Na vagyok!
Hettuli, Tucsinke nagyon örülök, hogy jelentkeztetek.
Tucsinke! nagyon- nagyon gyönyörűek a gyerkőcök. Párod megvette már a puskát, amivel távol tartja Lilitől az udvarlókat?
Hettuli! sajnálom a Papádat. Az enyém is meghalt és már Nikit sem láthatta. Ez utóbbit nagyon fájlalom. Hülye vagyok, ha azzal vigasztalom magam, hogy fentről lát minket? Remélem, ha hazaér a párod és lefektetted a Manódat, akkor ki tudod sírni magadat. Egy virtuális ölelést küldök Neked!
Mai nap kálváriája:
Tegnap kora délután, mikor pelenkát cseréltem, észrevettem, hogy a Banyám, mindkét belső combján, illetve főként a combhajlatban, apró lila pontszerű bevérzések vannak. Délután találkoztam a védőnénivel, azt mondta ma reggel meglátogat minket. Reméltem hogy mára elmúlnak, mert este már halványabbnak láttam őket. ( vagy csak annak akartam látni) persze nem múltak el, így amikor jött a védőnéni, azt javasolta, hogy menjünk át rögtön a doki nénihez. 5 percre van tőlünk a rendelő, míg én öltöztem, Ő fel is öltöztette a Banyát és gyorsan átrobogtunk. Doki néni, több mindenre gyanakodott, lehet, hogy túl szoros volt rajta a pelus, vagy a body és a babák nem úgy zsibbadnak el, mint a felnőttek, hanem ezek a tünetek. Gond lehet a vérképpel is, véralavadási zavar, vagy vírusfertőzés okozta probléma.
Rögtön írt egy beutalót az ambulanciára. Párom elvitt minket, de nem tudott velünk ott maradni, ezért riasztottam Anyumat. Szerencsére közel lakik, ezért gyorsan át tudott jönni. Később kiderült, hogy nagyon jól tettem, hogy felhívtam.
(részletesen írom, - ha nem baj- hogy tudjátok mire számítsatok ha oda kell mennetek- de inkább ne kelljen )
Bementünk, felvették az adatokat, aztán megmutatták, hogy melyik vizsgáló előtt várakozzunk. Sajnos nagyon kevés az orvos, ezért a gyerekorvosok, egyszerre felelnek, az anbulanciáért, a újszülött és koraszülött babákért és az egész gyerekosztályért. Sokat kellett várni, míg valaki megvizsgálta Nikit, de cserébe egy nagyon aranyos asszisztenső és doki volt. Előbbi mindig elnézést kért, mikor kijött a folyósóra és reménykedve feléje fordultak az arcok- hátha valakit behívnak. Végre megvizsgálták, adtak egy beutalót a laborba és elmagyarázták, hogy mit hogyan merre a vérvétellel kapcsolatban, na ebben van a kanyar. Ott a gyerekosztályon levette a nővérke és egy doki a vért. Banyám, buci, kerek fejét szúrták meg, majdnem sírva fakadtam. Mondták, hogy kinn maradhatok, de úgy érezetem, hogy nem hagyhatom magára, mert azt még rosszabbul élné meg. És akkor most jön a csavar- kezembe nyomták a két kémcsövet, hogy vigyem át a laborba a beutalóval együtt, az sztk-ba és adjam be a sürgősségi minták ablakon. Ekkor volt jó, hogy ott volt Anyu, mert nem kellett felöltöztetnem a manót, aztán áthurcolni 3 épületen, meg a kórházi udvaron, esőben, szélben. Anyu vigyázott rá, én meg átrobogtam. Az ablak nyitva volt,ott állt egy nővér, én meg tanácstalanul szorongattam a kezemben a motyót. Rámordult, hogy nem látok? ott a tálca tegyem le rá. (miért is nem tudom ezt magamtól, nem is értem, hisz mindennap rohangálok a családtagok vérével a kezemben a laborba, nem?) Na mindegy. Visszamentem, az eredményt szerencsére már számítógépen átküldik. Banyát az ölembe vettem, nem igazán látszott betegnek, mert olyan hangosan gagyarászott, hogy egy idő után mindenki Őt figyelte. Aztán felfedezte, hogy ez az Ő hangja és annyira tetszett neki, hogy még hangosabban kiabált.
Kb. 1,5- 2 órát vártunk az eredményre, addig manó aludt is egyet én meg egy széken,a sarokba fordulva megszoptattam ( nincs egyetlen errevaló helység sem
) és egy roppantul - bocsánat- szarszagú kuka mellett elmajszoltam egy fél szendvicset, hogy legyen utánpótlás tejci. Később arébb toltuk a kukát, mert már megfulladtunk, mikor valaki kidobott valamit és kinyitotta. Végre meglett a lelet, ekkor már két doktorbácsi volt műszakban. Az egyiket Niki többször is arcpírítóan megbámulta, kitekerte a nyakát úgy nézett utána. Tökéletes a vérképe, ezért csak a zsibbadásra tudtak gyanakodni. Persze, ha több lenne, vagy máshol is megjelennének újak, akkor uzsgyi vissza. Hazajöttünk, szopizott egyet, aztán aludt egy jó órát a járókában. Vidám, mozgékony, jó az étvágya, szóval nem is tűnik betegnek. 5- kor ébredt, onnantól magyarázott nekem fürdésig és mivel nincs a párom csak most tudtam jönni. Most már alszik, szerintem nagyon elfáradt.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára bende 2008.11.21 21:05-kor.