Na sziasztok! Eltünedezem, bocsi. Azért még olvaslak titeket!
Eddig azt hittem, a horgolás valami ördöngősség, de nem tűnik annak. Most nyakba akaszthatós kistáskát készítek. Ez az első munkám. Ma befejezem. Nem tudom, hogy mi lesz a következő, de most kicsit bonyolultabbhoz szeretnék hozzákezdeni.
)
Nem érzem, hogy különösképpen sok energiám lenne, sőt. Csak tele vagyok kreativitás utáni vággyal, és nem élem ki magam, sőt igazán egy lépést sem tettem eddig. Most az asszonyklubban egyrészt csevegünk, megismerjük egymást (ami nekem nagyon fontos) másrészt ki milyen műfajban járatos, azt taníthatja meg az éppen érdeklődő csajoknak. Ha az ő technikáját már mindenki ismeri, akkor jól járt.
) Nem én vagyok az egyetlen amatőr, holott a többiek mindegyike legalább az anyám lehetne (vagy a nagyanyám) Van egy hölgy, aki mindenhez ért, ő tanítgat nagyjából mindannyiunkat.
) A múltkor azt gondoltam ki fognak kacagni, mert kipakoltam szegény nagymamám kézimunka-fiókját és az egész cuccot (két nagy szatyornyi) becipeltem. Mindenféle fák és tűk és fonalak és minták, és előnyomott anyagok voltak benne. Felét sem tudtam, hogy mi mire való, ezért gondoltam, hogy majd ők segítenek (kacagás után) Mondanom sem kell: nem kacagtak. Teljesen el voltak ájulva, és mint a tinilányok úgy rajongták körül a zsákmányt. Olyan boldoggá tettek vele! Szegény nagyim is biztosan örülne.
Na tegnap összecsaptam egy tortaféleséget babapiskótából és pudingból. Fiam elfújta a gyertyákat és megörökítettük. A torta továbbra sem hozta lázba, csak a gyertyák.
)
Ki volt a ludas? Hát mindenki. Én is. A férjem hozta a tortát a konyhából, de én indítottam el. Ő tette le az asztalra, de a zenével egyikőnk sem foglalkozott. Szólt, ami éppen szólt (Halász Jutka, de egy másik szám). Aztán amíg én elszaladtam, hogy lekapcsoljam a gyerekszobai lámpát, addigra a fiam elfújta a gyertyákat. Gondolom az anyósom mondta neki, hogy ilyenkor ez a szokás, de ezért igazán nem hibáztatom. Hát ez van.
A néptánc dologról: Szerdán voltunk megint. Végülis felírta Tálas Ági néni a mi nevünket is a névsorba. Ő tartja a foglalkozást. Olyan negyven körüli nagyon kedves nő. És jó pedagógus is úgyvélem. Ovikba is szokott kijárni. Például a Tóth István utcaiban többször összefutottunk már. Szóval a foglalkozás egy héten egyszer egy óra. Alkalmanként ötszáz forint, vagy 15 alkalmat együtt fizezve valamivel olcsóbb, de azt most nem tudom hirtelen, hogy mennyi. A foglalkozáson táncolunk, énekelünk, és megismerjük a kísérő hangszereket. Mindig más és más hangszerek is jönnek. Szóval szerintem nagyon érdekes. Szülők is beállhatnak, sőt.
) Szóltam Ági néninek, hogy Gellért beteg, de majd jön.
Gyöngyi! Dokiban nem tudok segíteni, ugyanis egycipőben járunk. Én is keresgélek. Viszont talán én lakok hozzád legközelebb! Mesélj magadról meg a családról!
)
Lili! Gratulálok a megszületésedhez. Biztosan nagyon szép kis baba vagy és jó barátnők lesztek Alexával. Jó egészséget kívánok! Ne sírj éjszakánként, hogy anya pihenhessen, és sok finom tejecskét adhasson neked!
Betty! Szeretnénk hallani a szüléstörténetedet!
Süti! Te nem mesélsz? Mi van veled? Úgy eltűntél?
Tigri! Részvétem a nagyapád miatt.
(
Lányok! Mi az a wiw? Jó?
Jó kis regényt írtam.