Kiemelt témák

cory, Heni!
Szerintem nem kell annyira félteni a gyerekeket. Legtöbb gyerek imád játékos feladatlapokat kitölteni. Sőt, versenyezni is egymással, hogy melyikük az ügyesebb. És ez nem csak az én gyerekeimről szól, hanem több kis gyerektől hallottam már.
Az más kérdés, hogy a Mikiben egy hatalmas versenyláz ég mindig, mindig ő akar a legjobb lenni.

2 éves gyereknek vastag posta iron cerka, olyan vastag mint a zsírkréta nem rossz. Oviban sem a hagyományos HB ceruzákkal rajzolnak..., vannak direkt erre kialakított ceruzák.

Ajaj, nem tudom lelőni magam.
A Pityuéknak azt hiszem a Csaba Katalin írta foglalkoztató könyv volt, most is lehet kapni, láttam a könyves boltokban, azt hiszem az volt a címe, hogy Lesszi iskolába megy, de erre nem esküszöm meg. Mármint, hogy a Lesszi így volt írva. Nagyon szerették, és mindig úgy ment be minden kis gyerek a csoportba reggel, hogy Kati néni, akkor most csináljuk a könyvet? Persze voltak rosszabb napok, amikor nem volt kedvük csinálni, akkor az a gyerek nem volt kötelezve rá, de a héten be kellett pótolni.

csak hogy én is beleszóljak mááá az óvoda-iskola témába

én is vegyescsoportba adnám majd őket, ha olyan az óvónő, aki tetszik - vagyis elsősorban számít az óvónő, másodsorban a csoport. waldorf sok dolog miatt nagyon tetszik, másik néhány miatt nem - de mivel messze van tőlünk, nem valószínű, hogy oda mennének. sajnos andrás eléggé idegenkedik tőle - mindegy, ehhez én értek a családból

ceruzafogás: igen, a kézcsontozat kb 8 éves korra, fiúknál még később válik éretté arra, hogy hosszan és jól tudjanak írni-rajzolni ceruzával. ugyanakkor az iskolák nagyon nagy többségében - úgy 99% - bizony ceruzával-tollal kell írni rajzolni már elsőtől szerencsés helyzetben van az a gyerek, aki otthon hozzájut tollhoz-ceeruzához is és van módja vastag krétákkal israjzolni, meg példa nyomán elsajátítani mindezeknek a helyes fogását - sajnos egyáltalán nem általános, hogy a gyerekek látnák otthon írni-rajzolni-olvasni a szüleiket - úgyhogy bizony az óvodának van szerepe ebben! sztem jó, ha egy óvodában odafigyelnek erre az óvónők, mert más mozdulatokat igényel rajzolni egy ceruzával, mint írni, és ha saját akaratából rajzol egy gyerek ceruzával, az általa kényelmesnek tartott ideig, akkor az nem árt! a foglalkoztató füzettel nagyon nem értek egyet, sem a 45 percig való figyeléssel - erre még a kisiskolásoknak is csak egy kis része képes! ráadásul sztem egészen másféle figyelmet igényel a meseolvasás, a rajzolás, az éneklés, a tornázás, stb stb - egyik gyerek erre hajlik inkább, a másik arra. ármin pld képes most is egy órán át nézegetni akár egyedül is a könyvét és mesélni belőle, mesét hallgatni is - ugyanakkor a rajzolás max 5 percre köti le, ha én rajzolok, az többre is

na, egyelőre ennyi - gondolom, jó zagyva lett. megyek mosni, vilkát meg felébresztem - vagyis leteszem, amire felébred

márti++

Ja, és még valami, lójjetek le!
Én elsősoprban saját tapasztalataimat írom le, és ez NEM SZENTÍRÁS.

Sziasztok!

Köszi a bíztató sorokat nemalvás ügyben. Este simán beájult, mikor leraktam és reggel negyed nyolcig csend volt. Még egy nyikkanás sem volt éjjel. Csak az a baj, hogy én meg nem tudok éjfélnél előbb lefeküdni általában...

Érdekesek ezek a dolgok, amit az ovikról írtok.

Én sem szeretném, ha oviban nyelvet tanulna és én sem szeretném, ha vegyes csoportba járna. Tök fölösleges, hogy már az oviban tömjék a fejüket mindenféle dologgal. Viszont elmegyek nyáron Szentendrére a Diótörő Balettiskolába, és megérdeklődöm, hogy mikortól javasolják. (Valami torna-félét mindenképpen kell neki a hipotónia miatt - azt mondta annak idején a dokinéni, hogy majd amikor el lehet kezdeni, mindenképpen mozogjon valamit.)

A waldorfról írnátok kicsit bővebben? Érdekelne nem szakszöveggel is (ilyeneket találtam a neten is, de nem teljesen tiszta).

Zsuzsi,
és Dorka is szereti a muffint? Mert Hanga igen. Meg a palacsintát és a tejbegrízt is. Lehet, hogy ma sütök pogácsát).

BMárti,
az nem muffinforma. A muffinformában általában 12 mélyedés van, de a szilikonban emlékeim szerint csak 11, sőt, láttam minimuffinformát, abban csak 6. Nekem a teflonos, 12 mélyedéses van, Menta meg a szilikonosat vette.

Cipő:
lassan nálunk is aktuális lesz az új vásárlása. De Hangának még csak most 21-es a lába. Melánia cipőket hol lehet kapni (Szentendrén tudok egy boltot mondjuk)? De az is lehet, hogy dr. Leó szandija lesz majd, még nem tudom.

Bogancsi,
na de annyira kisimul a lelke, hogy ne akarjon aludni?

Képzeljét, borsófőzeléket csináltam halrudacskákkal, és Hanga még ebéd előtt befalt 3 halrudat. Úgyhogy nem tudom, mi lesz a főzelékből....

Szila

szila!

van egy abszolút laikusoknak szóló könyv: szabadságra nevelés - rudolf steiner pedagógiája

1992-ben adta ki a török sándor waaldorf-pedagógiai alapítvány bp-en

de van egy waldorf-topik is, mostanában elég élénk mozgás is van benne, ahogy látom!

márti++

Heni! Tök jól nézel ki 5 gyerekes anyukaként!

OFF Bocsi-bocsi!

Zafi! Ez a hülye freemail nagyon vacakol. El tudom olvasni a leveleket, de válaszolni már nem tudok.
Szóval nagyon aranyos vagy, de el ne küldd az orbáncvirág olajat! Az majd a szülésnél kell a gátvédelemhez! És végülis sikerült nekem is szereznem. Na és hol, miután mindenhol máshol is próbáltam, itt Békáson.
A kötözős nekem nagyon-nagyon bejött!!! Az tuti, hogy most is használni fogjuk! Én csak nagyon kiváncsi vagyok a karikásra és hát most sikerült így olcsón szereznem. Szerintem az főleg itthonra lesz jó, amikor hirtelen kell ki-be pakolni a gyereket pár percre. Hát majd meglátjuk!
Írd meg légyszíves a pontos postai címeteket és akkor holnap küldöm a leírást.

Puszi!
Menta++ (31.)

Sziasztok!

Norci, mindjárt megnézem az e-mailedet, bár már csak ritkán nézem meg azt a yahoo-s levelesládát, ha van valami, akkor nyugodtan írj a bbs@fibermail.hu címre!

Zsu, Londonhoz jó utat és remek időtöltést Én anno 17 évesen voltam, kitörölhetetlen 14 napot éltem át

Heni, szió Hogy nálunk mi van, ha Bácu nem eszik abból, amit elvileg eléraktam? Mivel ő elég labilis az evés terén (hol jobban, hol vacakul eszik), én még az elétett flamón kívűl egyféle mással megkínálom. Ha az sem kell, akkor ez van, "szorri", megvárja, míg mi is megesszük a magunkét, aztán asztalbontás. Mégha ilyen vacak evő is, nem akarom rászoktatni őt az abszolút kiszolgálásra... Inkább utána a köztes kaját (tízórai, ill. uzsonna) hozom előrébb egy kicsit, abból már tutkó eszik.
Este is ugyanez van, ha a főmenü nem oké, jön egy másik, ha az sem, akkor marad a tejcsi lefekvés előtt, nem tudom, Barni iszik tejet reggel vagy este? Egyébként mostanában elő sem fordul Bácunál, hogy egyáltalán nem eszik egy-egy kajából, hála Istennek, jövöget vissza az étvágya
Barni dumája továbbra is szédületes Szívesen meghallgatnám már egyszer élőben Nemrég megfogadtam Mártinak, hogy ha legközelebb lesz tali, ha törik, ha szakad, megyünk mi is, és akkor hátha ott Veletek is összefutunk
Kérdeztél még a cipőről: mi most (csodák csodája) kihúztuk egy téli csukával a telet, Bácu lába szerencsére kora ősszel nőtt egy jó nagyot, azóta is akkora (23-as).

Mondok még egy "hírt": képzeljétek, úgy néz ki (bármilyen meglepő ez most így, hogy pocakos vagyok), hogy mégis lesz boltunk És nem is sokára, hanem valószínűleg a jövő héten már valamilyen szinten ki is nyitunk
Erről most egyelőre ennyit, majd még mesélek, hogy hogyan is gondoljuk (gondolok itt arra, hogy én még max. 5 hónapig vagyok "beszámítható").

Na pusza mindenkinek,
Beja + Bagázs

Sziasztok!
Gorsi
Napoccsal ennyi idős pocakossan én is keményedtem rendszeressen már, csak akkor gond ha nagyon erősek és gyakoriak a görcsik, máskülönben teljessen természetes.
Ágy ügyben én is csak kínlódok, mert már nem szeret a kiságyban aludni, lévén nem tud egyedül kimászni, egy saját kellene neki, egyenlőre anyagi okokból még nem kapott, de hogy utánna hogyan fog átszokni....
Azt hiszem mellém teszem az ágyát , mert most ha apjuk hetente max. kétszer éjjel itthon alszik akkor elég nehéz úgy megoldani hogy vagy köztünk alzik, már mint ő mert mi nem pihenünk így vagy beteszem félálmomba a saját helyére amit bír amig fel nem ébred....
Szerintem szedd ösze magad kicsit /könnyen mondom pocak nélkül/ és szoktasd át a pindurka megérkezése előtt hogy aztán aludjatok is valamit!

