Évi és Emma első útja
Pont tegnap kellett a férjemnek dolgozni menni, és pont tegnapra hívott meg minket a védőnéni egy kis méricskélésre. Falu ugye, nincsenek nagy távolságok, kb. 10-15 percre van a házunktól a rendelő gyalog.
Igenám, de Évi és emma eddig csak úgy mentek ki, hogy amíg Emma evett, addig apukája, Norbi bepakolt a babakocsiba, meg előkészítette azt, meg a ruhákat, és amíg Évi öltözött, addig Emmát felöltöztette...
10-re kellett mennünk. Ami alapból hülyeség, hogy én úgy gondolotam, hogy nem késhetünk el...nem is késtünk, nem mintha számított vaolna, mert hatan vártak még konkrétan.
Szóval: 8:00: Emma eszik. 8:20 Emma büfizik. 8:25 Emma még sohailyengyorsan nem aludt el, hát most igen. Szóval: Évi fej, majd felöltözik: bugyi, melltartó, melltartóba köralakú izék, vastagharisnya, feszülős alsó pulcsi, melegítőnaci, cipzáros felsőpulcsi. Persze a felöltözés előtt volt még mosakodás, fogmosás, fésülködés stb. Okés: gyors reggeli, kávé.
Betenni egy mosást, mosogatógépbe bepakolni (ezt nem sikerült befejezni)...9:20: lerohantam kioldoztam a babakocsit, beletettem a plédeket, majd felrohantam...lennt 3 szor is hallottam, hogy Emma sír, de aztán rájöttem, hogy csak egy kecske mekeg...(ki tart kecskét, és minek? )
Na felrohantam...aludt szegényke
kivettem az ágyból, és átpelusoztam, ami király volt, mert mihelyst ráragasztottam a második csíkot is, elrottyintotta magát...kopognak....áááá...mondom egy pillanat...kopogna, emma ordít, évi ordít: EEEEGY PILLANAT...közben már a lakásban, aki kopogott, kiabál, hogy hahó, van itthon valaki? (nem...magnóról szól az oááááááááááááá,oááááááááá...) amúgy megjegyzem, hogy MINDIG zárom az ajtót, mert itt frankón az a szokás, hogy kopp, és benyitnak...és nálunk nem valami előrészbe lépsz, ha belépsz, hanem igenis nagyonis be a lakásba...a postás volt...bepánikoltam,. hogy ki a jó @&@łŁ$ß jött már be, és felkaptam a babócát egy szál pelusban, és kirontottunk a szobából. Nagyon vadul néztünk ki, mert rólam ömlött a víz, Emma feje helyén meg egy nagy nyitott száj volt csak, ami csupán addig csukodott kicsit összébb, míg próbáltam aláírni azt a&@Đ$-t, ő meg elegánsan ráküldött a pulcsimra egy kis savanyútejcsit:)...
és bónusz: még be is szólt a postás, hogy már ezredszer hozza ki ezt a levelet, és én meg sosem vagyok otthon...háááát mondtam neki, hogy szoptatás közben nem nagyon tudok kimenni...aztán nagyon rondán néztem, és elment.
jó...oké...átvettem a pulcsit, és Emmát felöltöztettem...egy body-t kapott, egy hosszúujjú zsákot, egy bundazsákot, két sapkát...ordított, és bukott...
gyorsan felvettem a kabátom, és lerohantunk. betettem a kocsiba...útközbe elhagytuk a királylányos cuminkat, így csak az elefántos volt, azt meg annyira nem szerette...szóval még ordított egy kicsit, aztán elindultunk és elaludt...én a 42es pici lábacskáimmal párszor belerúgtam a babakocsi kerekébe...valahogy nem tudok olyan kicsit lépni...na mindegy...nagy nehezen odaértünk, durván izzadtam...na ott mind a hat anyuka, meg 3-4 egyéb hozzátartozó nagyon megörült nekünk, és megcsodálták Emmát, aki mint egy angyalka rezegtette a szempilláit és cumizott, és odaültettek a radiátor elé, hogy Emmácska nehogy megfázzon....ömlött rólam a víz. Kábé egy órát vártunk. emma csak akkor ordított, amikor már csak mi voltunk a váróban, addig megtartotta a jógyerekvagyok imidzsét
(és tényleg az, egy tündérke), aztán bejutottunk: kiütéses a fejünk a tejcsitől, és 4450grammok vagyunk
juhúúúú
hazafelé szinte rohantam vele, mert simán etetési idő volt, persze még aludt itthon egy jó fél órát, mielőtt enni kértr volna...és evett és onnantól estig csak sírt
és kakilt és büfizett, és bukott, és pukizott, de ha a kezemben volt, vagy magam mellé fektettem, akkor bealudt, de mihelyst letettem ordított....ilyet még sosem csinált....és ordítás közben nyögött, meg erőlködött, meg húzkodta a lábait, meg úgy sírt, hogy jajajjjajajajajjjjejejejejjjejjjejjj, de akkor kérdem én: a kezemben, vagy ha melléfekszem elmúlik a hasfájás?
na, megyek, mert annyira király, hogy tudok mozogni, hajolni meg minden, és végzek egy kis házimunkát
puszik