Békés karácsonyt mindenkinek!
mezsó, kis koboldra hasonlít vmiért Noli
Éjjel sír sokat, csak mellettem van békében, nappal alszik szépen. Hüvelyi úton szültem, de vákumos segítséggel.
De íme a szüléstörténet:
"2008. december 20-án szombat éjjel 1-kor felébredtem, hogy párom bejön aludni. Éreztem megint azokat a bal oldali, lenti fájdalmakat, amikre már itt a fórumon is panaszkodtam sokat. Ugyanolyan volt, éreztem, hogy ott lent mintha a belem kitüremkedne. Nem volt benne semmi szokatlan, egyszerűen már kétségbe voltam esve, hogy miért nem lehet a terhesség fájdalommentes. Párom tanácsolta, hogy menjünk kórházba, biztos bélgörcsöm van és majd adnak valami gyógyszert. Akkor még nemet mondtam, de utána csak nem szűnt ez a fránya fájdalom és már nekem is elegem volt belőle így mondtam, hogy egyefene menjünk. Bár attól tartottam, hogy bent tartanak, de akkor már mindegy volt. Elindultunk. Az autóban olyan egészen furcsává értek ezek a görcsöcskék, de még mindig bélgörcsre gyanakodtam, hisz maradt bal oldalt, lent és a méhem sem volt annyira kemény. Párommal még arról is volt szó, hogy visszafelé hol tankolunk. Beértünk a kórházba, akkor már egészen fájt (persze bal oldalon lent). Mondtam is páromnak, hogy WC-re kéne mennem, annyira bélgörcsre gyanakodtam. A szülőszobához mentünk, mert az ügyeleten nem igazán lehet éjjel 1-kor találni senkit. Ott egy szülésznő szépen betessékelt és szólt az ügyeletes orvosnak, de aztán végülis ő vizsgált meg. A méhszájjal kezdte és mondja: "Ühüm, bő 2 ujjnyi, majdnem 3 a méhszáj, lehet gyorsan értesíteni fogadott orvost, szülésznőt". Párommal mi meg összenéztünk, hogy most mi van? Pláne én néztem, mert bal oldali bélgörcsre emlékeztető fájásokról nem gondoltam, hogy szülési fájások. No akkor szóltunk a szülésznőnek, orvosnak, EDA-s doktornőnek. Felraktak CTG-re. ez olyan 3 körül lehetett. Ott már egészen fájt a dolog, szenvedtem rendesen, de a fájdalom jellege fura módon nem változott (bal oldali). A szülésznő volt ott a leghamarabb. Majd jött a kádban vajúdás, de hamarosan befutott az EDA-s doktornő és ki kellett szállnom.
Az EDA-t szépen bekötötte, akkor már egészen vágytam rá, hogy enyhítsünk ezeken a fájdalmakon. Beadta, hamar éreztem hogy picit csillapodott. És itt jött a neheze... Egy, maximum két fájást csillapított és utána ugyanolyan viharosan jöttek az akkor már kb. 1 perces fájások. Ja nekem azok a lightos 10 percesek elmaradtak, kb. 3-4 percesekkel kezdtem rögtön. Közben megjött az orvosom, megvizsgált. A baba feje még nem volt beilleszkedve, pedig a méhnyak elsimult a méhszáj pedig majdnem 5 ujjnyi volt. Ki tudja miért, talán az EDA-tól a következő fél órás vajúdás semmit nem ért. Méhszáj nem akart eltűnni, baba feje sem ment lejjebb. Oxitocin infúziót akartak bekötni, azt én megtagadtam és abban egyeztünk meg az orvosommal, hogy akkor felkelek (EDA-s orvos is belement) és sétálgatok. Ja közben volt burokrepesztés is még valamivel előbb. Sétálgattam és így pikk-pakk eltűnt az utolsó kis rész a méhszájból, tehát a tágulási szak, alig 2-3 óra volt igazából. Utána jött a rémálom...
A baba feje nem akart beilleszkedni, nekem szörnyű fájdalmaim voltak, nagyon röstellem, de egy-egy fájás alkalmával egy kisebb ordításféle is kijött a számon. Az EDA ekkor már olyan volt, mint lónak a nyugtató, a beadás utáni 1 fájás picit finomabb, majd ugyanolyan fájások. Pár órás szenvedés után jött egy másik orvos megvizsgálni, hogy mi van, de akkor már azt mondta: "Hé, gyerekek, hát itt a koponya." Akkor kezdtem el nyomni, teljes erőmből a fájások alatt. Ez olyan 8 körül volt. Volt hogy semmit, volt, hogy 1 millimétert haladt lefele Nolika.
Pedig én úgy nyomtam. Ekkor már kaptam oxitocint is és nem is utasítottam el Noli érdekében. 2 órás kínszenvedés után, hasba könyöklős módszerrel a hátunk mögött 3/4 10 körül betolták a vákumot, a szobában kb. 12-en összegyűltek majd innentől gyorsan zajlott minden. 10:05-kor Noli kipottyant 3340 grammal, 54 cm-rel, 9-es apgarral makk egészségesen. Gyors megnézés után (a vákum miatt) megkaptam a pocimra a kis tündért. Sírtam Nolival együtt amikor kibújt, párom pedig velünk. Később kiderült, hogy párom a kitolás alatt már legalább 2 órája ott síratott, ahogy látta, hogy erőlködök és hogy fáj, mégsem halad a dolog. A végén a szülőágyra borulva rázta a sírás és én pedig két könnyem között csak azt mondogattam: "Nézd, ott van Noel!". Csodálatosak voltak azok a pillanatok. A páromat mintha kicserélték volna, minta apa és imádja kicsi Nolit. Minden olyan tökéletes és mégis félelmetes és kétségbeejtő. Én sajnos nehezen tűrtem a szülést, többször könyörögtem az orvosnak a császárért, a végén többször kiabáltam és az EDA sem hatott nálamn (mint kiderült kinél mennyi ideig tart, nekem 5 percig sem tartott a hatása), mégis ha az első hármasban töltött pillanatokra gondolok, azt hiszem megérte."