Szóval, ez az én történetem:
Hivatalosan ugye a menzesz szerint október 10-re voltam kiírva.10-én hajnali 3kor el is ment a nyákdugóm, és utána rögtön 10 perces fájások jöttek.Amit nem neveznék fájásnak, mert nem igazán fájtak, de tudtam, hogy ez már az.visszafeküdtem, de aludni már nem tudtam, alíg vártam, hogy reggel legyen, hogy hívhassam a szülésznőm meg a dokim, hogy mi legyen.Mivel nem voltam nagyon nagyon rosszúl, gondoltam 3kor nem zavarok még.Aztán Ábel is felkelt reggel 7kor, és telefonáltam.A szülésznőm azt mondta, hogy cuccostúl menjek be, mert úgysem fognak hazaengedni, tekintettel az előző császárra.A dokim is ezt mondta, bár a hangján éreztem, hogy a nyákdugó elmenetelét még nem tartja túl izgalmasnak, és ugye a 10 perces fájások még le is állhatnak.
Na, egy gyors tusolás, reggeli, még pár apróság bepakloása, Ábit is villámgyorsan összesezdtük, irány a bölcsi.Egyébként hihetetlen, de mikor az Ádival beszélgettünk, hogy lenne a legjobb a szülés elindulása, pont ezt találtuk ki.Hogy reggel még Ábit el tudjuk vinni bölibe és utána irány a kórház.
Meg is érkeztünk, és a drága apósomék jóvoltából, rögtön jeleztem is a szülésznőmnek, hogy szeretnék egy egy ágyas szobát magamnak.Abból azért nem sok van, és nem is reméltem, hogy lehet olyan szerencsém, hogy nem nekünk kell kifizetni, és még van szabad is mikor beérek.Mert hogy ezek a szobák örökké tömve vannak.De volt, sőt, az utolsó szabad szobát sikerült megkaparintanom.Kb egy percre rá, hogy beirtak a szobába, jött egy másik szülésznő is a kismamájával, de sajna nekik már nem jutottt.egy percen múlott...
Itt már tudtam, hogy ez egy jó nap, nem végződhet rosszúl.
Rámtették a ctg-t, ami kimutatta a fájásokat.Megvizsgált a szülésznőm, teljesen elsimult volt a méhnyakam, és bő 1 ujjnyira voltam nyitva.Hivott a dokim, hogy mizujs, mikor jöjjön, meg hogy jöjjön-e egyáltalán.Ő még mindig nem bízott benne, hogy aznap lesz ebből baba.Kb 12 óra lehetett, mikor burkot repesztettek, hogy gyorsuljon a dolog.Hát, az nagyon érdekes érzés volt.Én azt kívántam, bárcsak úgy indulna a szülés, hogy elmegy a víz, de így utólag már jobb voltak a fájások.Elöntött a víz, alig tudtam törölközővel is tartani, mig kiértem zuhanyozni.Mondjuk ha ez egy boltban történik, az elég gáz...
Na, a burokrepesztés meghozta az eredményt, átmentek a fájások 5 percesekbe, amiket azért már nagyon megéreztem.3-kor jött a dokim, amikor én már nagyon fáradtam, hogy megvizsgáljon, nagyon reménykedtem, hogy halad a dolog.De azt mondta, hogy nem eléggé.Halad, halad, de inkább oxyt javasol, nehogy nagyon megviselődjön a császársebem.Mivel ez egy beindult szülés volt, ami eljutott kb bő 2 ujjnyiig, már szabadott rásegíteni, de nagyon kis cseppszámmal, azt hiszem 4 cseppet kaptam percenként.Na, onnantól baromira begyorsúltak az események, azt hittem meghalok.Olyan fájások jöttek, átmentek 2 percesekbe, szinte alig volt köztük szünet, hogy én még ilyet nem éreztem.De nem is gondoltam, hogy létezik ilyen fájdalom.Sajna az Eda ki volt zárva.Így mentünk el 4 ujjnyiig, de ha akkor felajánlja valaki, hogy fejbelő, vagy hogy legyen császár, azonnal elfogadom.De szerencsére a dokim fel sem ajánlott ilyet, tudta, hogy igazából mit szeretnék, nem tett ki a kisértésnek.Mikor megvolt a teljes tágulás, még meg kellett várni, hogy eltűnjön a méhszáj pereme.Kb 6 fájás kellett hozzá, na abba azt hittem belepusztulok.A kitolás előtti fél-egy óra az embert próbáló.Aki azt kibirja, sok mindent kibir az életben, ez tuti.Már ami a fizikai fájdalmat illeti.Mindig is tudtam, hogy alacsony a fájdalomküszöböm, ez most is bebizonyosodott.És akkor egyszer csak, jöttek a "kakilnom kell" tolófájások.Az volt a legjobb része a dolognak, már végre csinálhattam valamit, és kezdtem látni az alagút végét.Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy az Ádi úgy döntött, hogy bent akar lenni, de mikor az oxyval bedurvult a dolog, én magam küldtem ki.Egészen hihetetlen érzés, amikor elkezdtem érezni, hogy megy egyre lejjebb a gyerek, és tart kifelé.A fájások brutálisak voltak, de ha nyomtam, az valahogy jobbá tette a dolgot.Na, kb itt kezdtem elhinni, hogy meglesz ez a baba császár nélkül is.És ez annyira jó volt.A kitolásra bejött már a csecsemős nővér is, ő segitett tartani a nyakam a tolások alatt.Egy igazi angyal volt, végig mondta a fülembe, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy milyen szépen halad a dolog.ez sokat segített.Az első pár nyomást szerintem rosszul csináltam.Nem volt elég hatékony, na akkor a dokim átment oroszlánba.Olyan önkívületi állapotban voltam, hogy addig nem nagyon hallottam meg amit mond.Akkor felemelte a hangját és hihetetlen határozottan, nagyon pontos instrukciókat adott.Ellentmondást nem tűrően adta az utasításokat, ami nagyon jó volt, különben nem fogom fel mit kér.A szülésznőm mindig mondta, hogy hány centi hiányzik még, hogy a fej megszülessen a fej, és onnan már csak 2-3 fájás és megvan a baba.És igy is lett.Összesen a kitolás 15-20 perc volt, és azt a megkönnyebbülést, amit akkor éreztem, amikor kibujt Emma, sosem felejtem el.Akkor már azt is meghallottam, hogy végig valami ezoterikus zene ment, amit a szülésznőm tett be, és vmi isteni illóolajat is, ami állitólag segített az összehuzódásokban.De ha nem az sem baj, az illata isteni volt.Na, ahogy felsírt Emma, azonnan berontott a büszke apuka.Akkor már minden ok volt, a fájdalom egyik másodpercről a másikra megszünt.Azonnal láttam, hogy elég nagy baba, de csak a fürdetés után derült ki, hogy tényleg milyen nagy.Kicsit letisztogatták, megvizsgálta a gyerekorvos ott rögtön, és utána a hasamra tették.Pár perc mulva Ádi elvágta a köldökzsinórt, és jöhetett a lepény.Na az semmi, egy igen gyengét nyomtam minden fájdalom nélkül, és már kint is volt.Meg is néztük, szerintem nagyon érdekes, hogy hol lakott Emma 9 hónapig.A szülésznő egy tündér volt, szép türelmesen megmutogatta, hogy mi micsoda, minek mi volt a feladata.Aztán jött a varrás.Az igazából semmi nem volt, kaptam 5 vagy 6 szurit a gátamba, ami nem volt kellemes, na de egy szülés után elhanyagolható volt.Ja, és a metszést nem is éreztem.Egészen kicsit kellett vágni.Még az is felmerült, hogy csináljunk gátvédelmet, de én mondtam, hogy ne, vágjanak, csak legyünk már túl rajta.A varrás kb 20 perc volt, és nekem kellett még egy betapintást is csinálni a belső császársebemet kellett ellenőrizni, hogy nem jött-e szét.Na az azért bazi kellemetlen volt, egyszer kézzel egyszer meg egy kanállal csinálta meg a doki, de kb 4 perc volt, szóval elhanyagolható.Valami fertőtlenitős cuccal kitörölte a méhemet, biztos ami tuti.Mire végzett, Emma is végzett a szépségszalonban, kapott cuki sapkát, szépen megfürdették, illatosan, egy irtó édes hálózsákban és egy takaróban kaptam vissza.Hozta az apukája.-)
Aztán mivel Ábit az anyósomék hozták el a böliből, Ádinak lassan indulni kellett érte, hogy vacsira meg alvásra hazaérjenek.Percre pontosan kiszámolta Emma, hogy mikor jöjjön.
))))))))
a szülőszobán kettesben voltunk még 2 órát, akkor már szopizott, aztán őt elvitték éjjelre, hogy pihenhessek.kaptam egy nyugtató-altató-fájdalomcsillapító szurit, amitől rögtön bealudtam.Persze a kisasszonyt nem lehetett visszatartani, hajnali 3kor már nagyon kellett neki a cici, igy kihozták mégis szoptatni.De nem volt baj, addig azért tudtam pihenni.
Ja igen, a kontaktlencse.Szerintem mindenki vegye ki, a kitolás nagyon-nagyon megterhelő a szemnek, én sem tudtam elképzelni, hogy mekkora erőt kell kifejteni.Szerintem életemben ekkora erőre még egyszer nem lesz szükségem.És bizony éreztem a szemem rendesen.Tuti nem egészséges lencsébe szülni.
Most mennem kell, bocsánat a hibákért, de Emma elaludt, megyek én is.