Sziasztok!
Köszi a dicséreteket Gabi nevében!
Nálunk is járt fényképezős ember, de egy idős hölgy volt, már ha hölgynek lehet nevezni az olyat, aki beeszi magát az ajtón, mikor éppen a barátaimat kísérem ki. Ezért tudott csak bejönni, egyszerűen bepofátlankodott, és mondta, hogy ő dr. X.Y., és Gabival kapcsolatban jött. Nem értettem, azt hittem, hogy orvos, és vártam, hogy mit akar, erre bejött a nappaliba, leült a kanapéra, és elkezdte nyomni a sódert. Kérdezte, hogy melyik kórházban szültem, itt felsorolt hármat, egyik ugye a Schöpfi, szóval tuti, hogy a kórházból adták meg az adatokat, aztán meg próbált rábeszélni a képekre. Elég rámenős volt, de végül nem rendeltem tőle, pedig engem sajnos le tudnak győzni az ilyen típusú emberek, de most nem hagytam magam.
Mi sem kértünk fényképet a kórházban...
Álvédőnő.
Szerintem a tájékozatlanabb anyukákat meg lehet etetni azzal, hogy helyettesít.
Szülés előtt állóknak: azt biztos tudjátok, hogy nem szabad sem inni, sem enni (még szőlőcukrot sem) a vajúdás közben (ami szörnyű), ezért mindenképpen jó, ha van nálatok Labello, vagy bármi, amivel a száraz szátokat kenegethetitek.
Általában a fájások a keresztcsontnál fájnak, én is ezt vártam, de nekem ott semmi sem volt, hanem elöl a szeméremcsont felett fájt iszonyúan, és egy idő után egy kifejezetten égető érzés is járult a fájdalomhoz. Ja, és azt nem is írtam a szüléstörténetben, hogy Gabikám szépen befeszegette az egyik lábát a bordáimhoz, és amikor jött a fájás, akkor az egyik kezemmel mindig nyomni kellett lefelé a lábát, mert különben nem kaptam rendesen levegőt, annyira szúrt fent. Ezt csak azért írtam le, hogy számítsatok arra, hogy máshol is fájhat.
És még egy dolog, már a szülés utánra: azt is biztosan tudjátok, hogy a szopi közben az első pár napon a méhösszehúzódások, amiket a szopi kivált, eléggé fájdalmasak. Hát nekem majdnem ugyanannyira fájt, mint a legerősebb fájások, kb. 80%-os volt. Ezért szoptatás közben is alkalmaztam a szülési légzéstechnikát, máskülönben nem bírtam volna, de így sem volt könnyű (főleg, hogy én hagytam Gabit addig szopni, ameddig akart). Lehet, hogy nektek nem fog ennyire fájni (ezt is biztos embere válogatja). Én is tudtam, hogy persze, fáj majd, de nem gondoltam, hogy ilyen rossz lesz. Szerencsére második nap már sokkal jobb volt.
Mackoo,
én is álmodtam már olyat, hogy terhes vagyok.
Amikor meg terhes nőt látok valahol, mindig úgy rám tör a vágy, hogy én is ott tartsak megint.
Pedig nem is volt jó a terhességem, mert feküdnöm kellett, és mégis. A férjem tiszta bolondnak tart.
Zsizsa