sziasztok!
Alex baba nemsoká egy napos lesz! Tényleg aranyos, h mennyire igyekezett beleszületni még a kiírt napba!
Hajni, Veletek mi újság? Sokat dolgozol mostanában? Engem most kérdeztek a munkatársaim, meddig maradok itthon. A baj csak az, h én heti egy napra mennék egyelőre szívesen, olyan meg nincs...
Szeretnék kérdezni Tőletek vmit. Ti hogy döntitek el, mit csináltok? Hülyén hangzik, mindjárt elmagyarázom, mire gondolok. Kicsit kapcsolódik a munkatémához is. Annyiban, h azt állapítottam meg, h mindig a gyed és a gyes alatt, tehát a gyerekekkel itthon töltött idő alatt van a legtöbb gondom az időbeosztással. Mikor dolgoztam, akkor sem szenvedtem ennyit ettől, meg a tanulás alatt sem. (Sőt, még a munka plusz ovisgyerek helyzetben sem.) Azt hiszem, azért, mert amikor pl. a gyerekek előtt dolgoztam, könnyebb volt prioritásokat felállítani - fontos a munkához a megfelelő felkészülés, a pontos ottlét, a párom, a néhány barát. (Meg persze a tágabb család, meg a kedvtelések, de ezek bizonyos időkre korlátozódtak.) Most meg... nem az az elsődleges gondom sztem, h kevés az idő. Az mindig kevés volt. Csak most olyan nehezen döntök, h mihez fogjak. Olyan sok mindent lehet csinálni egy Doróval itthon töltött délelőtt alatt: főzni, más házimunkát végezni (az mindig akad), vele játszani, foglalkozni, magamat testileg (torna vagy egyéb) vagy lelkileg (pl. telefonálni barátoknak, találkozni vkikkel) karbantartani. Ezek közül egyik sem olyan, h nagy gond van, ha nem csinálom: Ha nem főzök, vmit akkor is tudunk enni, amit pár perc alatt összeütök (bár akkor rendszerint én kapkodva is eszem). A házimunkák ugye tudvalevőleg türelmesek, megvárnak
, nem dől össze a világ, ha csak másnap mosok. Doró elvan egyedül is ideig-óráig, meg kell is, h tanulja ezt is, sőt, az is fejlesztőleg hat rá, h egyedül, saját ötleteitől vezérelve tevékenykedik. Testi karbantartás: nem érzem még annyira a hiányát, de persze jó lenne, csak sokszor sajnálom rá az időt, ill. Doró miatt meghiúsul. Lelki karbantartás: anélkül is el lehet lenni vmeddig, és a hatása nem olyan látványos, mintha megfőznék egy ebédet.
Nem tudom, mitől olyan nehéz ez nekem, és h vajon mennyire vagyok egyedül ezzel a gondommal. A helyzet az, h sokszor nálam is spontán megoldódik, h ezt csináljuk, azt csináljuk, de az is gyakori, h megfordul a fejemben mindez, amit leírtam itt.
Lehet, h attól nehéz, h a háztartással kapcsolatban nincsenek meg a fejemben azok a világos elvek, amik pl. egy munkával kapcs. megvannak. (Pl. egy fordításról egész világosan tudom, h lefordítom először annyira, amennyire sikerül, aztán utánanézek egy-két speciális szakszónak, azt beírom, aztán újraolvasom, h gördülékeny, magyaros legyen, mégis szöveghű, esetleg megkérek vkit, olvassa át, kijavítom az alapján, és akkor kész.) A háztartásban azt gondolom, lehet így is, meg úgy is, rossz érzésem van ugyan, ha rendetlenség van, de azért nem pakolok el minden nap, ugyanez a főzésről is... Úgy érzem, ha maximalistán csinálnám, semmi másra nem jutna időm. Lehet , hki kéne próbálnom, de lehet, h ahhoz meg lusta és fáradt vagyok. (Éjszakai átlag 4 ébredés még megvan. De azt hiszem, ez a dilemmázás anélkül is meglenne.)
Gondoltam arra, h hetirendet készítek, abban benne lenne, mikor élünk társasági életet, mikor mosok, mikor tornázom. Nem csináltam még meg, mert attól tartok, h 1. úgysem tudnám betartani 2. túl merevek lennénk, ha megpróbálnánk betartani. Így viszont csak sodródok néha, csinálok egy kis főzést vagy egy kis házimunkát, egy kis babázást stb. szóval mindenből kicsit, de akkor meg elégedetlen vagyok néha a kevés miatt.
Hú, de hosszan írtam, talán látjátok, h elég kemény dió ez nekem. Mindenféle észrevételt, tapasztalatot szívesen fogadok, és főleg, ha elmondjátok, Ti hogy oldjátok ezt meg! Köszi!