Sziasztok!
Jó rég írtam, le is vagyok maradva az olvasással kicsit...
Valahogy összeszaladt minden, nem volt időm vagy energiám a géphez ülni..
Kedden nálunk is nagy volt az ijedtség...
Délután lent voltunk az udvaron a gyerekekkel. Már épp jöttünk volna fel, Noémi a kezemben, amikor elkezdett hányni. A hányástól nem ijedtem meg, többször előfordult már, hogy visszajött egy kis kaja. De már az orrán isjött, majd mikor abbahagyta, elnémult, nem tudott levegött venni, csak tátogott mint a kishal, és fuldoklott..... Iszonyú pánikba estem, elkezdtem rázni, ütögetni a kis hátát, végül Apósomnak volt a nagyobb lélekjelenléte, kikapta a kezemből és fejjel lefele lógatva megrázta, miközben kitöröltük a szájából, meg az orrából a hányadékot. És végre nagy levegőt vett, és elkezdett üvölteni. Deutána is olyan furán vette a levegöt, mintha nem tudna elég nagy levegőt venni, csak kapkodta... Felvittem, leszívni az orrát, de fönt megint hányt, és megint nem kapott utána levegőt, iszonyú volt!!!! Akkor már vvoltam annyira észnél, hogy tudtam, mit csináljak, így végre kapott megint levegőt.
Elvittem dokihoz, megnézte, valszeg letüdőzte a hányadélkot, ezért kezdett el fulladni. Kapott antibiotikumot, megelőzvén a tüdőgyulladást...
Agyaltam, hogy mitől hányhatott, mert nem is evett semmi olyat, amire gyanakodtam volna, ill. nem is kajálta túl magát. Nem vírus, mert láza sem volt, meg se előtte se utánna nem hányt.
Másnap tiszta fejjel gondoltam végig, hogy mielőtt lementünk sétálni, Boti bedobott a járókájába egy festett, nyuszi formájú lufit (olyan pálcikásat,amit vurslikban árulnak), el is vettem, de addigra már szopogatta a fülét, és lenyalt róla némi festéket. Úgy gondolom ettől hányhatott.
Iszonyúan megijedtem, remélem nem kell sohatöbbet ilyet átélnem!!!
Bea
Ilcsi
hozzánk már csak januárban jön Bea! Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert örülök, hogy Noémi ilyen kis ügyes, de Beával tök jókat dumáltunk, hiányozni fog!!
Dackorszak: Hű nem egyszerű, amit írtok! Boti is nagyon hisztis, meg rigolyás is, de hát ezt megsem közelíti amit írtatok!
Kriszta
Én is sajnálom, hogy így alakult, elhiszem, hogy kiborultál... A férjed igazán lehetett volna megértőbb.