Látom lett itt élet suli-ovi ügyben!
Én nem szeretnék senkit sem meggyőzni csak tapasztalatokat átadni, ezt leszögezném már így az elején, és persze mindenki úgy csinálja ahogyan neki(k) jó, ebben pont ez a szép.

Én Zsuzsával értek egyett nagyon.
- ceruzafogást
csak a nagycsoportosok gyakorolják, azt is többnyire a foglakozásokon, máskülönben sokféle technikát alkalmaznak hiszen vannak különböző vastagságú zsírkréták, porkréták, festékek, filctollak amiből válogathatnak pontossan azért hogy többféle színezési formát megismerhessenek. Ezekkel azonban nem lehet írni tehát mégis csak muszáj hogy megtanulják hogyan is kell szabályossan fogni a ceruzát még mielőtt rosszul rögzül mert akkor már nehezebb segíteni.
Szerintem Coryval ellentétben nem érik meg rá a gyermek hanem mint mindent igyekszik leutánnozni, de ha nincs kitől-lásd Márti ahogyan írta- akkor úgy fogja ahogyan neki könnyebb vagy ahogyan látni vélte. Lehetséges hogy rajzolni tud majd így de írni, betüket, már valószínűleg gondot okoz. Az iskolában pedig nincs már arra idő hogy a tanítónő huszon sok gyereknél ezzel kezdje az évet. Hogy miért nincs és hogy lehetne az más lapra tartozik.

-én úgy tudom és most megint rossz hogy nincs nálun óvópedagógus hogy bizony vannak követelmények az óvodában is persze egésszen más határok közöt mint később. Ettől nem kell megijedni nem a mi feladatunk tréningezni őket előre vagy később akár, ezt az oviban megoldják, sok-sok mindent megtanulnak játékossan ami a hasznukra válik.
Mondok egy példát az emberábrázolás. Minden korosztály másként rajzol embert, ahogyan nőnek fejlődnek mindíg észrevesznek más apró dolgokat amiket megjelenítenek. Már aki. Az én fiam bizony olyan pálcika mukikat rajzolt még nagycsoportban is hogy....hát segítettek neki megmutatták hogy térben is élünk van vastagságunk stb.ez fontos volt a későbbi térlátása és betűvetése miatt.
Vagy a szinek felismerése meg van határozva hogy melyik csoprtban melyik színeket jó ha felismerik, nagycsoportban már nem csak a fő színeket de az árnyalatokat is gakorolják. Aztán itt vannak olyan számunkra egyszerű és mindennapi dolgok mint a hét napjai az évszakok stb. ezeket is megatnulják együtt gyakorolják sokszor és mindenkinek magragad.

-iskola felkészítés, feladatlapok:
Az én fiaim szerették sőt a legtöbb gyerek. Szerintem oviban nem 45 percre tréningeznek és ezt is a nagyok ugye, hanem olyan 20-30 percre ami még mindíg elmarad az iskolai követelményrendszertől.Az a gyerek aki nem képes ülni és több kevesebb figyelemmel koncentrálni olyan 25 percet ennyi idős korban annak bizony lehetséges hogy probléma lesz pár hónap múlva az iskolában majd kétszer ennyi ideig nyugton lenni. Ez most nagyon szigorúan hangzik de a valóságban nem ennyire az. Rövid idővel kezdenek szinezéssel és ilyesmikkel és folyamatossan a hónapok elteltévan próbálják őket mind tovább lekötni. Ennek alapja hogy középsőben le lehet ülni feladatozni az óvónénivel még egyszerübb dolgokra ha nem megy akkor pedig tovább állhatnak, előbb utóbb a kíváncsiság és a tudásvágy /tehát érdekes dolgokat tanulnak/ úgy is leköti őket.

Nálunk is vannak olyan programok a kicsiknek is amikről írt Zsuzsa hogy sétálni mennek ,leveleket gyűjtenek és nézegetik az évszakok változásait, sőt kirándulni is mennek buszal a közeli arborétumba /szülö is mehet ha akar/ tornáznak a tornatermükben és még sok már de ezek a napirendjük része amit örömmel veszenek.És persze sok-sok játék egymással és az óvónénikkel, éneklés, délutáni alvásnál mese olvasás.

Nálunk nyitot az óvoda tehát akkor megyek be amikor akarok, leülhetek hozzájuk játszani, részt veheteka foglakozásokon egy kikötés van, ne ülj mint egy tök hanem kapcsolódj be, énekelj játszál segítsél nekik ha kell, ne csak a tédnak hanem mindegyiknek.
Nagyon kevesen érdeklődnek ennek ellenére, azok közül is akik megtehetnénk.

A mi ovinkat azért ismerem elég jól, a nevelési programját is/amit elvileg minden szülő rendelkezésére kelle bocsájtani ha kéri, ez ugyanis kötelező jelleggel mindenütt évről évre megújujulva van/ mert évekig én voltam a szülői munkaközösség elnöke tahát kellett hogy némi rálátásom legyen a dolgokra.

Cory
Szerintem nem óvónő függö az a probléma amiket Zsuzsa leírt sajnos sok helyen így nálunk is ki jöttek hasonlók bár az óvónők figyelmesek voltak de a gyerekek azok akik átkozottul őszínték még, megbélyegzőek és gátlásokat ültetnek egymásba. És ellenkezőleg is persze biztossan vannak olyan gyerekek aki szárnyalnak egy vegyes csoprtban mondjuk az anyáskodó kislányok aki hirtelen sokkal nagyobbnak és felelősségteljesebbnek érzik magukat ha segíthetnek a kisebbeknek.
Ezért mondom hogy mindenki úgy válasszon amilyennek a gyermekét ismeri milyen típus ő hogyan tud megbírkozni a problémákkal esetleg.
Valahol egyet értek veled abban hogy az óvoda legyen a játék a felhőtlen gyermek évek szintere, és ne toljon le az iskola minnél több feladatot az ovikra.
De amíg ez van addig /ezt is írta Zsuzsa/ bizony hátrányos helyzetből indulnak azok a gyerekek akiknél nincsenek foglalkozások, nem tanultak meg bizonyos dolgokat mint a szinezés, a számolgatás egyszerű dolgok megszámlálása
az 5-ös estleg a 10-es számkörben (nem összeadás meg kivonás) csak számolgatás, nyuszik rakosgatása ilyesmik, formák megismerése és még sorolhatnám. A gyerekek nagy részének nem okoz gondot beilleszkedni és feladatozni sőt élvezik is, it nincsenek letolások a rosszul végzet feladatért, nincs fekete pont és társaik csak dícséret ajó megoldásokért ami azért össztönzőleg hat.

Waldorf ovi szellemisége teszik különössen mert jobban odafigyel a személyre az egyénre a külön kis világukra, de igazából akkor jó ha utánna Waldorf suliba is kerül.

Az állami iskolák szigorúak sokat követelnek nagyon nem szeretem az egészet úgy ahogyan van, elvettek órákat hogy a gyerekeket kevésbé terheljék röhej mert a tanagyag maradt, illetve roppant rosszul differenciálódik, mindenbe belakapnak ahelyet hogy az alapokat tanulnák meg és gyakorolnák be. Bocsi. ezen tudok rengeteget puffogni.
Egyébként el sem hiszitek hogy míg mi itt vitázunk -ami nagyon jó- ezekről a dolgokról a szülök nagy része sajnos úgy vettem észre nem is foglalkozik velük, azt sem tudják mit csinál a gyerkőc egész nap, csak a felháborodás megy ha esetleg valami olyan visszajelzést kapnak ami nem tetszik nekik.
Úgy hogy én örülök hogy ilyenek vagytok remélem ez nem lankad és mindenki talál megfelelő ovit a csimotáinak
Na mostmár meg is untok.

Heni
Nagyon aranyossak a gyerekek a képeken,a kis unokatesó igaz hogy méretben akkor amint a pindurkád de azért látszik rajta hogy idősebb azzal a pár hónappal, nem?
Csúcs a szövege Barninak!

Menta
Helena is tud produkálni az előzőeket is olvastam azt amikor a méhszájról beszélt nagyon profi már benne.

Pussz: Dzsili

Heni
Még csak annyit hogy tényleg nagyon jól mutatsz öt gyerekes anyaként akár lehetne mind a tiéd is úgy ültök ott.
Az előbb arra gondoltam hogy Boldi még olyan csecsemős öszeszorított kis kezecskék, az unokatesóka meg már inkább kisgyerekes remélem nem értetted félre mert mindanniyan tüneményesek.

Zsuzsa
PEDIG ÉN AZT HITTEM HOGY AZ most aztán mi lesz velem ezután?

Na estig lelépek:

Dzsili

Sziasztok!

Bocs, hogy bepofátlankodok ide, de ahogy láttam sok sokgyermekes anyuka van itt, és hátha meg tudnátok velünk osztani a tapasztalataitokat ebben a témában.

Tények: a "nagy" 23 hónapos, a kicsi 4 hónapos, 2 szobánk van. A kisebbik tündér születése előtt úgy gondoltuk, hogy mindketten rögtön mennek majd egy szobába aludni. Na ja... Aztán az első éjszaka a kicsi felsírt, mire a nagy is, és 2 órán keresztül nem tudtuk visszaaltatni. És mivel éjszaka nem aludt, egész nap kibírhatatlan lett. Második éjszaka dettó. Aztán kihoztuk a kiságyat, mert a nagyobbik "betörése" (majd hozzászokik) messze állt tőlünk, így most két szobában két gyerek alszik, mi meg a konyhában kucorgunk.

