasztok!
Danimama! Lacikának van párnája, igaz, takarónak is vékonyka lenne.
Újszülött kora óta van mindig valami lapos a feje alatt, akkor jól jött, ha bukott, azóta meg megszokta. Ha álmos, hozza a párnácskáját, leteszi a földre, és ráhajtja a fejét.
Szila! Nálunk úgy megy az alvás, hogy délután 1 órakor teszem le Lacikát, lehetőleg pontosan, mert már jól megszokta, és akkor könnyen alszik el. Ha már 2 órahosszánál többet aludt, akkor igyekszem egyre zajosabb dolgokat csinálni, hogy felébredjen, különben 3-4 órát is képes lenne aludni. Este 8kor kezdjük a fürdetést, és 9 körül alszik el. Másnap körülbelül 7-kor dönt úgy, hogy most már aztán reggel van. Szóval délután 2 órát, és éjjel 10 (kisebb megszakításokkal
) órát alszik összesen.
Márti!
Iszonyú nehéz lehet neked...
Nem csodálom, hogy el-elfogy a türelmed. Mostanában én is sokat gondolkoztam azon, hogy tényleg kellene-e már nekünk az a kistesó. Ahogy múlnak az eredménytelen hónapok, úgy zuhan a magabiztosságom. Pedig Lacika egy-egy kicsit el is játszik egyedül, meg tökéletesen leköti, ha velem, mellettem lehet, amíg házimunkázok. Az neki bőven elég, ha körülötte jövök-megyek, és közben "beszélgetünk". Persze néha le is ülök vele egy-egy kicsit játszani, de ez nem túl sok idő. Persze ha lenne egy kistesója, és azzal foglalkoznék, azt lehet, hogy ő is rosszabbul viselné, mint a teregetést...
Szila! Legtöbbször Lacika is a konyhapulton ül, ha főzök.
Innen jól kilát az utcára, nézegeti az autókat a szemben lévő parkolóban, meg a járókelőket, kutyasétáltatókat. Meg a konyhapulton mindig talál valami érdekeset is. Iszik, nassol, kis lábasban főzőcskézik, vagy éppen dobol a lábaskán, és persze mi is egyfolytában "beszélgetünk" közben.
Bogancsi! Nagy gratula Julinak!
Szilvi! Szerintem is nagy bunkóság volt csak úgy odaállítani hozzátok babanézőbe. Én is elküldtem volna az ilyet melegebb éghajlatra. Még a saját Édesanyám se teszi meg, hogy ideállítson előzetes telefonos egyeztetés nélkül. Mondjuk ő jól meg is szívná, ha eljönne 150 km.-ről, mi meg nem lennénk itthon.
A 6 hétben is igazad van, bár ez nálunk eléggé máshogyan alakult. Igazából csak a legközelebbi rokonok (Anyukámék, a Nővérem, az Unokatesóim és nagybátyáim közül az az 1-1 aki a legközelebb áll hozzám) jöttek el "babanézőbe". A Nővérem, utána meg a szüleim itt is töltöttek pár napot, hogy segítsenek az első időkben. Jól jött, meg se mertem volna fürdetni Lacikát eleinte egyedül.
Nekem pl. nagyon furcsa volt, hogy az Anyósomék nem jöttek el az első 6 hétben. A kórházban meglátogattak minket, de utána jó darabig nem. Biztosan jót akart, meg nem akart zavarni, meg ilyenek, de nekem nagyon fura volt. A távolabbi rokonok, meg barátok meg le se .... minket, így nem volt nagy vendégjárás.
Danimama! Köszi a napsütést, megérkezett.
Na, utólértem magam nagy nehezen...
Nálunk az az újság van, hogy voltunk tegnap urológián kontrollon. Ugye az előzőn adtak kencét, és azt mondták, hogy óvatosan felhúzni, bekenni, nem erőltetni. Oké, tetszett a módszer, és lassú, de látható javulást eredményezett. Erre most nem sikerült úgy időzíteni, hogy a Szívünk Csücske Doktor Bácsi rendeljen éppen.
Aki most rendelt, az meg felhúzta a bőrt jócskán Lacika kukiján, majdnem teljesen, addig a részig, ahol a makk végén még szélesedik egy picit. Előtte mi kb. 1 cm átmérőjű lukig jutottunk el, és ez már előrelépés volt a kiinduló állapothoz képest. Nem tudom, lehet, hogy a másik doki is felhúzta volna most már, és a türelmes krémezgetés csak a fitymaszűkületet gyógyította meg mostanára. Én mindenesetre azt hittem, hogy ezzel a heimpálba járással megkímélhetem Lacikát a bőr feltépésétől a kukiján.
Most aztán van minden, üvöltve pisil, ha pelenka van rajta, nyűgös, hiszis, és vadul védekezik, ha a kukijához akarunk nyúlni. Márpedig most már csak fel kell húzni, nehogy visszatapadjon, meg le kell fertőtlenítgetni pár napig, szóval horror. Bőgök vele kínomban, és csalódottságomban.
Ráadásul ez a doki egy mogorva pacák is volt. Mindent úgy kellett kihúzni belőle, azt se mondta volna meg magától, hogy azt a krémet már nem kell használnunk, amit eddig. Na, meg azzal kezdtünk, hogy jól leégettek (vagy én magamat?). A másik dokinál voltunk már egyszer régen, meg most januárban. Amikor januárban odamentünk, úgy fogadott bennünket, hogy teljesen képben volt, megmosolygott, amiért az előző kezelőlapot oda akartam adni neki, és olyan kezelőlapot nyomtatott végül, ami az előző folytatása volt. Na, most amikor szólítottak, bementünk, köszöntem, és kezdtem vetkőztetni a gyereket. Erre finom éllel megkérdezte az aszisztensnő, hogy esetleg valami beutalót, vagy előző kezelőlapot mutatnék-e... Tiszta hülyének éreztem magam.
BMárti