Lottinak jobbulást!
Ági!
Nem vagyok már lázas, csak szombaton voltam, és akkor is "csak" kb. 2-3 órán át. Csak azért visel meg ennyire, mert ez a fajta láz, valahogy sokkal elesettebbé tesz, sokkal jobban kiüt, mint a hagyományos. De most nem akarok panaszkodni, mert pl. az egész terhésség alatt nagyon jó voltam, és mindenfajta nyavaja elkerült.
Az anyagi dolgokkal kapcsolatban szerintem se kell egy gyereknek mindent megkapnia. Férjem igen nagy szegénységben nőt fel (az első márkás sportcipőjét akkor vette, amikor már együtt voltunk), én kezdetben nagyon jómódban éltem, de aztán gimis koromban fogta magát az ország és tökrement. Általában annyi pénzem se volt, hogy átmenjek busszal a 15km-re lévő városba suliba, így megtanultunk lógni a vonaton (meg lefizetni a kalauzt
), meg legtöbbször stoppal mentünk, stb... Ennek ellenére emiatt egy cseppet se voltam boldogtalan, hanem megtanultunk értékelni "igaz" értékeket. A barátaim nem a pénz alapján lettek, hanem a lelki tényezők alapján, mert ha semmilye sincs az embernek akkor csak az olyan értékek számítanak, amik pénzért nem vehetők meg.
Na, de ez így hosszú lesz, csak valahogy nem tudom pontosan leírni, amit érzek. Szóval mi a férjemmel úgy gondoljuk, hogy egyáltalán nem baj, ha az embernek (gyereknek) van az életében olyan időszak, amikor nélkülöz, mert nagyon jót tesz a személyiségfejlődésének. Pl. mi, ha elakartunk menni valahová, és nem volt rá pénzünk, akkor elmentünk dolgozni. Férjem éveket dolgozott nyáron építkezésen (Ennek remélem nagyon jó hasznát vesszük majd, ha jövőre nekiállunk építkezni!), én meg matekórákat tartottam és ennek is nagy hasznát vettem a saját tanulmányaim során is.
Persze tudom, hogy falun valahogy könnyebb szegényen élni, én is látom, hogy mi tud menni egy városi iskolában, mekkora rongyrázásra képesek egyesek, és, hogy mennyire kitudják közösíteni a "szegényebb" gyereket. Sajnos ilyen esetben, ha nincs a gyereknek egy olyan egyénisége, amivel nem lehet kiközösíteni, mert mondjuk ő írja mindenkinek a matekleckét, vagy valami hasonló, akkor bizony baj van...
Voltunk ma súlymérésen, és Léna egy hét alatt 41 dekát hízott, most 3260g. Örülök, hogy ebben hallgattam a józan eszemre és nem folytattam itthon a klinikai rutint, hogy szopi előtt, szopi után súlymérés. Kár lett volna még ezzel is idegesíteni magam!
Nóri