Feltehetőleg előbb-utóbb majd egy szobába kerülnének - de mikor? A nagy elég éberen alszik, egyébként is abban az időszakában van, amikor felébred éjszakánként. Ha beraknám a kicsit és éjszaka be kellene menni szoptatni, tuti felébredne a nagy is. Aztán feltételezem, hogy majd a fogzási ébredések jönnek a kicsinél, stb.

Ti ezt hogy oldottátok meg? Mikor és hogyan kerültek össze a gyerkőcök?

Köszi előre is.

Enőki

Ui: ha van olyan topik, ahová ez a kérdés igazából való, szóljatok...

Sziasztok!
Itt áll mellettem a fiam, és felolvastam neki, amiket az oviról írtunk pro és kontra.
Azt mondta, hogy egyltalán nem fogta fel kötelező jelleggel a feladatok megoldását, sőt nagyon szerette a foglalkoztató könyvüket. Elő is kereste, és most tudok pontosítani: Csabay Katalin: Lexi, illetve Lexi iskolába megy. Ez két munkakönyv.
Témákés hangsúlyozom ezek nagycsoportos gyerekeknek:
1. Irányok:
jobb, bal, előttem, utánam; fent, lent fogalmak; soralkotás vízszintes és függőleges irányban
2. Hallási figyelem fejlesztése:
Hangok felismerése, megkülönböztetése
3. Ritmus fejlesztés
rövid-hosszú hangok, szótagolás
4. vonalvezetési gyakorlatok, a szem és kéz mozgásának összehangolására, íráskészség fejlesztése
5. Beszédfejlesztés
Szókincsbővítés; Mondatfűzés,
6. Emlékezet fejlesztése

És mindezt játékosan. Például nagyon szerették ebben a korban a Szólánc játékot.
Ezek, amiket felsoroltam nagyon durvának tünnek, de ezekkel már tényleg nem nagyon foglalkoztak az első osztályban.

Zsuzsa + Pityu

Enőki!
Az én fiaim között 27 hónap a korkülönbség. Első naptól egy szobában voltak, és kb 2 hónapig egy szobában voltunk mindannyian, a két fiú, Apa és én. Amikor szopiztni akart a kicsi, akkor felkeltem, megetettem, és visszatettem aludni az ágyába. Mindezt a saját szobájukban, azaz mi a szüleik mentünk hozzájuk, és nem fordítva. Kb 2 hónap után visszamentünk a helyünkre, amikor elkezdte átaludni a kicsi az éjszakát, és csak, akkor mentem, ha gond volt.

Zsuzsa

Beja!
Bocsi a yahoo-ra válaszoltam, csak utána olvastam hogy a msáikra írjak.

Ceruza fogás: én a mai napig nem fogom jól a ceruzát oviba nem figyeltek, mivel balkezes vagyok a tanítónéni és a szüleim is képtelenek voltak megtanítani a helyes fogásra. Azért lett két diplomám, és még gyerekkoromban egy pár rajzversenyt is megnyertem Szóval ez nem a világvége, persze oda kell rá figyelni, mondjuk akkor volt ciki mikor főiskolás koromban pl. Nevelési Tanácsadóban voltam gyakorlaton, kicsit kiakadtak

Cory: a helyes ceruza tartás nem azonos hogy melyik kézbe, azt tilos is áttenni! Könnyen okoz lateralitás zavart ami meg elvezet a dyslexiáig. Bocs, ezt most csak azért mert nálunk a dédi pl. mindig sopánkodik, hogy Vili többnyire balkézzel manipulál, ő átszoktatta anyósomat jobbkezesnek (akkor az volt a divat),és ezzel mindig kiakaszt.

Ovi-iskola: én is a személykp.-ú pedagógiák híve vagyok (Waldorf, Rogers) és utálom azt a világot, hogy már az oviba meg elsőosztályba is felvétlei van.
A vegyes csoporton még nem gondolkodtam, da azt hiszem én is elsősorban az óvonénit venném figyelembe.

Gorsi!
Mi is döbbenten bámulunk Vili étvágyán mióta meggyógyult azóta van ez. Valószínúleg egy jó nagy növekedéi ugrás előtt állunk.

Napocs is Helena is édes nagyon!
Tényleg mindenki írja ezeket!

Heni!
Nagyon jól néztek ki Jól áll neked a sok gyerek

Norci

Solya!
Közkinccsé tennéd anyukád cipüboltjának a címét!

Még az ovihoz, attól függetlenül, hogy vannak irányzatok, pedagógiák maik tetszenek, azért ovi nem cincálnám végig a kölköt a városon, így valószínúleg marad az,h goy a környékbáliekből válogatok.

Norci

Cory!
Bocs félre értettelek, elolvastam mégegyszer: gondolom az átrakás alatt te sem a balból jobba való átrakást értetted.

Pusz:
Norci

Sziasztok!

Zsuzsi! Nincs okod a lelki furdizásra, ha a párod a munkahelyén eszik főtt ételt, nektek meg így is van elég, akkor miért főznél rendszeresebben?! Én azért főzök minden délután komolyabb kajákat, mert Lacinak gondot okoz a munkahelyi étkezés, így meg a maradékot elviszi másnap ebédre.
Dorka hogyan eszi a levest? Lacikának még most is gondot okoz, hogy a leves különböző halmazállapotú dolgokból áll. Ha pl. bekap egy kanálnyit, amiben lé és egy kis darab répa van, akkor ahogy próbálja a répát megrágcsálni, kicsurran a leves leve a szájából. Ezért aztán disznó módon eszi, kézzel kiszedi, ami darabos, és kanállal eszi két darabos falat között a levét.

Szila! Az utóbbi két napban Lacikának is sikerült alul múlnia önmagát alvás ügyben, pedig neki nem könnyű.
A muffin formával kapcsolatban köszi az infót. Őrület, hogy már mennyit kérdezgettelek, és még egyetlen egy darab muffint nem sütöttem!

Bogancsi! Hát még én hogy imádom Sopront! Nekem sehol a világon nincs olyan jó dolgom, mint ott! Ja, és képzeld, Lacika már felismeri a várost! Ahogy mentünk, az út vége felé már nagyon nyűgösködött. Amikor meg beértünk Sopronba, fülig szaladt a szája, és kezdte mondogatni nagy boldogan, hogy MAMA!!! PAPA!!!

Heni! Ha lesz nekünk is második babánk, tuti én is átállok a food expresszre. Hogy hogy felakasztják a kerítésre? Nem kell személyesen átvenni? Akkor hogyan fizetsz? Az szuper, ha olyan korán reggel odaér, akkor nem is kell a napi programmal alkalmazkodni hozzá. Amikor Lacika kicsi volt, azért nem mertem kaját rendelni, mert attól tartottam, hogy akkor márpedig minden délben pik-pik-pik 12 órakor otthon kell lenni, és minden programunkat ehhez kell igazítani. Utána kellett volna érdeklődnöm alaposabban?!
Én általában nem adok mást Lacikának, ha nem eszi meg azt, ami az ebéd (vagy vacsora). Azért vannak kivételek, mert bizonyos kajákról tudom, hogy nem szereti, vagy nem való neki, és ha mi olyasmit eszünk, akkor neki eleve más van. Az új dolgokat igyekszem úgy adni neki, hogy legyen mellette valami megszokott is, amit megehet, ha az új iránt még bizalmatlan. Ma pl. vendégségben voltunk délelőtt, és rengeteget nassolt Lacika. Nem is csodálkoztam, hogy az ebédjéből csak a gyümölcslét kérte. De ha pl. este látom rajta, hogy azért nem eszik, mert ahhoz is fáradt, hogy a kanalat felemelje, akkor előveszek egy pohár joghurtot neki (azt bármikor szivesen megeszi), hogy ne feküdjön le éhen.
A Melania cipőket én nem ismerem. Nem is láttam még olyat. Hol lehet kapni? Lacikának is minimum 3 azonos méretű cipője van egyszerre. Igaz, nálunk a kinnt játszás egyben elmenés is, legalább a játszótérig. Én mindig veszek egy jó minőségű, szép cipőt, és azt hordjuk mindenhova, ha elmegyünk itthonról. Aztán veszek egy olcsóbb fajta elmenőset (pl. gyerek méretű edzőcipőt), nem műanyag kínait, de azért egyszerűbbet. Ez a tartalék, ha pl. a másik nagyon elázna, meg ezt adom rá, ha különösen nagy strapálás várható (pl. Anyáéknál kimegy a kertbe az unokatesóival). A harmadik egy benti cipő, de azt is szinte csak Anyukáméknál hordja. Azután, ha szerencsém van, és kihúzzuk egy mérettel a szezont, akkor nem kell egy télen 4 meleg cipőt vennem.
Szuper a fotó, nagyon helyesek a gyerkőcök, és te is szuper jól nézel ki! hogy csinálod, hogy 2 (5? )gyerek mellett egy karika sincs a szemed alatt?

Norci! Pontosan így néztem én is meg a cipőt Lacika lábán, és simán be tudtam dugni a sarka mögött az ujjamat. Csak itthon, a szívószálas mércézés során derült ki, hogy valószínűleg ökölbe szorította a lábujjait a kis drágám, hogy bedughassam az ujjam, és örüljek.

