Sziasztok...
Azt gondoltam, hogy soha nem fogok egy ilyen jellegu topicba irni... hiszen velem ez nem tortenhet meg...
es most megis itt vagyok
Van egy 17 hónapos kisfiam, akit imadunk, es aki 2 hettel azutan fogant, hogy eldontottuk, szeretnek kisbabat. Minden problemamentes volt a terhessegem alatt, es a szulesnel is. Aztan nagyon szerettunk volna kistesot. Viszonylag hamar jott is, 3 honap alatt mar pozitiv is volt a teszt... de sajnos mar az elejetol kezdve "problemas" volt a terhesseg, eloszor csak egy 9szer 5 mm-es szabalytalan alaku valamit lattak az ultrahangon, es mondtak, hogy ne eljem bele magam a dologba, menjek vissza egy hettel kesobb. Igy is lett, es az a szabalytalan alaku vmi (valoszinuleg haematoma) ugyanugy ott volt, de mar latszodott egy 6 mm-es petezsak is. Egy hettel kesobb, a 6. heten mar 4 mm-es volt a babacska, dobogott a szive, aminek nagyon orultem, egeszen addig, amig nem mondta a szonografus, hogy ne oruljek nagyon, mert nagyon pici a petezsak, mindossze 8 mm... A haematomanak tuno vmi viszont majdnem a haromszorosara nott, 27szer 8 mm lett...En azert remenykedtem, de aztan egy hettel kesobb elkezdtem "barnazni", rohantam be a korhazba, ez volt pont egy hete vasarnap. Akkor a kis mokus meg elt, azt mondta az ugyeletes doki, hogy teljesen jol van, ne aggodjak, csak fekudjek amennyit tudok. Igy is tettem, de szerdan mar nagyon gorcsoltem, es csutortokon vereztem is... felhivtam a dokimat, aki azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, ez biztos csak a haematomatol van, fekudjek, szedjek magneziumot, es kb. 3 het mulva menjek kontroll uh-ra. De en akkor mar nagyon nem voltam jol, igy az egyik baratnom "szerzett" nekem idopontot masnapra az o dokijahoz. el is mentem, es ott derult ki, hogy a baba mar nem el...
Pont egy cm volt a kis draga, a petezsak pedig 15szor 10 mm. Mivel elegge gorcsoltem meg vereztem, azt javasolta a doki, hogy menjek be a korhazba, es meg aznap meg fogjak csinalni a muszeres befejezest. Persze nagyon sirtam, nem voltam erre felkeszulve lelkileg... Aztan a korhazban csak rosszabb lett minden, a ferjem meg nem ert oda, a baratnommel mentem fel a nogyogyaszatra, ahol kozoltek, hogy nincs hely, nem tudnak hova rakni, elojegyzes kell, neznek nekem idopontot... aztan mondtak, hogy egy het mulva csutortokon menjek vissza, akkor megcsinaljak a mutetet... Na akkor en teljesen kesz voltam, csak sirtam, a baratnom meg kikelt magabol, hogy ugye nem gondoljak komolyan, hogy egy halott kis embriot fogok magamban vinni meg egy hetig, ugy, hogy kozben ugy gorcsolok hogy nem birok aludni? Akkor lekuldtek az ugyeletre, es ott egy nagyon kedves doki volt, aki azt mondta hogy ne aggodjak, menjek vissza egy-ket ora mulva , es o megcsinalja a mutetet. Igy lett, tegnap reggel haza is johettem...
Egyetlen vigaszom a kisfiam, de azert nagyon faj
Ne haragudjatok hogy ilyen hosszan irtam...
Etus