Sziasztok!
Én is írok egy kicsit - ha csak menet közben le nem ájulok a székről, olyan álmos vagyok...
(Ráadásul a karácsonyi nagytakarításnak is már lassan a végén kéne járnom, de még csak el sem kezdtem...
)
Érdekes történeteitek vannak, ki hogyan került össze a párjával. Sajnos, semmi garancia sincs arra, hogy ha később házasodik az ember, akkor sikerülni fog. Szerintem ez döntően a felelősségtudaton múlik. Ami -jó esetben- az idő előre haladtával egyre nagyobb, így érettebb fejjebb jobb döntést hoz az ember. Elvileg... Mert vannak, akik már nagyon fiatalon sokkal felelősségteljesebbek mint sokan akár egész életükben. Egy jó kapcsolathoz nagyon sok minden kell: tolerancia, bizalom, őszinteség, alkalmazkodás és még kismillió dolog. Mert szép dolog a szerelem, de a fogkrémes tubus azért komolyan nyom a latba...
Vannak, akik már akár pár nap után úgy gondolják, hogy össze kötik az életüket, mások meg 20 év múlva kötnek házasságot. Az, hogy melyikük döntött jól csak a jövőben derül ki. 50-50%. Nem az addig eltöltött időn, inkább a felek személyiségén múlik. Dehát, kaland az élet...
Jót vigyorogtam rajtatok. Eszembe jutott, hogy amikor tavaly terhes voltam és még dolgoztam, mennyit fészkelődtem az iróasztal mögött. Nekem mindig is voltak melleim, de egy idő után szabályosan útban voltak és nem tudtam őket, hogy ülni. Ha feltettem az asztalra, akkor kényelmes volt, de nem tudtam írni, ha meg levettem, akkor tudtam írni, de kényelmetlen volt.
Most még nem tartok itt. De már eszembe jutott, hogy majd jön az az időszak is, amikor már nem látod a lábujjadat a pocakodtól. Így jót lehet szórakozni ilyenekkel mint körömvágás vagy még inkább intim részek szőrtelenítése...
A 12. heti ultrahang általában már hasi. Ahogy tavaly mondta nekem a doki: "Maga már nagylány"
Amiért morcos voltam a minap az a következő volt.
Első alkalommal, amikor a Klinikán voltam megbeszéltük a dokival, hogy péntekre visszamegyek vérvételre és akkor megbeszéljük a 12. heti ultrahang idejét. Addig is döntsem el, hogy kérem-e a Down-szűrést. Jó. Pénteken visszamegyek (a vérvételt a körzeti rendelőben is megcsináltathattam volna, de inkább visszamentem, hogy egy helyen legyen minden biztos, ami tuti. Azt hiszem minimano74 írta, hogy neki nem írták meg a beutalókat. Nem értem, mert nekem simán megírták.
), az asszisztens közli, hogy 15.-én 11:00-re menjek ultrahangra, szépen be is jegyzi a Klinikán használatos kiskönyvembe. Kérdi, hogy kérem-e a szűrést. Mondom: nem. Jó. Ehhez képest elmegyek a megbeszélt időpontra és azt látom, hogy kismillióhatszázezren vannak. Láttam, hogy van, aki már 2 órája ott ül. Egye fene, ez van. Nagyon sokan voltak, de még annál is lassabban ment. Mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Lassan nekem is lejárt a 2 órám és nemsokára én jönnék. De csak nem én jövök, viszont már olyanok is kezdtek beszállingózni, akik utánam jöttek. Ez nem lesz jó, gondoltam, és az első adandó alkalommal elkaptam egy nővért. Mondom, mi a helyzet. Elkéri a nevemet. Nemsokára vissza jön és kérdi, hogy Down-szűrés. Mondom, hogy nem, csak sima 12. heti. Ezt eljátszottuk még vagy kétszer, mire behívtak. Megcsinálják az ultrahangot (ami annyiból állt, hogy megmérték a fej egy részét és a tarkóredőt. Slussz-passz. Tartott kábé 2 percig. Semmi mást nem néztek. Azt láttam, hogy mozog, megvan keze-lába, még az ujjait is részben meg tudtam gyorsan számolni. Voltam már egy-két ultrahangon, de azt még nem láttam, hogy nem nézik meg rendesen CRL-t, hanem a fej egyik mérete alapján számítják.