OFF!
Dzsili! Neked akartam még írni tegnap, hogy hogy tetszett a Gyűrűk ura, de mivel ezt nem tudtam egy-két szóban megfogalmazni, hát a végére hagytam, akkor meg elfelejtettem. Szóval nagyon, és nagyon nem. Ha függetlenítem magam a könyvtől, annak sodró, lendületes cselekményéről, árnyalt személyiségű, izgalmasan eleven figuráitól, és mondanivalójától, akkor a film szuper. Látványos, magával ragadó, monumantális. De éppen az veszik el benne, ami miatt a könyvet imádtam. Mivel ez a korábbi részekkel is így volt, eleve erre készültem, úgyhogy nem ért csalódás. Már eleve nagyon megtördeli (szerintem) a cselekményt, hogy több részből áll. Aki csak ezt látta belőle, annak az egyész egy nagy csatává egyszerűsödik, sok-sok tényleg látványos megoldással, meg vannak ott azok a nyamvadt kis mókárok, akik valami gyűrűt vonszolnak magukkal, de ez csak egy lényegtelen mellékszál. Azért vannak benne nagyon jó részek. Pl. amikor a rohirok rohamra indulnak a csatasorban érkező olifántokkal szemben, abban benne van minden, amit a hősiességről és az önfeláldozásról több ezer oldalon se lehetne leírni. Engem nagyon nyomasztott a sok rettenetes szörny, ami persze a könyvben is mind szerepel, de azért olvasás közben nem képzeltem el őket ennyire... Viszont a szereplők nagyon jók, soha nem hittem volna, hogy itt élnek köztünk a tündék, a törpök, és a hobbitok is. Csak profi szereplőválogatás kérdése, és máris előted áll egy szőke tünde harcos, vagy egy ártatlan tünde lány... Bocs, ez nagyon OFF volt...


BMárti

SZiasztok!

Norci: nem azt értettem. Annak ismerem a hátrányait, én balkezesnek indultam, jelenleg leginkább két kezes vagyok, de képes inhüvelygyulladásom lenni írástól, mert gyengébb a jobb kezem.

Dzsili, Zsuzsa: nekem komoly gondjaim vannak a jelenlegi iskolai szokásokkal is. Nagyon nem értek egyet azzal a túlterheléssel, ami ott megy. Mindent meg fogok tenni, hogy olyan iskolát találjak, ahol nem sürgetik, hogy decemberre olvasson-írjon... Szerintem ezek kifejezetten káros dolgok!
A feladatlapokról meggyőzhetetlen vagyok! Amiket írtál, hgoy mik vannak benne, azok simán megtanulhatók lennének ezek nélkül is. Szótagolás nagycsoportban???
Versenyeztetés: nagyon utálom, hogy mindenhol versenyeztetés van. Vannak gyerekek/felnőttek, akik ilyen helyzetben a legjobbat hozzák ki magukból, de vannak, akik görcsben vannak ettől. Én pl ilyen vagyok. Akkor is be tudok görcsölni, ha tudom, hogy ez most jegyre megy. Erre a legjobb példa a gyakorlótanításom. 15 órát kellett tartanom egy 5-dikes osztálynak. Szerintem az egyik leggyengébb órám az volt, ami a vizsgatanítás volt, pedig a vezetőtanáromon kivül még egy ismerős tanárnő volt bent. Előtte 2 órával teljesen egyedül voltam bent a 36 gyerekkel, és tök jó órát tartottam. Az öcsém nem ilyen. Gimiben náluk félévente voltak vizsgák. Rendszeres volt, hogy félév előtt 1 héttel 2-esre állt egy tárgyból, majd 5-ösre vizsgázott különösebb tanulás nélkül.
Én pont ezért nem tenném kötelezővé a versenyeztetést. Aki akar menjen, de ne legyen kötelező! Én ugyanezért az alsóban adott jegyekkel sem értek egyet.

Most mennem kell. Bocs, ha nagyon zavaros lett. Még jövök

cory

BMárti: mi az ala gastroyaltól rendelünk Ők hűtve hozzák, a food expressz melegen. Hetente egyszer kell fizetni. Hozzánk 10 körül ér az ebéd. Berakom a hűtőbe és mehetünk világgá.
cory

sziasztok!

köszönjük a képhez a dicséreteket, de igaziból a sok gyerkőc a lényeg, nem én! bmárti, nem látod, milyen szűk résen kukucskálok kifelé?

nemsokára lesz itt szadán a waldorf ovinak nyílt nap-sorozata, megpróbálunk elmenni

dzsili! dehogy értettelek félre, persze, hogy látszik, hogy idősebb, okosabb! képzeljétek, már feláll, és bútorba kapaszkodva lépeget! haláliak ezek a mai gyerekek!

zsuzsa, amiket írtál, megtanulhatók más formában is, nem csak feladatlapból, pl az euritmia és bothmer foglalkozásokon a w-ban - na de ez már tényleg annak a topicnak a témája. nekem meggyőződésem, hogy az ovinak és még az általános iskolának is egy szerető, játékos közeget kell biztosítania a gyerekeknek, ahol egyénenként fejlesztik a képességeiket, a tanulást magát tanítják meg szeretni, nem pedig teljesítmény és "felkészítés"-központúak.
velem megszerettették a mai viszonylatban gyengécskének is nevezhető ált. sulimban, és a tanáraimra is szívesen emlékszem vissza. egy barátunk kislánya szabályos idegösszeroppanást kapott a gödöllői petőfiben 13 évesen - de ilyen története biztos sokaknak van.
különóra: tanítottam egy, ha jól emlékszem 8 éves kislányt. nos, a hét minden napjára jutott vmi: angol, zongora (totál tehetségtelen volt), torna, rajzszakkör, matek és irodalom korrepetálás - hát szegénynek épp csak gyereknek lenni nem volt ideje. én azt szeretném, ha ilyesmikre (mármint mozgásra és kézművességre) az iskola keretein belül jutna idő...

dzsili! igazad van, jó, hogy foglalkozunk ezzel! nagyon édes napsi a képeken, különösen mackónak öltözve!

evés: múltkor még szerette barni ezt az ennivalót csak amikor meglátta a sütit, makacsságból nem akart enni azért sem kapott mást (se sütit), végül egy banánt evett meg este, és ma mindent bepótolt általában én is felajánlok egy másik lehetőséget, de az étellel játszásért nagyon haragszom.

enőki! nálunk a nagyot szerencsére nem zavarja, ha sír a kicsi. nem tudtok a kicsivel egy szobában aludni?

norci! neked köszönöm a múltkori recepteket!

beja! hogy lesz a bolt? van már pocakod?
hamarosan nálunk is lehet újra tali, úgy egy hónap múlva megfelel? csak legyen már annyira jó idő, hogy kint lehessünk!
menni még nem tudom, hogyan tudnánk, apa is elkezdett "normális" munkaidőben dolgozni egy másik helyen is, így cipelve sem leszünk... kéne vezetnem a nívát...

ma szószátyár vagyok.

puszi mindenkinek,
heni

Sziasztok!
Off:
Nem tudja valaki véletlenül a tupperware-s túrótorta receptjét?
Sajnos nincs fent már az oldalukon.
HELP!
On

linato
Mi van veLetek? Tortát sütizel?

Cory
Nem voltál zavaros sőt.
Nálunk nem volt szótagolás, hallás után sem, betű elemek gyakorlása sem stb.
Ez is óvoda válogatja ezek szerint.
Irányok igen, meg rajzos dolgok ezekre meg jók a feladatlapok szerintem, de hangsúlyozom nem versenyszerű, igazából arra jók hogy a szülők /hiszen megmutatták mindíg hogy mit végeztek/ és a nevelők is tudják melyik gyereknek mit érdemes gyakorolgatnia.
Az az igazság hogy valóban szerncsés az a típus aki a mai világban rendelkezik versenyszellemmel aki akar bizonyítani.Az enyémek nem ilyenek.
És persze sokan vannak akiket szabályossan lebénít ahogyan írtad is ha verenyeztetik, és felvételiztetik őket.
Ettől egyébként nekem is ugrál a a bicska a zsebemben, kicsi ovis és alig iskolás pindurkákat felvételiztetni ez sokszor nagy lelki teher nekik, persze láttam olyat is amikor ezt nagyon ügyesen magoldották úgy hogy a gyerekek azt hitték csak egy jópofa délután és nem is felvételi de ez a ritkább. Én nem tenném ki a az enyémeket ilyesminek, ha nem kellenek enélkül akkor megyünk máshová.
Azt már írtam hogy mennyire zavar sőt bosszant a követelményrendszer pont ahogyan írtad a minnél előbbi olvasás írás és társai borzasztó, semmit nem mélyítenek el, és aki nem kiváló sokszor simán elkallódik.
Én olyan kis létszámú, 10 fős osztályban látnám a fiaimat szívesen ahol mindenkire személy szerint is lenne idő ahol a gyerekek abban segítséget kapnának ami nehezebben megy /pl.írás,olvasás/ de kibontakozhatnának abban amiben ugyanakkor jók, így nem lenne az hogy ha valaki nem pont abban kimagasló ami elsőben a divat/gyöngy betű és társai/akkor az el van ásva.
A szöveges értékelésről annyit hogy bár kötelező elsőben, Mátém osztályában mégis tájékoztató jelleggel ott ficeregnek a jegyek a dolgozatokon/ő elsős/. Negyedévre kaptunk egy előre gépelt papírt ahol alá kell húzni a tanítónőnek hogy pl.
Betüfelismerés: Jó Néha téveszt Gyakran téveszt Rossz
Na köszi ettől okosabb leszek mi, mindjárt tudom hogy melyik betükkel van problémája az én gyerekemnek stb.
Fél évkor ugyan ezt a cetlit kaptuk vissza /még másikra sem futotta/ csak másik színnel lett aláhúzva a válasz.
Holott az óvodában negyed évente kb. A4-es méretű papírra tele írt jellemzést kaptunk mindegyik kicsiről részletessen, melyik mit csinál napközben hogyan tud kapcsolatokat létesíteni, barátkozni, milyenek a nagymozgások, a kézügyessége, hogyan érzi magát a társaságban és még sorolhatnám. Nálunk itt az iskolában annak ellenére hogy szerintem hasonlót kéne kapnunk ez nem valósul meg.Ez a kiskapu ahogyan tanítónéni megkerüli a törvényt mert nincs kedve annyit körmölni!

