Ollem: Sajnálom nagyon Bogit! Remélem, nincs komoly baj! Drukkolok! És gratula a mászáshoz! Feltétlen vidd el dokihoz!
Szőlő: Nagyon ügyi Mazsi! És nagyon szép! Sajnálom a kaja-nemevést. Ha hagynál egy kis gyümi-szünetet és pár nap-hét múlva adnád? Hátha az segítene.
Anetto: Sajnálom a kiütéseket, én is rögtön mosóporra-öblítőre gondolnék, vagy a ruha anyagára, de ha már régóta azt használod, akkor passz. Én együtt mosom a mi cuccainkkal az övét, és kevés öblítőt is teszek, és 3x öblítek. Remélem, nem allergia és hamar elmúlik.
Én babám taknyos mostanában. Naponta 4-5x szívom az orrát, szóval nem vészes. De én is aggódok mindig. Pár hónapja megkarmolta a száját, vérzett, persze mi azt hittünk, hogy vért hányt, és majdnem az ügyeleten kötöttünk ki.
De aztán megláttam a sebet a szája szélén... Akkora kő esett le a szívemről...
Szülés-élmény még nálam is friss, a fájdalomra már nem emlékszek, csak arra, hogy este 10-től másnap hajnal 5-ig még rendszertelenül, de nagyon fájt, aztán 14 óra vajúdás. Én szerencsére nem repedtem, vágás viszont volt, bár az sem nagy. A fájdalmat jól bírtam, bár még sosem éreztem ilyet, de nem ordítottam, csak halkan nyögtem. Mindenki megdicsért, milyen önfegyelmem van. Pedig olyan nehezen jött ki.
Nekem az a csodálatos és érdekes az egészben, hogy milyen a természet, hogy minden ott szépen visszaállt, és olyan, mint szülés előtt.
Pedig teljesen kivoltam, hogy most ott totál tönkrementem és akkor nekem annyi. Nekem a szülésben nem a fájdalom, hanem ez volt a rémisztő (kitágulok, szétrepedek, stb). És most már minden oké, hihetetlen.