Sziasztok, nehéz dolog ez a kor és a babavállalás, azt hiszem én is tudnék mit mesélni...
az én történetem röviden:
Fiatal (kb Dodi féle) koromban lehetett volna egy gyermekem, de hiába az érzelem, ha a tudat, és nem az enyém, mást választott. Így a babának nem volt helye akkoriban az életemben, hiszen egyedül nem lett volna sok értelme... Aztán külföldön éltem sok évet és a vége felé eléggé zaklatott életem lett egy zavaros kapcsolatban. Majd hazatértem és "lábadoztam". Nem csak érzelmileg kellett talpraállnom, hanem egy teljesen más környezetben, idehaza kellett megtalálnom a helyem, megalapoznom az életemet majdnem 8 év távollét után. Úgy tudnátok elképzelni, mintha 30 évesen újra kellene mindent kezdened. Főiskola, munka, kapcsolatok... És még nem is említettem a belső épülésemet... Volt néhány nem meghatározó kapcsolatom, de egyre kevésbé hittem, hogy valaha találok egy olyan embert, akivel együtt képzelhetjük el az életünket. Azt tapasztaltam, hogy ebben a korban a férfiak többsége vagy házas vagy elvált, és nem a boldogságot, hanem a saját sebei nyalogatásának lehetőségét keresi... vagy ezek kombinációja...
Nagyon szerencsés vagyok, hogy már majdnem 4 éve megpillantott a mostani párom a zöld pufajkában (ez neki szólt)
és elhatározta, hogy én az övé leszek. Akkoriban még nem tudtam róla, de 1 évre rá, már gyanus volt nekem is a dolog...
Megjegyzem, akkor még ő is nős volt, de megmutatta nekem, hogy bízhatok benne és mindent, amit igért teljesített: 1 évre rá el is vált. Akkor mi már terveztük a babát, de sokáig nem sikerült. A stresszes munkakörnyezetünk, a rohanás, a sok bizonytalanság... Rossz időzítéssel foganhattam tavasszal, egy munkahelyi krízis közepén. Nem maradt meg a baba. Érdekes: én is váltottam utána egy magasabb pozicíóba, de sokkal nyugisabb környezetbe. És ime, itt az eredménye!
De közben betöltöttem a 41. évet. Még akkor is, ha nem érzem és nem látszik, ez van és ezen változtatni (sajnos) nem tudok...
Szóval sok múlik a gyerekvállalásnál, hogy kinek hogyan alakul az élete. Talán mennyire tudatosan alakítja azt, vagy hajtja valami más, esetleg önmegvalósítás, kaland vagy csak az egisztenciával járó biztos háttér felépítése. Én bébisintér voltam Angliában majdnem 3 évig, pont abban az időszakban, ami után például nem vágytam gyerekre. Kiélveztem magam a másokén...
Képzeljétek, még a TV-ben is nyilatkoztam, miután hazakerültem és már egész szépen építettem a karrieremet, hogy akár apa nélkül is vállalnék gyereket.
Annyira örülök, hogy nem kellett ehhez a megoldáshoz folyamodnom...
Nagyon, nagyon boldog vagyok a jelenlegi kapcsolatomban és kiegyensúlyozott életem van a párommal az oldalamon!!! És így szeretném, szeretnénk még az életünk végéig! Ugye, kicsim?
Nagyon...
Elnézést, ha kicsit sokra sikeredtem...