Heni
Szegény kis lány akiről írtál, sajna az iskolai keretek közt nincs ilyesmikre idő álltalában, legfeljebb rögtön órák után mai még rosszabb mert még csak nem is pihenhet közte. Így ha azt szeretnéd hogy a gyermeked kipróbálhassa magát a zene a sport a művészetek terén az biztos hogy délutánra fog kerülni.
Nézetem szerint azért be lehet osztani, az enyémek is járnak majd minden nap valamire de ez sport /fociznak és karatéznak/ tehát nem kell tanulni, készülni gyakorolni rá, a mozgás öröméjért mennek amire így tél víz idején nagy szükségük van. Ez nap egy-másfél óra délutánonként, némi tanulás és még bőven játszhatnak is.
Sajnos én is sok ilyen gyerekről hallok akik mindent csinálnak egyszerre hát nem lehet könnyű nekik az biztos, mert matekra, nyevi szakkörökre stb. még otthon is kell időt fordítaniuk.
Hajrá vezetés!

BMárti
Nekem nagyon tetszett a film, el is szeretném majd olvasni feltétlenül mert biztossan renget dolog maradt ki belőle mint rendesen.

Pussz: Dzsili

Sziasztok!

Dzsili! Tegnap írtam neked is a hsz-ban. Vagyogatunk. Miléna ma kapott antibiotikumot, mert már majdnem egy hónapja beteg. Ha meggyógyult, megyünk allergia vizsgálatra mind a két csajszival. Korinak csak az orra folyik, egyébként jól van.
Egyik nap eszembe jutott, hogy van túrótortához való tupperes formám amit mikróban kell megcsinálni, de elkutyultam valahova a receptet. Pedig már úgy beleéltem magam.

Menta! A 11 testvér az nem semmi. Először azt hittem rosszul látok

Heni! Nagyon jó a kép.

Ma ennyi telt tőlem. Holnap majd összeszedem magam és jövök hosszabban.
Jóéjt mindenkinek.

Sziasztok!
Nem a sértődés beszél belőlem, mielőtt félreérthető lennék a köv. soraimmal.
Szóval: van egy olyan érzésem, hogy Ti (cory, Heni) tanultátok, mint tanárok, hogy mit, hogyan lenne jó, helyes csinálni. Sok mindenben igazatok van, de a gyakorlat teljesen más, legalábbis nálunk. Higgyétek el, hogy amikor élesben benne lesztek, átfomálódnak az elképzeléseitek.

cory!
Most, így virtuálisan nem tudom leírni, hogy mit értek szótagolás gyakorláson. A szótagolást végülis gyakorolják a mondókák tanulásával, memorizálásával. És a ritmusát kellett megtalálniuk pl. tapssal. Szerintem ilyen van a Tücsökzenén is, mármint tapsikolás, lépegeté, csak ott konkrétan még nem mondják ki, hogy majdan a szótagolásnál ez mennyit fog segíteni.
Nem azért mondom, de a Pityunak semmi gondja nem volt a szótagolással, másban igen, de a szótagolással nem, pedig zenei hallása nincs a gyereknek.

Görcsölés a vizsgától:
A Pityu szintén egy görcsölős gyerkőc volt (nem az óvodai nevelésre fogom, alapból ilyen). A 4. osztályban az ofője mondta, hogy igenis minél több versenyre vigyem el a gyereket, még felvételire is, hogy megszokja az un. stressz helyzetet. Ja, és előre közöltük vele, hogy próbálja meg, de SEMMI következménye nem lesz, ha nem sikerül. Egyetlen egy következménye lett, hogy az utolsó felvételije, a matek tagozatra sikerült.
Most meg holt lazára veszi az ötödiket, néha csak nézek, hogy egyáltalán nem erőlteti meg magát, és nem tanul rosszul.

Heni!
A Petőfi egy erős iskola, ez tény. Azzal mondjuk én sem értek egyyet, hogy az iskolán kivül más esetleg szerintem felesleges külön órákra járjon a gyerekem, épp elég a suli, és simán van idejük játszani is.

Na, ma rendesen túltengtem, de ennek örömére lehet, hogy napokig nem fogok jönni.

Zsuzsa

linato
Igen-igen kissé figyelmetlen vagyok nagyon belemelegedtem ezekbe az ovis témákban.
Engem nyugodtan hívhatsz hétvégén egébként nem zavarsz csak hát estleg nem vagyok otthon, de a fiaimat előveszem mert nem mondták hogy kerestél.
Pedig már bíztam benne hogy Miléna is jól van olvastam hogy beteg volt ....nos hát sok-sok gyógyi röppen felétek!

Puszi: Dzsili

Sziasztok!

Hát ettől féltem, annyit tudtok termelni egy két nap alatt, hogy hihetetlen.

Köszönjük a felvételt.

Tikk

Igen, ott laktunk a József Attilán mi is, tavaly költöztünk ide Újpestre.

Gorsi

Elég közel lakunk egymáshoz, a Pozsonyi úti rendelőbe járunk.

Márti

Emlékszem sokszor olvastam csak kíváncsiságból is, hogy te szülsz vagy én előbb. Nagyon jókat szoktam nevetni Ármin dumáin.

Szila

Lakhely IV.kerület, Niki a Margitban, Norbi a Nyírőben született.

Danimama

Sajnálom ami veletek történt. De úgy látom, hogy most nagyon rájár a rúd ilyen szempontból az osztályra, és nagyon szeretném ha többet nem fordulna elő.

Zafi

Hogy vagytok? Nagyon izgi így a vége felé. Réka nagyon édi, hogy így várja a tesót. Hatalmas lány lett belőle. Milyen pici volt mikor utoljára láttam.

Kicsit a gyerkőcökről

Niki: gyönyörű, energikus, most épp dacos és szófogadatlan, rossz alvó (kiskorától fogva), rossz evő (nem túl kis korától fogva) de amúgy tündéri is imádnivaló mint minden gyerek. Kicsit akaratos és hisztis (mint a lányok általában) és mostanság elég irigy. Szobatiszta (naturalista természetéből fakadóan), ugyanis bármi is van rajta, mindig mindent le akar venni. Így kezdődött a pelussal is, de mondtam, hogy azt csak akkor lehet, ha elintézi másképp a dolgokat. Norbit imádja (gyepálni is), szeret anyáskodni felette és rengeteget dumál.

Norbi: Ő is gyönyörű, tiszta anyja (mindenki ezt mondja - anya nem gyönyörű). Pörög-forog, kúszik, ül, négykézláb nem megy, póz megy, de ha el akar érni vmit inkább hasra vágja magát és úgy közlekedik. Viszont állni már próbál. Van négy foga, most jön újabb kettő, nem túl jó alvó, de nagyon jó evő.

Talira bármikor jöhettek hozzánk is, eddig 11 gyerek a rekord + anyukák.

Bölcsi-ovi: nincs tapasztalatom-e téren, de mindig jókat irogattok. Nikit beirattam, hallomás alapján az egyik legjobbnak mondják itt a környéken, majd kiderül. Bár, ha fog is menni én csak fél napra szeretném.

Ma lent voltunk kétszer három órát és du. meg este is úgy elaludt mindkettő egy szempillantás alatt, hogy magam is meglepődtem.

Megyek, megjött az uram, még jövök majd.

pusz

Norci,
anyu a piac mellett dolgozik. Talán kemény Gusztáv?! utca. Ha elindulsz a piactól a megatoys felé, az az utca lesz az árpád út után a M. utcája. Pici cipőbolt, és sajnos nem saját.
Egy kézimunkabolt meg vmi trafik van mellette.
Majd szólok, ha megjött a tavaszi kollekció, vagy leviszik a tavalyi árait.

Végül mi lett a kiscipővel?
BMárti,
mi az, hogy magas szárú? Tovább ér, mint boka? mert akkor le kel róla mondjak, uis Máté aztat nem viseli jól.

Rózsa,
tetszik a humorod.

ovis téma,
most inkább fáradt vagyok hozzá.
De gondoljatok bele, hogy tényleg érett-e egy gyerek erre a sokmindenre? és hogy nem lesz-e belőle később hátránya? Pl. pszichés problémák, nem tanulás. Biztos jó, ha ennyire elfárad?

Sziasztok!

Rebiék hazamentek ma. Jól vannak, netjük talán hétvégére lesz.

Zsuzsa: ha tudnád, hogy pl a elte matek tanár szakán (5-12. évfolyamra ad képesítést) mennyit tanítanak pedagógiából, pszichológiából és módszertanból, nem mernéd iskolába küldeni a gyereked
Én az ovis és alsós korosztályról nem tanultam, csak van egy öcsém, volt jó néhány magántanítványom...
A differeinciálást meg ha rövid ideig is, de kipróbálhattam egy 5-dikes osztályban. 36-an voltak, 3-féle szinten álltak a törtekből. Lényegesen nehezebb így tanítani, mint úgy, ha mind ugyanott tart, de szerintem megéri látni, hogy minden gyereknek csillog a szeme attól, hogy sikerélménye van.
A versenyeztetéssel még mindig nem értek egyet. Én rengeteg versenyre jártam, és semmit sem ért, hogy azt mondták, hogy SEMMI tétje nincs. Mert akkor miért is megyek?? Az a legfőbb bajom, hogy ma Magyarországon a gyerekek nagyon nagy százaléka ebbe a versenyzősdibe kerül bele, és 6 évesen még nem biztos, hogy kiderül ő melyik típus.

cory

Szia Rózsa
Aranyosak a gyerkőceid meglestem őket, jó hogy írtál magatokról is bővebben és üdv. az osztályban!
Ma tényleg szép idő volt mi is sokat szaladgáltunk kint csak ez a vacak sár ne lenne, mi már úgy várjuk a tavaszt, minden apró jelbe kapaszkodunk, pl. láttunk vonulni vadludakat bizony már haza felé, és szegény dísz fák is kezdtek a múlt héten már rügyezni, erre most nyakra-főre esik a hó!

