Szia Hajni!
Ezt a 35. hetet a diabetikusom, és a nőgyógyászom is mondta. Mivel ebben az időszakban gyarapodik és nő sokat a baba. Nem véletlen, hogy a cukorvizsgálatot is a 24. héten végzik el. (Már minden létező szakirodalmat elolvastam
, de eddig Gyuri összefoglaló cikke volt a legérthetőbb számomra
)
Lekvár:
Lehet kapni a boltban diabetikus lekvárt, amit cukorbetegek is fogyaszthatnak. Érdemesebb a drágábbat venni (5-600 Ft), nagyobb üveg is, és tényleg FINOM! Persze be kell számolni, de mondjuk tizire, vagy uzsira, ha kívánod, akkor 1 szelet barnakenyérrel, vajas-lekváros kenyeret nyugodtan bevághatsz. Nem fogja megdobni a cukrodat, mert a lekvárban nincs cukor, tehát lassan szívódik fel az édesítőszer, amit tartalmaz.
A reggeli meg nyugodtan lehet egyhangú, de tényleg. Én általában 1 szelet barnakenyeret eszek valamilyen margarinnal, vagy vajkrémmel, és szalámival (parízer, pulykasonka stb.)
Volt olyan időszak, amikor kétszer vacsiztam pl.
Ugyanis: megettem 2-3 db virslit (ebben szinte 0 CH van) zöldségekkel (paprika, paradicsom, kígyóuborka). Aztán még ettem egy szelet kenyeret valamivel.
Úgyhogy mondhatom, hogy én úgy diétáztam végig, hogy egyszer sem éheztem! De tényleg. Aztán meg annyira összeszűkült a gyomrom 1-1,5 hét után, hogy nem is tudtam egyszerre többet enni, mint amekkora adagot lehetett.
Egyébként nekem szinte minden, és mindenki megnehezítette a haladást a diétában:
1. A férjem anyukája (annyi idős mint a nagymamám) még nem ebben a modern időben volt ugye terhes, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy NEM KELL KOMOLYAN VENNI ezt az egészet, szerinte ez hülyeség, stb...
2. Mivel sok időt töltöttem nála, nagy erőfeszítésbe került, hogy a frissen sült süteményeket, buktákat, kakaós kalácsokat ne rohanjam le. Ültem az asztalnál, nyeltem nagyokat, egyfolytában a tepsit bámultam, ő nevetett, hogy egyek belőle, de kitartottam. És láss csodát, másodszorra már nem is izgatott a dolog.
3. Jöttek az ünnepek, karácsony, szilveszter, párom név és születésnapja, családi összejövetelek. Anyukám mindig tiszteletben tartotta a dolgot, és külön főzött nekem, de máshol nagyokat nevettek rajtam, hogy egy pohár hideg vízzel ücsörgök köztük. Amúgy nem éreztem volna magam feszélyezve, elbeszélgettem volna velük, de amikor állandóan eszembe juttatták, hogy "Hehe, Te nem ehetsz se ilyet, se olyat, akkor bizony néha elkeseredtem, hogy mennyire nem toleránsak az emberek, pláne, ha rokonokról van szó.
Úgyhogy Hajni!
Ez a helyzet senkinek nem jó. Én meg sem próbáltam "sajnáltatni" magam, igenis keményen álltam a sarkamra, hogy mások is vegyék komolyan. Nem kell engem sajnálni. Aztán meg ne tudd meg milyen büszke vagyok magamra, amikor a terhes barátnőim jönnek, hogy ők 10-20 kg-okat szedtek fel, én meg SEMMIT!!!
Szóval kinek lesz könnyebb dolga szülés közben, és után, ha nem nekünk
Ne aggódj, a pesszimizmus, a negatív gondolatok, és a rossz kedv ebben a helyzetben TERMÉSZETES. Tudod miért? Mert a cukor boldogsághormont tartalmaz
Nincs cukor, kevesebb az öröm
Ez persze hülyeség, de magyarázat lehet
Üdv: Bogi
Mostanában olyan hosszú leveleket írok, hogy már szégyellem magam!