Sziasztok!
Szilvi! BSzilvi! Mindkettőtöknek szorítok ezerrel, hogy csupa jó hírt halljatok!
Menta! Ez a dolog az alvással nagyon jól hangzik, én se szeretném egyedül sírni hagyni Lacikát, de bizony jó lenne valami épeszű elalvási szokást kialakítani. Viszont a hogyan már fogas kérdés...
Nálunk este fürdés után testápolózás, öltözés, és fekvés (saját ágyba, saját szobában). Én odafekszem az ágy szélére, és elmondok egy verses mesét. Utána ott fekszem csöndben, amíg Lacika el nem alszik. Ő meg hozzám bújik, turkálja, birbitéli a hajam, és több-kevesebb idő alatt (fél - másfél óra
) elszundít. Ha elalszik végre, akkor odateszem a leesés gátlónak használt könyvet az ágy széléhez, és kiosonok. De egyrészt ez nagy pocakkal nem fog menni, másrészt éjszakánként minimum 2-3 ébredés menetrendszerű nálunk. De ha az Apja fekszik mellé, akkor Lacika addig üvölt, amíg be nem megyek. A múltkor próbálkoztunk, és egy óra hosszánál tovább üvöltött, ahogy a torkán kifért. Mivel győzött, biztos lehetek benne, hogy legközelebb is ezt csinálná, úgyhogy az Apával alvás le is került a napirendről. Ha meg a mese után kijövök, akkor azonnal felkel, ezzel is próbálkoztunk már, ha százszor nem vittem vissza az ágyába, akkor egyszer se, és százegyedszer is kijött sírva. Amikor felvettem, hogy visszavigyem, akkor meg a nyakamra fonta a kis karjait, és úgy kapaszkodott, mint egy fuldokló az utolsó szalmaszálba. Ezzel is győzött, annyira megsajnáltam, hogy végül én is bőgtem vele, és persze maradtam.
Közben azon is gondolkoztam, hogy mennyi lehet az igazság az aludj jólban írtakban, hogy megváltoznak az elalváskor tapasztalt körülmények, és azért ébred fel. De ott van Norci ellenpéldának, Vili már akkor is irígylésre méltóan átaludta az éjszakát, amikor még szopival aludt el. Jól emlékszem, Norci? Kezdek arra gyanakodni, hogy a jól alvás a hasfájóssághoz hasonlóan a szerencsén múlik.
Zsuzsi! Azt ne hidd, hogy nálunk szép rend és nagy tisztaság van.
De azért este 8kor már nem sok kedvem volt a porszívózáshoz, a fél kiló széttrancsírozott kenyeret meg mégse hagyhattam ott a kanapén.
Zsuzsa, Danimama! Akkor ma? Vagy holnap?
Rebi! GRATULÁLOK!!!
Bogancsi! Nagynéni
Tényleg vasból lehet a hölgy!
Heni! Lacika ha pucéran lehet, akkor szinte hiba nélkül önállóan használja a bilit. Amikor került már bele valami, akkor kiált értem, hogy "kaka!" (a pisit is így hívja) és vihetjük ki a WC-be. De ha fel van öltözve, akkor nem szól, hogy vetkőzzünk, hanem simán bepisil. Aztán néz bután, ha a kisnadrág szárán kifolyik.
Nagy nehezen sikerült annyira rászoktatnom, hogy egy kis rövid derekú, kinőtt pólót megtűr magán, ha a feneke pucér, és így is hajlandó használni a bilit. De ez egy hónapig eltartott.
Szerencsére nálunk marha meleg van mindig, úgyhogy pucérkodhat nyugodtan.
Zsuzsa! Szegény Miki.
Andysj! Én is mosolyogtam volna, ha nem nekem kell feltakarítani a kenyérevős akció után.
Ovi-Bölcsi témában jól megoszlanak a vélemények...
Én ugye babát tervezek (most éppen) októberre
, úgyhogy semmi képpen nem akarom Lacikát szeptembertől sehova beadni. Persze nem is lesz akkor még 3 éves. Gondolom a 3. szülinapjától vennék fel oviba, de még akkor se tervezem beadni. Talán majd a következő szeptembertől, amikor már majdnem 4 éves lesz. Addig meg sokat megyünk játszótérre, bölcsödei játszócsoportba, szomszéd és rokon gyerekekhez együtt. Így lesz (van) neki gyerek társasága, de nincs semmi kötelező, ha egyik reggel még aludnánk, vagy ronda az idő, és nincs kedvem kimozdulni, akkor nem megyünk sehova, és kész. Meg azt se szeretném, ha úgy élné meg, jött a kistesó, és ő ki van taszítva miatta. Biztos, hogy azon is sok múlik egyébként, hogy milyen az ovi vagy a bölcsi, ahová járnak a gyerekek, meg az is, hogy milyen a gyerek saját egyénisége. Én pl. imádtam oviba járni, dehát oda járt a Nővérem is, a szomszéd néni volt a daduska, és a konyhán szia Mártikával, meg extra nasikkal fogadtak. Kedves kis falusi ovoda volt, jól esik rá visszagondolnom.
Viszont pl. az Unokabátyám 3 évig minden reggel sírva ment az oviba, és a legkülönbözőbb tüneteket, betegségeket produkálta, csak ne kelljen mennie. A csúcs az volt, mikor szenvedő arccal a hasára szorította a kezét, és közölte, hogy fáj a méhe.
Hát, ő szegény biztos, hogy nem élvezte, hogy gyerek társaságban lehet...
BMárti