), majd megkérdik, hogy voltam-e már vérvételen. Mondom nekik, hogy korábban volt, most nem. Na de, hát az kell a Down-szűréshez. De én nem azért jöttem, hanem csak sima 12. hetire. Na, erre kiderült, hogy ők ma csak Down-szűrést csinálnak, és ezért akkor nem is mehettem volna. Ráadásul, azért nem hívtak be, mert nem szerepeltem a számítógépes előjegyzésben.... Basszus! Az asszisztens volt, aki mondta, hogy mikor menjek és még ő is jegyezte be, ezek meg nem tudnak semmiről.
(Utólag összrekva a képet, azért voltak annyian mert aznap csak ezt nyomatták és a két ünnep között nem végzik a vizsgálatokat. Ezt is talán minimano74 írta)
Alapból úgy nézett volna ki a napom, hogy 11-re megyek az ultrahangra, utána vérnyomás és vizelet vizsgálat a Várandós Ambulancián, majd találkozás a dokival 12-kor. De mivel 13 óra múlt mire előkerültem, nem voltam biztos, hogy még beleférek a doki rendelési idejébe. Ezért felhívtam az asszisztenst, aki közölte, hogy a doki délben elment. Pénteken vagy hétfőn menjek vissza. Nem lepődtem meg ezen a fordulaton, de ahhoz képest, hogy megvan neki a telefonszámom, jól nem szólt. Mindenesetre most is elkérte, mert nem találta a noteszében. Dögöljek meg, ha megértem, hogy mi a jó fészkes fenéért nem lehet olyan helyre felvésni, ahol megtalálható, ha már minden alkalommal elkérik.
(A számítógépes nyilvántartásról már nem is beszélve...
)
Úgyhogy, most hétfőn megint mehetek a Klinikára. Nem a várakozással volt igazán gondom -bár, tudnám még cizellálni, mert 2 óra alatt történnek dolgok, de mindegy-, hanem azzal, hogy mikor nagy nehezen bevergődök, akkor kiderül, hogy nem csak, hogy nem tudtak rólam, de még csak nem is mehettem volna aznap. És mindezt úgy, hogy még csak nem is én intéztem, hanem az asszisztens. Aki jól nem volt képes szólni arról sem, hogy most mégsincs doki. Ráadásul, amikor elmeséltem neki, hogy mi történt még rá is csodálkozott, hogy ja, én nem kértem a szűrést..
Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy felhívjam még mielőtt bemegyek a Várandós Ambulanciára, mert ott is annyian voltak, hogy az is lett volna minimum 1 óra.
Így félig-meddig dolga végezetlenül beültem a Mekibe és megettem egy grillcsirke szendvicset. Aztán pedig felkerekedtem, és elmentem a fogorvosomhoz, aki végre befejezte a fogaimat. (Igaz, hogy a gyökértömésem egy részét a tű képezi, mert beletörött, de azért ki lett pótolva rendes anyaggal is
)
A napomat amúgy fogröntgennel kezdtem. Amikor szóltam, hogy babát várok, akkor rögtön 2 ólomköpenyt is kaptam. Mivel ez még korán volt és éhes voltam a reggelimet Burger Kingben költöttem el.
Halas szendvicset ettem, de elég tré volt a bundája miatt.
Ezek után jött a Klinikai tortúra, majd a Meki és a fogorvos. Változatos egy napom volt....
Amúgy se Mekibe, se hasonló helyekre nem szoktam járni. Egy évben max. 2-szor fordulok elő ilyen helyeken. Jobban szeretem a normális kajákat. Ha esetleg plázában kajálunk, akkor is mindig vagy levest, vagy főzeléket eszem. ÉS ha szétnézek, hogy ki eszik még ilyet, akkor a legfiatalabbak a huszas éveik közepén vannak. Sehol egy kisgyerek. Azok mind a Mekis kaját eszik.
Úgyhogy megfogadtam, nem én leszek az aki rákapatja a gyerekét erre. Ha rajtam múlik, akkor még jópár évig be nem teszi ilyen helyre a lábát...
Iwiw-hez még annyit: gabi1 már leleplezte magát, de tímea83 és lidike is meg van. A klub jó ötlet.