Mindkettőtöknek igaza van (és meg is ríkattatok...)
Pici: "Pasik.. ha szólsz nekik, azért sem alapon működnek sajnos."
Sajnos a párom ilyen, ha azt mondom, beszéljünk, már mondja is, hogy na, már megint a régi lemez, és dafke elzárkózik mindentől.
csucsu: "a pasikra ránehezedik, hogy innentől kezdve őnekik kell a családot fenntartani."
Hát én ezt nagyon is megértem, főleg, ha valaki olyan helyzetben van, mint mi, hogy már majdnem 20M az adósságunk, és már nem vagyunk 20 évesek, és a gyerek is most jön. De ez a teher az én vállamat is nyomja! Nap mint nap lelkiismeret furdalásom van attól, hogy nem dolgozom, táppénzen vagyok (pedig még mindig nem tudom, mennyi a táppénz, valamiért most is fizut kaptam, és a jövő hónaptól fognak korrigálni).
És csucsu, hidd el, ennek semmi köze a hormonjaimhoz! Rengetegszer gondoltam már arra, hogy ha a fényképezőm időjelzős lenne, lefotóznám 7-kor, 8-kor, 9-kor, és 10-kor. 7-kor vacsorázik, fél nyolctól 10-ig a gép előtt ül (Linuxot telepít már egy hónapja, valami nagyon nem jön össze neki, és állandóan ideges, csapkod, szétveri a billentyűzetet, a kutya és én is összerezzenünk - szegény Mogyoró ilyenkor elvonul reszketni a fürdőbe -, én meg még azon is idegeskedem, hogy a baba is biztos megijedt a zajoktól), aztán bezuhan az ágyba, és anélkül, hogy bottal megpiszkálna, vagy lábbal megérintene legalább, egyik pillanatról a másikra elalszik.
Ezek a mi hétköznapjaink.
Hétvégén meg élvezi, amíg nem ébredek fel, de gyakorlatilag ugyanez a program, csak több étkezéssel.
Ha én nem bújok oda hozzá, ha én nem kérek puszit, ha én nem csábítom el néha, akkor ez a gyerek most nincs a hasamban.
És ha nem tudnám, hogy 2 és fél évig szenvedett, amikor elhagytam, és nem tudott talpra állni, ha nem tudnám, hogy mindig is ő volt belém szerelmesebb (kivéve, mióta házasok vagyunk), azt hinném, hogy már nem szeret, csak a kölcsönök, és a gyerek miatt van velem...
Hát ez most jól kijött...
Ne haragudjatok, de most nagyon magam alatt vagyok