Halihó Nőcik!
Jobbulást minden betegeskedőnek!
Mi épp túl vagyunk rajta...Domó volt benne nyakig, egy elég csúnya vírussal, ami csaknem 3 hete kezdődött légcső szűkülettel- szegénykém tiszta Darth Veder hörgéseket adott ki kilégézésekkor...és kishíján kórházba is kerültünk, de a Spiropent meg a Rectodelt kúp megtette a hatását és már másnapra javult az állapota.
Elég ijesztő volt ez az asztmatikus hörgés,és annyira jó fej a dokink, hogy bár már jócskán a rendelés végén hívtam fel, mondta, hogy menjünk házhoz hozzá, mert mindenképp látni szeretné. Másnap meg fel is hívott.
Jó-jó, mondhatjuk, hogy csak alapos, meg félt, nehogy valami műhibát eselleg a nyakába varrjanak később, de engem akkor is megnyugtatott, hogy ilyen alapos.
Egyszóval jobban van, de a múlt héten már muszáj volt elkezdeni az antibiót, mert nem akart tisztulni a kis arcából a szutyi.
De holnap ennek is vége, és már tegnap gyógyultnak tekintették.
Rebó meg mind e közben megkezdte ovis pályafutását. Abszolút magabiztossággal és lelkesedéssel.
Várakozásokat felülmúló nyugalommal szokott már be, habár beszoktatásról nem is kellet beszélnünk...úgy ment már első nap (hétfőn) is, hogy alig akart hazajönni ebédkor. Szerdáig ui. még nem maradhatott ott ebédre, meg ott aludni, mert meg kellett várni, hogy betöltse a 3. évet...
(Erről jut eszembe, azt hiszem
Iloly kérdezte, hogy mehetett-e volna már szeptemberben is, ha akar: sajna nem, mert volt már ilyen eset az oviban, hogy bejöttek ellenőrök, megnézték, hogy ki hány éves, ki meddig maradhat (fél- vagy egésznapos-e) ott és ki van jelen és kaptak biza egy szép kis bírságot, mert volt egy kislány, aki egy héttel a 3. szülinapja előtt már ott volt ebédre is... Nem akartuk ezt a macert, így vártunk októberig.)
De szerencsére ez már szerdán így lett és az óvonénik elmondása szerint úgy viselkedik, mint egy öregmotors ovis
). Szinte nincs is Vele dolguk...
) Repetázik ebédnél, már az elején elalszik...szóval büszke lehetek Rá. És persze dagad is a mellem!
)
Dorka továbbra sem repes az oviba menéstől, bár Rebó öröme kicsit könnyít az ellenálláson.
Kezd szelektálni, mármint hogy kivel szeret játszani és kivel nem. Eddig bárki volt ott (na jó, egy lányt kivéve, aki folyton verekszik! ), szívesen eljátszott vele, de most még Kincső barinőjével sem mindig akar. Ennek persze az az oka, hogy megkezdődött a túllicitálás időszaka, vagyis hogy mindig a másikuk akar a legszebb, leglegebb királylány lenni és persze arról a kompromisszumról hallani sem akarnak, hogy mindkettőjük legyen ugyanolyan szép és legleg királylány...
)) Sebaj, remélem átlendülünk ezen is és újra szívesen lesznek együtt.
Mert amúgy ha ovi után vagy bármikor találkoznak, akkor egymás nyakában kötnek ki, de ha délután végre mesél egy kicsit (hihetetlen milyen nehezen akarja megosztani a napi élményeit? !), mindig oda lyukadunk ki, hogy Ő nem akar a Kincsővel játszani, mert hogy mindig lestoppolja a királylányos szerepet...
Furi, hogy Rebó sincs itthon, és azt sem tudom mondani, hogy így legalább több időm, vagy nyugisabb órák vannak, mert mikor itthon volt akkor sem volt Vele semmi gond. Domónak furi, hogy nagy a csend és így viszont már 11-kor elpilledne...pedig délig még fent tartom, gyors ebéd és már teszem is le aludni délután 2-fél 3, 3-ig.
Már Ő is csak egyszer alszik napközben.
REggel viszont hihetetlen, mert fél hét előtt egyszerűen képtelenek vagyunk felkelni (pedig este 9-kor már a lányok ajtaja is becsukódik a mese meg minden után, Domó meg már fél 9 körül letevődik..), így negyed 9 előtt nem vagyunk képesek elindulni.
Soknak találom a másfél órás készülődést (úgy, hogy csak én eszek, na jó, meg Domó, mert a Csajok "csak" 3-3 pohár kakót cuppantanak be...), és mi lesz itt majd januárban...?!
)
De sebaj. Szóval a 10 körüli időszak már ebéd főzés közben talál. Most átlagosan 6-an eszünk (plusz Domó), mert 5 munkás is van hetente 5 napot. Nagy adagokat kell készítenem, ami vagy gazdag leves és vlami édesség, vagy nagy adag pörkölt stb.
Közben Domó itt sertepeltél, kukát borogat, lépcsőre mászik, konzervet dobál..szóval elfoglalja magát
)). De jó, hogy ilyen amcsi konyhánk van, mert bár könnyen bejár a konyhába, mégis végig szemelőtt van.
Két hete pedig non-stop totyog-popóra ül-felguggol-totyog-lehuppan...szóval nagyon beindult
)
A tegnap előtti nőgyógyinál is mindent rendben találtak, kivéve, hogy ismét többnek mért, mint eddig.
) Most tartok elvileg a 28. hét közepe-végénél, és Ő már inkább 28-29. hetesnek számolt. (70-es BPD-vel) Annyi baj legyen, így legalább javulnak az itthoni karácsonyozás esélyei.
))
A pocim is nő szépen, a karom is vastagszik, a fenekemről, combomról ne is beszéljünk, meg szerintem tokám is lett-amit még leginkább csak a képeken látok és egész más arc néz vissza rám, mint eddig. Ezt azért még meg kell szoknom... Ezek nem nyavajgások, sőt őszintén szólva örülök is, hogy van rajtam végre egy kis "felesleg" is, mert már én magam sem szerettem a tükörbe nézni annyira beesett és csontos voltam...és végra Anyukásodom
)) Mindig jobban tetszettek azok az anyukák, akik nem voltak 80-60-80-as kollekcióméretűek, hanem olyan igazi anyukásak (fenekesebbek, combosabbak...). És végre talán majd nem néznek alapból 18-nak... Habár tudom, hogy a gyerekágyon az én zsenge 28 évemmel még így is az egyik legfiatalabb kismami leszek, a 4. bébiről meg már ne is beszéljünk.
)
No, megyek, vár a mosatlan meg a teregetni való, meg a mosogatógépbe való ki-bepakolás...amíg Domó alszik.
Na, mit szóltok milyen termést produkáltam itt Nektek???
Kéretik megbecsülni!