Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy nem olvasok vissza, de Bianka annyi időt hagy nekem, hogy vagy írok, vagy olvasok
Azért most már kezdünk belerázódni a babás dolgokba, úgyhogy pótolni fogom a lemaradást és visszaolvasok, mert azért érdekel, hogy kivel mi a helyzet!
Szóval: szülésről néhány szó: Hétfőn reggel mentem nst-re, voltak szabályos "fájások", de csak picik. Hazajöttünk, én továbbra is fájdogáltam, de lefeküdtem aludni, mert az éjszakám szar volt. Délután 2 körül éreztem, hogy ezek már olyan igazi fájások, és 5 percenként jöttek. Aztán elég hamar, 3-kor már 3 perces fájásaim voltak. Ja azt elfelejtettem írni, hogy szerencsére anyukám velem volt egész nap, úgyhogy nem estem annyira kétségbe a fájásoktól. A 3 perceseknél úgy döntöttem, hogy már felhívom Zsoltit, hogy jöjjön haza, mert szülünk. 4-re bennt voltunk a kórházban, megnézték a fájásokat, valóban 3 percesek, de tágulás semmi. Az ügyeletes doki azt mondta, hogy reggelnél előbb ebből nem lesz gyerek, úgyhogy "Apukát talán haza kellene küldeni, ne álldogáljon itt egész éjjel! Az anyuka meg kap egy szobát." Kicsit elkeseredtem attól amit a doki mondott
, mert ha a párom nem lett volna velem, tuti elhagytam volna magam. A szülésznőmet viszont behívták, ő azt mondta, nem kell a férjemnek elmenni, ne törődjek az ügyeletes dokival. Mindeközben nagyon fájtam de mégsem tágultam. Aztán a szülésznőm csinált egy újabb nst-t, aztán - az ügyeletes doki tudta nélkül- felhívta a választott dokimat, hogy jöjjön be, mert szerinte van egy kis gond a baba szívhangjával. Bejött a dokim és az azonnali császármetszés mellett döntöttek, mert 6 óra vajúdás után sem tágultam, - nem is tudtam volna, mert Bianka nem tette bele a kis fejét a szülőcsatornába- , és ő is elég szarul viselte a dolgokat odabennt. A császárt pikk-pakk megcsinálták, én csak arra emlékszem, hogy végig hányingerem volt és nem bírtam ébren maradni. A hangok közül pedig csak a dokim szavait hallottam: " Fú, de jó, hogy megcsináltuk, de nagy szerencse, hogy megcsináltuk". Akkor éreztem, hogy valami nagyon nem volt rendben.
A császár - mint utóbb kiderült- nagyon jó döntés volt, mert mekóniumos volt a magzatvíz, baba sem volt már jól, téraránytalanság is volt, ráadásul esélyem nem lett volna megszülni természetes úton Biust, mert nagyon nem akart a szülőcsatornába bújni! Szóval nagyon utolsó előtti pillanatban voltunk. Azt mondta a doki, hogy ha 6 órával később álltak volna csak neki, akkor nem garantált volna semmi jót. Szóval lényeg a lényeg, szerencsés lett a végkifejlet. Minden esetre egy tanulsága van az én szülésemnek: Életem legjobb döntése volt, hogy fogadtam szülésznőt!! Ha ő nincs, akkor a dokimat sem hívták volna be, akkor reggelig vajúdtam volna és nem tudom mi lett volna a kisbabámmal.
Hát a szülésemről nagyjából ennyit.
Magunkról: sebem nem fáj, néha húzódik, tejem rengeteg van, és sajnos ömlik a gyerek szájába... azért sajnos, mert már többször félrenyelt, és olyankor nehezen vesz utána levegőt.
Bianka egyébként nagyon jó kislány, nagyon nyugodt baba. Hangját alig hallani, remélem később sem lesz hasfájós, vagy nagyon sírós.
Éjszaka egyszer kel fel szopizni- igaz akkor másfél órát fennt vagyok vele- de legalább nem kell óránként kelnem és tudok pihenni. Napközben eszik-alszik periódusok váltakoznak, nagyjából 4 óránként eszik, közte alszik.
Ja és itt van anyukám, még segít, mert közben nekem meg a szülés után mikor hazajöttünk magas lett a vérnyomásom, 170/100, 160/100, és amikor így felment, nagyon rosszul voltam. Úgyhogy pénteken, amikor hazaengedtek, este mentünk is vissza a kórházba, mert rosszul lettem. Nem igazán mondtak rá semmit, azt mondták, hogy örüljek, hogy ilyen szép egészséges babám van és sétáljak a friss levegőn és igyak nyugtató teát, mert ez gyermekágyi pszichózis. Másnap este megint rosszul lettem, akkor az ügyeletet hívtuk ki. AZt mondták, ez el fog múlni, valószínűleg a terhesség utolsó napjaiban toxémiás voltam és most ürül még ki a szervezetemből a méreganyag. Biztos igazuk van, mert a hétvégén 2 nap alatt 5 kg víztől sikerült megszabadulnom, hétfőre újabb 1 kg minusz, ma reggelre is lement fél kg, úgyhogy elértem a terhességi kiinduló súlyomat! Viszont van még rajtam víz, ami gondolom szépen lassan ürül, és ezzel együtt a vérnyomim is lejjebb megy. Tegnap már "csak" 140/90 volt, ezzel már nem lettem rosszul.
Hát nagyjából ennyit rólunk. Most megyek, mert ébredezik a picur, és annyira hevesen tudja követelni a cicit, hogy már-már mókás.
Este majd teszek fel friss képeket is.