Sziasztok!
Apple!
Rambóka igazságot írt. Talán a szoptatás a legnagyobb és legfontosabb dolog miután megszületett a bébi. Sajna az nem megy csak úgy magától, ahogy az ember gondolná. Tényleg nézz, olvass utána, hogy legyen valami fogalmad a helyes mellre helyezésről, mert lehet hogy a csecsemősök nem fognak sokat segíteni.
Nekem pont ellenkező példám van mint Rambókának, nekünk nagyon sokat segítettek a csecsemősök (ami azért érdekes, mert egy város, két különböző szülészetén szültünk, ahol viszont egy a központi irányítás), nem szívóztak a három óránkénti evéssel, meg azzal sem, ha két napig semmit nem tudott kiszívni a bébi.
LL Liga, szelektálással tényleg jó lehet.
Egyébként meg csinálj mindent úgy, ahogy nektek jónak tűnik. Nagy hibát nem fogsz tudni csinálni, ha valami mégsem jó, nem válik be, majd változtatsz rajta. Idővel szépen kialakulnak a dolog.
A családot estleg alakítsd úgy, hogy ne a gyerek körüli teendőkre hergeljék rá magukat, hanem mondjuk a porszívózásra, törölgetésre és -ami nekem nagyon fontos volt- a főzésre!!!
Sosem hittem volna, hogy 3 héttel!!! a szülés után is komoly megerőltetés volt kimászni az ágyból megmelegíteni az előre elkészített kaját. A főzés egyáltalán szóba sem jöhetet még utána is egy jó ideig. És sajna -az én legnagyobb bánatomra- enni kell rendesen ahhoz, hogy legyen elég és jó tejcsi. Szóval a rokonyságot hergeld arra, hogy főzzenek, fagyasszanak nektek.
Még nem volt meg a gyerekem, fogalmam sem volt róla, hogy a gyerek születés után mennyire "be van szűkülve" az anyuka tudata. Persze, mondták a lányok, de nem hittem el.
Egyszerűen képtelen voltam bármi másra koncentrálni a gyereken kívül. Ha aludt, akkor is csak felé jártak a gondolataim. 2,5 hónapos volt kb. amikor először társaságban tudtam figyelni a beszélgetésre, és nem csak a fiamat néztem, figyeltem folyamatosan.
Most jót röhögök rajta, de ez ilyen evolúciós dolog lehet, mert a teljes figyelem nélkül, egy ember csecsemő nem maradna életben még a 20. században sem. Szó ami szó, ilyenkor nagyon jól jön a segítség.
Rambóka!
Sírva röhögtem a mikrofonos részen.
Amikor nagyon nagyon álmos, én is szoktam sírni hagyni Ákost. Ha már az összes rázási forma kudarcot vallott és egyébként is túl van pörgetve a gyerek, akkor megy be az ágyába ordítani, odaülök mellé és nézem. Ha nem ordít annyira, benyomom a cumit. Kiköpi, ordít tovább, de már kevésbé erősen és így tovább, amég kb. 6-7 perc alatt eljutunk odáig, hogy nem ordít, csak alva cumizik izomból. Szerencse egy héten kb. egyszer van ilyen, de akkor csak ez a megoldás. Nincs rossz érzésem miatta, elfogadtam hogy néha csak így tud elaludni.
Csakegy!
Ettől az ajándék dologtól én is agylobot tudok kapni.
Az én fiam az apukáméktól egy játszószőnyeget kapott, amin jól lehet nézni a virágokat, meg mittomén miket. Nagyon szép, nagyon drága volt és nagyon szívesen adták, nekem meg megszakad a szívem, mert baromira nem tudjuk semmire haszálni. Kb. 1 hónapja nem játszanak nálunk már az olyan dolgok, amiket nem lehet megfogni, csapkodni. Ergo, a szőnyeg részét tudjuk egyedül használni, de mivel a fiam legtöbbet a hátán fekszik, neki kb. mindegy, hogy a méhecskén hátazik, vagy egy pokrócon.
Hhhh... pedig én mondtam nekik, hogy milyen játékokat szeretnénk, de lehurrogtak, hogy ahhoz még kicsi Ákos. 2 akármilyen Fisher Price kijött volna a szőnyeg árából...
Az anyósom vett neki egy kilencvenvalahányas krémszínű pulóvert. 2 éves korában talán jó is lesz neki. Egy nyálazó kendőt (ez asszem a 6. ilyen) és egy fotóalbumot. Ezek is jó ajándékok... Viszont ő meg sem érdezte, hogy mit vegyenek.
Egyedül anyukám normál, komolyan. Elmentünk a Tecsóba együtt és azt vettem le a polcról ami tetszett és amit jónak gondoltam Ákosnak. Azok a játékok már elől is vannak.
A Ti csomagotok azért nem semmi!
Öcsém, ez egy teljes évnyi ajándékozásra megfelelő mennyiségű cucc (szüli, névnap, karácsony, húsvét...).
Amúgy nekünk jól telt a karácsony, bár nagyon hajtós volt, mindhárom nap mentünk. Ilyenkor mindig lelkemben él a kép, hogy a karácsonyt valami hegy tetején töltjük a kandalló mellett ülve és nézzük 3 napig a hóesést és semmit nem csinálunk. De asszem ez az ami sosem fog nekünk összejönni.
Ami nekem nagyon pozitív ebben az egész karácsonyozásban, hogy Ákos átállt egy 3/4 órával későbbi elalvásra. Így már kibírja hogy 3/4 7kor fürdessük és nem hisztizik 6kor, hogy menjünk locsizni. Most aludt el, nem 7kor ahogy szokott szerencsére.
Tegnap ruhában megmázsáltuk Ákost. Először Norbi cinkosan rám tekintett, miszerint ismét híztam, de tévedett, Ákos 7900 grammos Csöppenetté nőtt. Duuuurva, én meg aggódtam, hogy kevesebb a tej, kevesebbet eszik Ákos és nem fog hízni és ilyenek. Nem kell aggódnom.
Éhes vagyok.