Drága lányok, teljesen meghatódtam tőletek! Nem tudom leírni milyen sokat jelentenek a szavaitok, jól esik hogy nem néztek teljesen bolondnak amiért ennyire döntés képtelen vagyok lombik ügyben...
Zsófi, ezeket a vizsgálatokat én már mind megcsináltattam tavaly októberben futottam neki mindenféle kivizsgálásnak, szóval nekem már csak el kellett volna mennem Fülöphöz (ahová volt is időpontom), az eredményekkel (egyébként minden leletem normális), de akkora már annyira elegem lett a vizsgálatokból meg mindenből, hogy azt mondtam, fölösleges elmennem, mert ha kiderül hogy szükségem van a két kezelés közül valamelyikre én már azokat nem tudnám bevállalni...ez van, dacolok!... azt nem tudom, hogy ki vagy mi ellen (lehet, hogy saját magam ellen), de most nagyon-nagyon fáradtnak érzem magam lelkileg!
Foggalmam nincs mi lehet az értelme annak, hogy 2 ember aki ennyire szereti a gyerekeket és annyi mindenen keresztül ment nem lehet saját gyermekük, de valami oka biztos van...kell, hogy legyen oka! Sajnálom, hogy így lehúztam a topic hangulatát, tényleg nem akartam, hogy velem foglalkozzatok, de úgy éreztem tarozom ennyivel, hogy megírjam miért nem írtam mostanában! Ígérem fogok én még vidámabb sorokat is írni, csak most meg kell találnom, hogy mi is az életem értelme...egész életemben küzdöttem, de tényleg mindenért...foggalmam nincs mit kezdjek magammal, így hogy már úgy érzem nincs értelme küzdeni...jaj, ez félreérthető volt, nem vagyok ám öngyi-depi hangulatban, mert imádom a párom és ő is mellettem van, szeret, vigyáz rám, csak ez a gyerek nélküli élet...volt egy álmom és most látom ahogy elúszik...na, jobb lesz ha befejezem! Ne haragudjatok, hogy így kijött belőlem!
Pussz!