Zafi
Voltál ma már?

Dzsili

Cory!
Az első osztályba való felvételizéstől nekem is feláll a hátamon a szőr. A tavalyit nem bántam meg, talán a Pityu sem.

Egyébként elgondolkoztam azon, hogy aki gyakorló suliba jár, ahol a leendő taárok adják le a köt. gyakorló órájukat, azoknak mennyire nehéz lehet. Bár én úgy tudom, hogy ezek a gyerekek azért nem érzik annyira megterhelőnek ezt, de pl ezt meg én nem bírnám, hogy mindig más tartsa például a matek órát. Persze a tanár, ill. tanár jelöltnek is meg kell tanulnia vhol, hogy hogyan kell leadni egy órát, de....

Egyébként nem az lenne az egyetem dolga, hogy pedagógiát, pszichológiát tanítson a leendő tanárnak? Hoppá, ez egy költői kérdés volt.

Zsuzsa

Cory
Na igen ebben egyet értünk sok gyereknek nem való még "edzéssel" sem a versenyeztetés ezt én sem szeretem.
A szomorú az hogy a világunk viszont egyre inkább erre tolódik akár tetszik nekünk akár nem, ez persze nem jelenti azt hogy nekünk is be kell hódolnunk, én sem teszem csak a srácaimat féltem miatta.
A 36-os osztálylétszám ismerős!
Ja, és ne rémísztgess minket felkészületlen /lélekben/ tanárokkal, így is annyi vacak tapasztalatom van.
Te milyen tanár van matek és?
Az anyu matek, fizika és tesi.

Dzsili

Zsuzsa: szerintem a gyakorló sulik annyira nem gázak, mert ott még van felügyelet, és nem is annyira az anyag leadásával van szerintem a gond, hanem ahogy egyébként viszonyulnak néhányan a gyerekekhez .
Tanultunk mi elvileg ilyesmiket, gyakorlatilag senki sem vette komolyan. Bár én leginkább komoly alkalmassági vizsgát tartanék tanárszak előtt, mert pedagógiát hiába tanulja meg az ember, ha nincs érzéke, úgysem fogja tudni alkalmazni.

cory

Ó majd el felejtettem
[color=#ff0000]</font> Remélem hamarosan tudsz írni néhány sort magatokról.

Dzsili

Dzsili: mat-infon indultam. Azaz először mat-kémiára felvételiztem, így kerültem vegyész szakra. Itt egy életre megutáltam a kémiát, így mentem mat-infora, de az info egyelőre halasztódik. Per pillanat nem vagyok biztos abban, hoy tanítani fogok-e, bár nagyon tetszett.
cory

Sziasztok!

Látom az ovis beszámolóm egészen beindította a topikot
Leszögezném, hogy ebben az oviban, amit kinéztem Dorkának (állami, átlagos), középsőcsoporttól vannak ezek a foglalkozások és csak annak, akinek a szülei igénylik. A torna egy héten fél óra, én pl. ezt kevésnek gondolom, így nyugodtan beleférhetne pl. nálunk még egy mozgós külön foglalkozás: a néptánc (ami ugyancsak fél óra). Angolra nem fogom járatni, mert én németes vagyok és itthon hall elég németet a gyerek. Különben semmi bajom nincs a nyelvoktatással ilyen korban, szerintem a hangsúly a módszeren van, ha jól csinálják, akkor a gyerek hatalmasat profitálhat belőle. A hittan pedig úgy néz ki, hogy minden ünnep előtt van egy kis előkészítő-hittan, hogy mégis tisztában legyenek a gyerekek, hogy mi a Karácsony, Húsvét stb. Én ezt nagyon jónak találom, különben is otthon is mesélek ilyenekről, nem árt ha az oviban még el is játsszák az ünnepeket/hagyományokat. Meggyőzödésem, hogy a gyerekek többet fel fognak a világból, mint ahogy mi gondoljuk és ebben a korban nagyon sokat tanulhatnak könnyedén, fáradtság nélkül, csak a jó közlés, tanítás a lényeg, hogy ez megfelelő mértékben és formában jusson el hozzájuk.
Én imádtam különórára járni, unatkoztam, ha nem volt beosztva az időm és nem is tudtam, akkor teljesíteni megfelelően, ha több szabadidőm volt. Az iskolát ennek ellenére utáltam és nem is voltam jó tanuló, de a különórákon megláttam, hogy lehet jól is tanítani, játszva tanulni, a versenyt is lehet élvezni, nemcsak félni és, hogy a tanárokat sosem szabad komolyan venni, mert ők is tévedhetnek.
Szóval szerintem a gyermekkor szépsége nem attól függ, hogy most mennyi különórája van egy kisgyermeknek (mondjuk sok), hanem hogy mennyi közös családi program van, vannak-e bensőséges percek a családon belül, jut-e idő közös beszélgetésekre... Ha a különórák ezeket a családi eseményeket rossz irányban befolyásolják, természetes, hogy le kell állni, de nem hiszem, hogy ilyen extrém helyzet olyan sűrűn előfordulna.
Láttam a különbséget az osztálytársaim és én magam között, akik már óvodában felkészülhettek az iskolára. Mint kis 7 évesnek nagyon rossz érzés volt, hogy bezzeg az én szüleim ezzel nem törődtek és hagyták, hogy "majd" a suliban megtanulom a fontosabb dolgokat, persze nem bírtam az iramot és sok mindent elmulasztottam (nekem fontos lehetőséget: nemzetközi tornászbajnokságot, Rádió gyermekkórusában a tagságot, zongorázást). Nagyon szerettem volna, ha bármelyik sikerül, máig sajnálom, hogy szüleim az iskolát előbbrevalónak találták, mint ezeket a mellékes dolgokat (foglalkozásokat) és megterhelőnek gondolták számomra, így az iskola (gyermekkorom?) győzött. Igy maradtam rendes, sőt néhányszor átlagon aluli gyerek...
Szóval én nem akarok a gyerekmnek egy lehetőséget sem elmulasztani, persze vigyázni fogok, hogy a mértéket tartsam és figyelni fogom, hogy a gyerekemnek mi esik jól. A lényeg persze, hogy a gyerek mellett mindig ott legyen mindkét szülője, a többi elhanyagolható!

húúú, bocsi most ez sok lett és fárasztó!

Beja: nagyon ügyesek vagytok, ha összejön a bolt! megvan még az a piros tabis pulcsi, amit a honlapotokon láttam? Dorka ugyanígy eszik, mint Bácu, legalább nem vagyunk egyedül

Laura: tényleg banális, ami anyukáddal történt, annyira bosszantó tud lenni, remélem hamar felépül! Romi nagyon aranyos lehet, hogy szopizik, a védőnénim is mondta, hogy újraszopi várható a nagytesónál.

Rebi: képet várunk Rólatok! milyen az új lakás?

Bogancsi: hogy vagy? Meggyógyultál teljesen? Lányaid mikor kezdtek különórára járni?

Zafi:?

Rózsa: tetszik a naturalista Niki bárcsak az én lányom lenne szobatiszta!

Heni: tényleg nagyon jól áll neked ez a sok gyerek! És milyen jól nézel ki!

Linato: mi az a tupperes forma (ciki, hogy nem tudom)? Allergia vizsgálatra miért mentek? Lányoknak gyógyokat küldök!

Borcsa: a te véleményed hiányzik az ovis témából, pedig biztosan van neked is!


Enőki: sajnos nem tudok mit mondani, még nem voltam ilyen helyzetben, biztosan megpróbálnám valahogy a gyerekeket összehangolni vagy elköltöznék más beosztású lakásba.

Szila: ma palacsinta volt reggelire és este pedig zabpelyhes kekszet sütöttem Bezzeg sütit sütök szívesen, de ebédet...

Menta: megnyugodtam, hogy főzésileg nem vagyok egyedül!

Gorsi: keményedésre már nem szedhetsz magne B6-ot?

Nyuszimanó, Bszilvi, Edit: írtok majd???

A ceruzás dolgokról én még nem is hallottam, tök jó, hogy írtátok!

üdv: zsuzsiék (18)

Sziasztok!

Zsuzsi
Főzéssel dettó úgy vagyok, mint te. Még sosem szedtem magneB6-ot, de szerintem egyelőre nem kell. Egyébként most hétvége óta érzem ezeket, úgyhogy dokimnak még nem mondtam.

Hú, nem győzöm olvasni, hogy miket írtok itt ovi-suli ügyben, tisztára beparázok itt a végén.
Összességében úgy látom (vki már írta), hogy hiába vannak nekem elképzeléseim arról, hogy mi lenne a jó a gyereknek pszihésen meg egyáltalán, ha az élet mást követel. Annak idején anyámék is csak néztek, hogy miket tanultunk ált. suliban, ami nekik simán gimis tananyag volt, most majd mi nézünk. Persze nem tudom, meddig lehet ezt fokozni. Tanulás terén talán csak egy kudarcélményem volt, ami megmaradt, így nehéz beleképzelnem magam azok helyzetébe, akik pl. nem bírják a versenyeztetést. Kérdés, hogy a gyerekeim milyenek lesznek...

