jelszócsere szerintem is jó ötlet. MIvel én mindenhol ezzel a nickel vagyok, az talál meg rólam bármi adatot, aki akar, így igaziból nem zavar. bízom az emberek jóindulatában
remélem továbbra is tehetem.
Tisa, azért olvasod már többedszer az én kilóimat, mert kocskának még nem írtam le, nem olvasta talán, mikor utoljára szóba került
de fényképet nem teszek fel, engem nem lehet fényképezni, rosszul érzem magam tőle, meg hülye fejeket vágok. Majd találkozunk személyesen, és megnézed, ha egyszer lesz tali...
most hétvégén mi megyünk anyósomékhoz kaposvárra, úgyhogy ezt az expot kihagyom, de a kismamáson 29-én tuti ott leszek. ezerkétszázvalahányas asztal lesz a mienk
Tici, biztos nem fogod elfelejteni megetetni, úgy fog visítani, hogy előbb utóbb eszedbe jut. Olyan van, hogy úúúúúúristen miért sír ez a gyerek!!! és van, hogy nem a kaja jut először az ember eszébe, hanem pelus, ruha, unatkozik stb, és akkor nagy a lelkifuri mondjuk, hogy óóóó, hát éhes tényleg! nekem sokkal nagyobb para az elfelejtem tisztába tenni egyébként... az anyatejes piciknek még egyátalán nem büdös a kakijuk. tápival, meg ha már mást is eszik, azért alakul, de addig...
Hát, nekem az a tapasztalatom, hogy a pelenkázón SEMMI nem marad meg. Cáfoljatok, biztos vannak nyugis gyerekek is, de nekem két gyerekből mindkettőnek ha valami a keze ügyébe került, akkor az bizony játékká avanzsált azonnal, vagy jóóómesszire elhajította, esetleg kárt tett magában vele. Én a pelenkázó fölé varrtam egy zsebes tárolót, és felette van egy polc, ebben, és ezen vannak a szükséges dolgok. Ezt a kiságy fölé is nyugodtan meg lehet csinálni, és már meg is oldódott a nagy kérdés, hogy hol legyenek a kellékek, hogy elérhetőek legyenek. A pót pelust meg lehet az ágy alatt tárolni.
A mobil pelenkázáshoz meg rendszeresítettem egy kosarat (ikea
), amiben a legfontosabbak voltak, és azt hordoztam a lakásban.
Egyébként folytatódik a mosottkaki állapotom, kettő után már nem nagyon sikerlült aludnom, a gyerekeim gondoskodtak róla. RÉka megint köhög éjjel, és hideg kell neki. De apa beteg, így át kellet költöznöm vissza rékával a gyerekszobába, a földre a szivacsra. ebben úgy felébredtem, hogy jó óra volt visszaküzdeni magam az álomhatárra, addig sikerült, mert nándi is észrevette, hogy eltűntem, újabb egy óra, aztán réka vette észre, hgoy kiszedtem az ágyából a szivacsot, hogy nándi is oda tudjon feküdni mellénk... nem folytatom, de hatkor vége lett. a sok intéznivalóból alig tudtam valamit, dokinéni váratlan szabadságra ment, apa itthon betegeskedik, és az igazolásért sem mentem be pestre, annyira lemerültem. Ennyit az energiáimról. IGaziból arra gyűjtök, hogy csináljak délután túrófánkot, a szomszéd néni hozott át tegnap, és megettem mindet, és annnnnnyira finom volt, és jól esett, semmi mást nem akarok enni
emlékszem, hogy mondta valaki, hogy már szült a jánosban! a barátnőm éppen most nem tudja, hogy mitévő legyen, nagyot csalódott az egyik bálintban, és sztk-ba jánosba jár valakihez, aki viszont szimpi, viszont tart a kórháztól. szóval mi az összbenyomás? akár priv is...