Sziasztok!
Képzeljétek, csoda történt!
Kb. 2 hónap után először végre meg tudtam főzni a kis banditámtól. Tök jól elvolt az etetőszékben, magyarázott nekem, meg egy kis játék tündérrel szórakozott (próbálta megenni). Nem is tudom hova írjam ezt fel. :schock: Ennek nagy örömére készítettem zöldborsó krémlevest grízgaluskával és rakott csirkemellet. Na a fiúk úgy bekajáltak, hogy akkora pocijuk lett, mintha lenyeltek volna egy kisebb dinnyét.
És aludtak majd 3 órát, na mondjuk Manó egyébként is ennyit szokott.
Edit! Annyira édes Boró, ahogy eszik.
Kb. Kokó is így szokta, csak ő darabos kaját eszik, de azzal is úgy össze tudja kenni magát, hogy alig lehet kivakarni belőle.
Én is elkezdtem már az elválasztást, illetve közösen Kokóval. Merthogy ő éjjel már nem kel fel szopizni, leghamarabb fél 5 körül van szopi, napközben pedig nem kell neki. Így csak két szopi van már, reggel és este.
Jáde! Én teljesen rászoktam az utóbbi időben a Milupa tejpépre. Mivel van itthon pár dobozzal, és az én fiaim semmi pépeset nem hajlandóak megenni, így kénytelen vagyok én elfogyasztani. Isteni finom, különösen a vaníliás rizspép.
Szilvi! Nekem is azt mondták tavaly Manóra, hogy bandzsa.
Aztán ugyebár 1 évesen van kötelező szemvizsgálat, ami alkalmával megállapította a szemész dokinéni, hogy a fiamnak olyan éles a látása, mint a sasnak, és az a kancsal, aki mondja.
A gyerekorvosunk ehhez annyit fűzött hozzá, hogy azok a gyerekek, akiknek széles az orrnyergük (ha jól látom Levinek is az), gyakran tűnnek kancsalnak. Szerintem pedig, a kép alapján nem az.
KM! Jobbulást a lányoknak! A fogzással kapcsolatban nagyon együtt érzek veled, mi Manóval ugyanígy végigszenvedtünk minden fogat, és még nincs vége, négy fogacska még nincs kinn.
Szilvia! Köszönöm.
El kell keserítselek.
Azok a bevasalt, összehajtogatott ruhák a kosárban. Azért tűnik össze-vissza beledobáltnak, mert Kokó azt is lerángatta már kétszer, pedig rejtély, hogyan éri el a fotelben lévő kosarat.
Cas! De jó, hogy ilyen kedvesek az óvó nénik, és ilyen jól tudnak bánni Sebivel. Remélem jövőre nekünk is ilyenek lesznek. Bár nálunk meg épp fordítva van, Manó olyan kis csendes, magában eljátszós fajta.
Annyira szép mindegyik picúr. És ezeket az édes kicsi lánykákat elnézve ilyenkor úgy vágyom én is egyre. Ezt csak csendben, Apa meg ne hallja/lássa, így is azzal nyúz néha, hogy Ő úgy szeretne egy kislányt.
Mondtam pár hete neki, hogy 4-5 év múlva térjünk vissza a témára, erre közölte, hogy akkor már öregek leszünk.
Ő lehet, de én nem! A gyerek megfiatalít, nem?
Na, ennyi voltam mára. Jóéjt lányok.
Anita