Dzsili
Köszi, szerintem is szedjem össze magam , csak ugye Peti köztünk alszik és ezért nehéz, mert most mindig mellettünk van elalváskor, esetleges éjjeli ébredéskor, stb. Ráadásul apa nem gondolja, hogy szoktassuk át, mondván, hogy a kicsi majd a gyerekszobában alszik és ha felébred, akkor Petit majd nem zavarja, én meg átmehetek, esetleg Peti ágyán szopizhatunk is. Ez sem rossz, de már látom, hogy nem játszom el uazt mint Petinél, hogy eljutunk az éjjelenti 5-8x átrohangáláshoz, mert fizikailag nem bírom. Ez megint olyan eset, hogy eltervezzünk, beáll vmi új rend és akkor jön a pici és naná, hogy borul az egész.
Ha átmenetileg Napocskát melléd veszed heti pár napra, nem lesz uez a gondotok? Ha jól tudtok együttaludni, akkor könnyű megszokni.

Köszi a keményedés-megerősítéseket.

Heni
Szerintem is szuper a kép.

Rózsa
Már akartam kérdezni előzőleg is, hogy hol laktok pontosan,( mi a Pozsonyi lakótelepen), viszont töredék annyit vagyunk lent, mint amennyit írtál. A gyerekek aranyosak.

Mi szívesen mennénk talizni Bárhová!

Kérdés: írtátok a ceruzafogást. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Peti a kanalat hol a bal, hol a jobb kezében fogja, de általában elmondható, hogy a jobb kezével sokkal ügyesebben eszik, kevésbé megy ki a leves pl. Szóval többször is csináltam, hogy a bal kezéből áttettem a jobba a kanalat, hogy próbáljon úgy enni. Valamikor jobb kézzel evett tovább, valamikor meg visszatette a bal kezébe. Ilyenkor már nem "igazítottam ki". Ez baj? Mármint, hogy a jobba áttettem? Biztos magától is rájön, hogy melyik a jobbik keze, csak eléggé feltűnt a különbség.

Ma lehet, hogy lelépünk 2 napra apámékhoz. Apa nem akarja adni a kocsit, így buszozunk, amit utálok, mert Peti képtelen megülni egyhelyben. Ha meg viszek könyvet meg ilyeneket, akkor az amúgy is sok cucc még nehezebb lesz. Apával nem lehet beszélni ez ügyben, pedig tul.képpen meglátásom szerint nincs is most szüksége a kocsira itthon... Most panaszkodok még: hasonló empátiáról tesz tanúbizonyságot, amikor alig ültem vagy feküdtem le, valahogy csak én kereshetem meg a tv távkapcsot, csak én tehetek oda teavizet, stb. Néha azért olyan kedves velem, meg kényeztet egy kicsit, de általában meg sem próbálja átérezni ezt a trampliságot. Mondjuk Petivel anno sokkal energikusabb voltam.

Egyébként jó a kedvem. Peti felébredt, megyek tejet melegíteni.
Üdv: Gorsi

OFF!

Danimama! Dehogy bántottál meg, ezerszer próbáltam újra meg újra elküldeni neked a leveleket, amiket írtam! Itt a Babaneten meg valahogy kimaradt nekem, hogy kérdezted. Lehet, hogy abban a két archivumban van, ami a hétvégén kimaradt, és még most se tudtam bepótolni. Megpróbálom újra elküldeni, és holnap is, és holnap után is, amíg csak meg nem jön a válaszod, hogy odaértek azok a buta levelek!


BMárti

Sziasztok!

GOrsi: szerintem ne rakdd át Peti kezében a kanalat. Valószínűleg ő még nem döntötte el, milyen kezes lesz. Egy ismerősömnek 7 éves korára sikerült döntenie.

Zsuzsi: szerintem a gyerek dolga, hogy játszon, és hosszútávon ebből sokkal többet profitál.
A rádió gyerektagsága szerintem tehetség és nem képzettség kérdése kiskorban.
Plusz mozgáson én is gondolkozom. Arra valszeg fognak járni a gyerekeim, de kis korban biztos, hogy csak tömegsport jellegűre. Nekem 8 évesen sikerült tönkretennem a vállam

cory

Sziasztok!

Off-kérdés:
szerintetek céges folyószámlavezető banknak ma melyik bank a legjobb?

Szila

Szila!
Nekem az Erste Banknál van a céges/vállalkozóim. Nekem semmi bajom velük. Van Telebankjuk, Interneten is intézheted a dolgaidat, ugyanúgy mint az OTP vagy BB-nél. Ja, és soha nem kellett még sokat sorban állnom, ha vmit el akartam intézni.

Zsuzsa

szila: passz!

nekem is van egy offom: mikrohullámú sütőről mi a véleményetek?

heni

Sziasztok!
Cory
Értem. A fegyelmezéssel nem volt gondod amikor tanítottál felsőben? Nekem úgy tűnik ez a mai tanároknak nagyon nem megy, így meg tanulni /tanítani sem/ lehet valami hatékonyan.
Persze ma már ha csak csúnyán nézel is feljelentenek!

Gorsi
De, de ugyan az a gondom ezért is írtam hogy talán ügyesebb leszel mint én!
Mert azért kettő picivel még nehezebb lesz mint most, remélem nem értetted félre nem kritizálni akartalak érte.
És ha két kezes lesz? Olyan is van hogy egyformán ügyessen használja mind a két kezét. Szerintem még elég kicsi még bőven van ideje hogy eldöntse melyik keze lesz az "ügyesebb".
Figyelmetlen apukákról regényt írhatnék "elefánt vagyok segítsetek" érzés is ismerős, időnként esetleg figyelmeztesd, hogy mire a tea vizet felteszed /lsd. feltápászkodsz/ ő már meg is ihatja amit készített.

Márti
Még régebben olvastam hogy neked mondogatják a nagyszülők hogy szép idő van sétára fel! Nálunk nem csak az anyuék, de a férjem is számonkéri sőt a postás is szokott szólni hogy na ma mindenképpen menjünk ki.....

Zsuzsi
Már hiányoltam a hsz.-at tegnap.
Hihetetlen hogy a kedves törékeny alkatod milyen erős személyiséget takar.
Nekem egy gondolat jutott eszembe arról amit írtál.
Biztos hogy Dóri is olyan lesz mint te? Hogy arra vágyik majd hogy minden perce be legyen osztva? Mi van ha teljessen más személyiség lesz?
Ezek csak költői kérdések mert tudom a válaszod, nem fogod erőltetni csak a lehetőségeket szeretnéd megadni neki amikről te úgy érzed lemaradtál.
Ezt csak azért írtam mert ami nehéz:- elfogadnunk azt hogy a gyermekeink nem mi vagyunk, sőt még csak nem is az álltalunk megismert férfi /apuka/és a mi keverékünk.
Nem bizony.
Egy csomó tulajdonságuk van ,ami most még nem látszik, majd még nőnek hozzá az aprólékok, amik számunkra idegenek. /A genetikát én is tanultam nem erre szeretnék célozni, a tudomány helyett az érzelni oldalról közelítenék./
Elnézegetem a fiaimat főleg a nagyot és bár ő az aki leginkább engem mintázz mégis sokszor egy talány számomra.
Képtelen vagyok megérteni hogy miért kell egy értelmes gyereknek könyörögni hogy tanuljon, hogy valaki legyen és ötödikes létére kikérdezni különben nem érdekli.
Én szerettem tudni, nem tanulni csak tudni, ők nem.
Nehéz megbírkózni azzal hogy bár a legjobbat szertném neki még sem tudom megértetni vele.
Náluk pl. nem vállna be amit én csináltam annak idején rengetg szakköre jártam, jobb volt mint otthon ülni, több kevesebb sikereket értem el, de nem ez számított.A fiaim egész más típusok.
Valamikor amikor még a nagyok voltak ilyen picik mint most Napocska el sem tudtam képzelni hogy az én gyerekem ne legyen olyan kis ügyes törtető "élmunkás" mint én voltam.
Hát ezt el kellett fogadnom.
Azt is hogy ők rendes és nagyon átlagos gyermekek,de az enyémek és imádok őket. Ahogyan írtad a lényeg hogy melletük legyünk és hogy ne kudarcként éljük meg azt hogy pl. ők nem éltanulók lesznek.
Na most lehet hogy nagyon zagyva lettem.

Pussz: Dzsili

Sziasztok!

Mint tudjátok, a nagy gyerekeim a Fazekasba járnak, elso osztálytól kezdve. Akkor azért választottuk, mert tudtuk, hogy nagyon jó alapokat adó iskola, és mert a közelünkben volt. Mint minden iskolában, itt is vannak jó, nagyon jó és rossz tanárok. Persze a szerencsén múlik, kihez kerül a gyerek. Egyik gyerek se "fogta ki" az összes legjobb tanárt, talán csak Zsófinak nem volt konfliktusa senkivel - de hát o a legalkalmazkodóbb és legnyugisabb. Versenyek: a Fazekasra azt szokták mondani, hogy versenyistálló. Valóban az, de csak annak, akit érdekel, aki bírja, aki szereti! Senkit sem kényszerítenek versenyezni! És nem éri hátrány azt, aki nem megy. (Már annyira unom, hogy mindenki a Fazekast szidja! Bocsi, ez nem nektek szól, hanem az újságok némelyikének.) Minden szülonek ismernie kell a gyerekét és el kell tudnia dönteni, milyen iskolatípus való neki. És ha nem szereti, nem bírja azt az iskolát, ahová jár, akkor igenis keresni kell egy másikat. De ha lelkesen versenyez, akkor miért ne? Foleg, ha az eredményekkel sikereket ér el lelkileg, ráadásul a továbbmenetelét is megkönnyíti!
Az ovira, bölcsire ugyanez vonatkozik. Minden a gyerektol függ, és a szülo felelossége, milyen helyre adja be ot. Az otthoni nevelésnek nagy szerepe van abban, hogy a gyerek "mit bír el". Ha lazán nevelik, akkor nyilván nem való neki egy szigorúbban, következetesebben nevelo bölcsi, ovi, suli.
A legfontosabb azonban, hogy a gyerekeink jól el tudják helyezni magukat a világban, megtanuljak, ami a boldogulasukhoz szukseges és elégedett felnottek legyenek.
Na, most aztán kifilozofálhattam magamat.

