Sziasztok!
Jól van, látom, számíthatok Rátok, nem hagytatok egyedük októberezni...
(igaz, van még 1 nap szeptemberből
)
Jajj, annyi mindent mondanék egyszerre...
Ny.malac! Idegállapotom detto!
Úgy érzem, időzített bomba van bennem, és szabadulnék tőle, de nem tudok, csak cipelem, cipelem és várom, hogy robbanjon...
Én is, mint Anhel, csak apával tudok még emberei módon kommunikálni, ezen kívül sajnos már nemigen van családtag, akit elviselnék, mindenkit idiótának tartok és idegesít a szüttyögés, a döntésképtelenség, a bénázás...mert valahogy úgy látom, senki nem mer és tud semmit elintézni, mindig mindent ránk zúdítanak. Általában apa is és én is jól álljuk a sarat, de most nekünk sem megy annyira, és gyűlölöm, hogy másra is figyelnünk kell magunkon kívül.
Arról nem is beszélek, hogy a segíteni akarás szikráját sem sejtem, látom senkiben, mindenki csak szájember, és ez a legeslegrosszabb az egészben. Nem látják meg, miben lehetne segíteni nekünk, hogy jól esne, ha bármely nagyszülö (3 mama + 2 papa
közül bárki) elvinné Barbit a szép időben a sarokig akár...DE hívjuk, és jön ám!!! Na, ez a szuper!
Na jó, panasznapnak vége, bocs, de Ny.malac sorai kihozták belőlem, bár tök más a szitu.....
NAgyon jó volt egyébként a hétvégénk, szombaton a Skanzenban kirándultunk, tegnap pedig a Széchenyi-hegyen, a fogaskerekű végállomásánál túráztunk. Innen indul a kisvasút tovább, nagyon szép hely, majd jusson eszetekbe, ha a gyerkőc már játszótérérett, mert itt 2 nagyon édes játszó is van, mindkettőn fajátékok, és csodás környezet, jó, magaslati levegő.
Időnként úgy éreztem, azonnal mentőt kell hívnom, Szabi baba egyfolytában kidugdossa a kezét alul, lehet, hogy úgy jön majda világra, mint Superman: ökölbe szorított kéz a fül mellett....
Nagggggyon durva!
Aztán estére, a 2 napos kirándulásnak meg is lett az eredménye, újabb fájáshullám, de amikor már elcsitult a ház, és beültem a kádba, minden rendeződött.
Éjjel "csak" a szokásos derék, medence, has alji fájdalmak, plusz roki-pisijárat, némi alvás...
Látom, más is biztonytalankodik az indulás időpontját illetően!!! Én tuti biztos voltam abban, hogy a második gyereknél már semmi nem kérdés, de megnyugtat, hogy nem csak én vagyok így...
Azért örülnék, ha nem a magzatvíz elfolyásával kellene elindulnom a kórházba, erről nem sok jó emlékem maradt. Én jobban örülnék, ha igazi, összetéveszthetetlen fájásokat éreznék, mondjuk 3-5 perceseket, amivel be lehet rohanni egy gyors szülésre..
Jó, jó! Én szerencsés vagyok, nekem nagyon közel van a kórház, Marek, neked 10 perces ilyeneket kívánok
Egyébként sokat gondoltam rád a hétvégén, de nem volt alkalmam gép elé keveredni, valahogy úgy éreztem, Te is babázol már
Sajnos tévedtem
, de tuti, hogy már nincs sok, max. 12 nap, ugyebár