Tegnap úgy hoztam ki Tomit a bölcsibol, hogy mire hazaértünk, sípolt. Azonnal beindítottam a párologtatót, adtam neki Dr. Theisst és Spirodentet és hál’Istennek reggelre "szinte" kutyabaja nem volt már. Végigaludta az éjszakát köhögés nélkül és vidáman ébredt. Azaz most a bölcsiben van. Remélem, nem lesz rosszabbul délutánra! De szerintem ez most tényleg inkább megfázás. orület, hogy mennyire érzékeny.

Most valtottam sms-t Zafival, meg sehol semmi / Ablakot pucolt

Pusz, megyek vissza a munkához. bogancsi

Sziasztok!

Dzsili: nem volt gondom fegyelmezéssel. Nem mondom, hogy a kedd 6. órának örültem volna, de alapvetően nem volt gond.
Én azt gondolom, hogy az első alkalommal eldől a tekintély, mikor az ember belép az ajtón. Ha határozott, akkor nem lesz komolyabb gond, ha nem az, akkor nem sok esélye van.

cory

Sziasztok!
Nagyon nehéz veletek lépést tartani, főleg pedig érdemi hozzászólást írni! De most megpróbálom.

Először is Rebinek óriási gratula a kis Leventéhez. Minden nagyon simán mehetett, ha már otthon vannak! Tud valaki részleteket?

Zsuzsi!
Köszi a hiányolást Alig van időm a géphez ülni, ha meg itt vagyok, csak olvasni van időm. Mikor mentek Londonba? Hogy jött az ötlet, hogy nagyszülőstől mentek? Van szervezett szállásotok, vagy ott fogtok szerezni?

Dzsili!
De jó téged is ismét itt olvasni! örülök, hogy elkezdtél angolra járni, biztos jól jön némi "kikapcsolódás". Ki vigyáz olyankor a gyerekekre?

Márti!
Te hogyan eteted Vilkát? Miket eszik már? Azért kérdem, mert jó lenne tudni, otthon hogyan működik a hozzátáplálás, elválasztás. Doncival tudod, nekem teljesen különös tapasztalatom van, ő speciális eset volt, és a védőnéni meg csak a finn trendet meséli el. Szóval ha tudsz, mesélsz egy kicsit?

Cory!
Te Zsomát még kizárólagosan csak szoptatod, vagy már kóstoltatsz vele vmit?

Akkor egy pár szót magunkról. Nehéz dolog írni, mivel egy kicsit "kirekesztettnek" érzem magam Azokról a témákról, amikról nap mint nap szó esik, nem igazán tudok, mit írni. Ill. a finn hozzáállást, gyakorlatot tudnám csak közvetíteni, az meg úgy gondolom, nem való ide. Kit érdekel az, hogy én pl. milyen ovit keresek, milyen választásaink vannak, aztán milyen cipőt vegyünk tavaszra, stb... Olyan sz.r, ezért is nem írok mostanság, ilyen szempontból rossz, hogy nem otthon élünk

Viszont ovi-iskolaválsztáshoz én is hozzászólnék. Maximálisan osztom Cory és Heni véleményét, úgy látszik a tanárok uúgy gondolkodnak. Én is olyan iskolát fogok választani a gyerekeimnek, ahol nincsen sok plussz foglalkozás, ahol délutánonként nem kell az asztal mellett görnyedni és órákig tanulni. Sőt megkockáztatom, hogy általános iskolában még külön nyelvórára sem fogom őket járatni, mert minek. Mindannyian tudjuk-akik idegen nyelvet, nyelveket beszélünk-, hogy egy adott nyelvet akár 2-3 éven belül meg lehet tanulni közép, de még felső fokú szinten is, ha az ember igazán akarja. Szerintem 14 év alatt nem igazán fogja fel a gyerek, hogy miért jó az neki, ha több nyelven beszél, nem tud igazán a nyelvre összpontosítani, hiszen még az anyanyelvét is tanulja. Annak meg, hogy játszunk, énekeljünk, párbeszédeket magoljunk be, semmi értelme. Szerintem az csak látszat nyelvtanulás. Szerintem is a legfontosabb, hogy a gyerek a szabadidejében gyerek lehessen, a családja, barátai körében.
Nagyon tetszik Zsuzsinak szerintem egy kicsit ide vonatkozó mondata:
"Szóval szerintem a gyermekkor szépsége nem attól függ, hogy most mennyi különórája van egy kisgyermeknek (mondjuk sok), hanem hogy mennyi közös családi program van, vannak-e bensőséges percek a családon belül, jut-e idő közös beszélgetésekre...". Igen, csak ehhez az kell, hogy pl. a délutánt együtt tölthesse a család Tudjuk, hogy ez manapság alig lehetséges. És kérdezem én, ha apa, anya dolgozik, akkor mi a jobb? A különórák, ahol tudjuk, hogy jó helyen van a gyerkőc, vagy ha otthon, parkban, utcán egyedül van...? Én mondjuk tanárként meg tudom oldani, hogy délutánonként együtt lesz a család, de máshol? Ha meg napközis valaki, akkor hogyan vehet részt külön foglalkozásokon...? Érdekes kérdések, nem?

Na most mennem kell, bocs, ha nagyon zavaros voltam, de éppen 3 fele áll a fejem

Puszi, Nyuszimanóék (még annyit, hogy Petra már 7.5 kiló, 66 cm és ide-oda forog, ja és kúszik)

MÉg egy szó a fegyelmezésről.
Igen igaz, amit Cory írt, első pillanatban eldől. Nekem soha nem volt gondom a fegyelmezéssel, nagyon szigorú tanárnak tartottak, és tényleg határozottnak és jól felkészültnek kell lenni. A másik viszont, hogy ez nem csak rajtad múlik.

Régen azért nem volt gondjuk a tanároknak, mert más volt a tanárokhoz a hozzáállás. Annak idején ez egy megbecsült, tisztelettel teli állás volt, a tanárról otthon tisztelettel beszéltek, sőt
Ma ne csodálljuk, ha kiröhögik, kigúnyolják a tanárt, mikor otthonról is ezt hozza a gyerek. Sajnos saját tapasztalat, hogy "hülye tanár, hülye bunkó, vén picsa..." minősítéseket használnak az emberek otthon és a gyerek előtt állítják, hogy nem a tanárnak volt igaza. Akkor csoda, ha nincs tekintélye többé a tanároknak?

Na tényleg ennyi, puszi,Nyuszimanó

Sziasztok!

Nyuszimanó: Zsoma 2 hét múlva kap először kostolásnyi almát vagy barackot (még nem tudom), mert akkor lesz 6 hónapos. Addig csak cici.
Ő tegnap 6780g volt

cory

Most jöttünka gyerekkórházból. Máté evett a wc csészében lapuló wc illatosító gélből. Szerencsére semmi komoly. Csak ha köhögne, vagy hányna kellene visszavinni, mert akkor félő, hogy a szer, ami bejutott, a gyomorsavval együtt habot képez és bejut a tüdőbe. Ilyen eddig nem történt. Már nagy valószínűséggel nem is fog. És mostmár meg is nyugodtam

Sziasztok!

Cory! Köszi az infót az ala gastroyalról. Egyelőre élvezem, hogy Lacika mellett már meg tudok főzni, de ha lesz nálunk is kistesó, kincset fognak érni ezek az információk!

Heni! Azt hittem, a mosolygástól szűkült össze a szemed.

Dzsili! Biztosan egész más lett volna, ha úgy látom a filmet, hogy nem régi nagy kedvencem a könyv.

Solya! Kb. bokáig ér a cipő Lacikának. Befogtam, tegnap már abban mentünk barátnőzni, hogy legalább valamicskét tudja használni, mielőtt kinövi.

Solya! Jaj! Sejtem, mennyire megrémültél... Szerencse, hogy nem lett belőle semmi komoly baj.


BMárti

Sziasztok!

Olyan jókat írtok, élvezet most olvasni benneteket, milyen érdekes, hogy mindenki másképpen látja ezt az ovis-sulis témát!

Cory, Heni: én is tanár volnék vagy mi a szösz, én is tanítottam 8 éven át (igaz magántanítványokat, de suliban is tanítottam). Nagyon szerettem tanítani, de a múltból csak ellenpéldát tudtam magamnak hozni, hogy milyen tanár nem akarok lenni, talán egy tanárnő volt, akire felnéztem, ő 70 éves elmúlt mikor tanított (a tudás és a szeretet látszott az arcán, olyan mint pl. Schubert Éva színművésznő).

Cory: én tehetséges voltam, de idő előtt mielőtt kiderült volna mi megy nekem jobban (torna vagy az ének- már bent voltam az énekkarban), a szüleim tanáriam tanácsára leállították a különóráimat, mert hogy a gyerek tanuljon meg olvasni... A tanáraim az életem során csak gátoltak a fejlődésben, azaz átvitt értelemben éppen, hogy ezáltal fejlődtem, mert nem hittem nekik. Húúú de utáltam őket! Aztán tessék én is majdnem tanár vagyok/leszek.
Szerintem a zenei különóra olyan pluszt ad az ember életében és a sport is, amit felnőttként le nem vakarhat az ember magáról, ez az igazi nevelés, ez hat igazán az életre! Ha jól tanítanak, akkor ez nem terhes a gyereknek, hanem öröm Mikor alakítsuk a gyerekeket, mikor ebben a korban a leginkább fogékonyak? 15 évesen már sokkal elutasítóbbak.

cory, Nyuszimanó: fantasztikus, hogy nőnek ezek a babók!!!

na megyek el, üdv:
zsuzsiék