2008.09.25 14:02
Szerző: szakmarinekati
Levente 2004. október 21-én született
A 24. hétig minden rendben volt. Ekkor még dolgoztam, ám egyik nap alig bírtam hazavonszolni magamat az állomásról hazáig. Már a megmozdulása óta keményedtem, de eddig nem gondoltam rosszra. A győri doki megállapította, hogy 2110 a méhszájam, de ezt akkor még nem tudtam mit jelent. Annyit mondott, hogy szedjem a felírt gyógyszereket, ne dolgozzak és pihenjek. De hogy mennyire komoly a baj, arról semmit nem mondott. Ezért felhívtam a Kaális dokimat (mivel PCO miatt hormonkezelést kaptam így estem teherbe), segítsen, most mi van. Kérdezte, milyen számokat írt a doki a kiskönyvbe. Nagy nehezen kivettük, hogy 2110, majd elmagyarázta mit is jelent ez pontosan. Innentől kezdve 3 hétig ki se mozdultam a lakásból, próbáltam minél többet pihenni és ittam a Magnesium Citriciit. Már elmosogatni se tudtam, annyira kemény volt a hasam. Hál isten ekkor még nem görcsöltem, csak keményedtem. Közben kerestem a győri helyett egy komáromi dokit (Ördögh), aki szerint a méhszáj 2100 inkább. Elengedett haza a szüleimhez Vas megyébe, hogy ott pihenjek. (mivel a férjem pont a lakásfelújítási projekt kellős közepén volt, én meg csak feküdtem, nem tudtam segíteni.)
28. hetet betöltöttem ekkor. A szüleimnél már nem feküdtem egyfolytában, kint pihentem a szabadban. Egyik este 5 percenként kezdtem görcsölni, ezért éjjel bevitt anyu Körmendre a kórházba. Infúziót kaptam, majd Terbutalint (simaizomlazítót) szedtem. Ettől persze rosszul voltam, szívdobogás, 125-ös pulzus. A mellékhatásra Verapamilt szedtem, meg a szokásos Magne B 6-ot is adták. Kórházban voltam 4 hétig, 3 hétvégén hazajöhettem eltávra. Egyedül voltam egy szobában szinte végig, nagyon rossz volt. Ráadásul a férjem ugye Komáromban, 3 órás autóútra volt tőlem. Dolgozott, lakást felújított és engem próbált minél többször látogatni.
33. héttől hazaengedtek a kórházból, újra a szüleimnél feküdtem a 36. hétig. A keményedések görcsök megvoltak, de a méhszáj nem változott. 2100 volt, a 37. héten lett 2111. A 38. hetet betöltöttem, amikor megszületett a kisfiam Levente. Persze a 36 hét után nem került el engem sem a terhességi mérgezés enyhe formája, magas vérnyomás vizesedés. Fehérjét nem pisiltem. Ezért a 38. héten ideje volt, hogy megszülessen, nehogy baj legyen. Szerencsére magától megindult, elfolyt a magzatviz. Ekkor már egy hete újra a kórházban voltam.
Szerencsére egészségesen megszületett a kisfiam, 3500 gr-mal.
Kistesó
Többévi próbálkozás után végre jelentkezett a kistesó két csík formájában. Először alig hittük el, hisz sose gondoltam volna, hogy valaha is spontán tudok teherbe esni. A 14. hétig nem volt semmi gond, kicsi émelygés volt este.
14. héten először voltam együtt a férjemmel, addig nem mertük. Másnap nyákdugó darabok távoztak. Rögtön hívtam a védőnőt, dokit, kérdeztem babanetes lányokat, kinek volt ilyen. A doki két nap múlva megnézett, méhszáj zárt volt, csak éppen el kezdtem vérezni a vizsgálat miatt. Kitörölgette belül, nehogy találkozzak a vérrel. Panangint (magnézium és kálium egyben) és Diafillynt kellett szednem. A Diafillyntől olyan rosszul lettem, nem bírtam felkelni az ágyból. 106/60 volt a vérnyomásom, pulzusom meg 125 körül.
Mire a dokival sikerült feliratnom a Dopegitet a magas pulzus ellen, a háziorvosom azonnal leállított a gyógyszerről.
18. héten újra mentem terhesgondozásra, bevallottam, hogy nem szedem a gyógyszert és semmi bajom. Újból méhszájvizsgálat, zárt voltam. Öltözés közben elöntött a vért, majdnem szívbajt kaptam. Kb. 2 kanálnyi piros vér jött, eláztatva még a nadrágomat is. Hazaküldött, hogy pihenjek, mert ez csak a vizsgálattól jöhetett, nem a méhből. De ennyi honnan? Na pár nap után megnyugodtam, készültem a nyaralásra, ahol nagyon jól éreztük magunkat.
22. héten újra Vas megyében voltunk a fiammal anyuéknál, amikor elkezdtem görcsölni. Mivel az első terhességnél is a bajok így kezdődtek, éjjel bementünk a körmendi kórházba. Ekkor 2100 volt a méhszájam, kaptam magnézium infúziót, másnap elég jól voltam. Gondoltam nemsokára hazamehetek. Csak többet kell pihenni. Két nap múlva megvizsgált a dokim, és megállapította, hogy teljesen kinyíltam 2111-re, érzi a magzatburkot.
Na ekkor elszakadt a cérna, csak bőgtem és bőgtem. Diafillynt kaptam, ami annyi volt mint halottnak a csók. Folyamatosan görcsöltem, szerintem a dokik azt hitték elmegy a baba, de persze biztattak. Vasárnap éjjel már lelkileg feladtam. A magnézium infúzió nem segített, a gyógyszerek sem, ekkor éjjel elkezdék adni a Diafillynt infúzióban. Ekkor már 5. napja nem aludtam, meg sem tudtam mozdulni az állandó fájdalomtól. Az infúziótól állandóan büdöset éreztem, mert kifelé párolgott belőlem a gyógyszer. Ekkor tényleg arra gondoltam, hogy vegyék ki és legyen már vége…. Legszívesebben felkeltem volna az éjjel közepén és a folyosón hisztiztem volna, hogy nem akarom folytatni. Ha nem hat semmi, akkor nincs mit tenni.
Azt persze még nem mondtam, hogy a Terbutalint (ami az első terhességnél is segített) kivonták a forgalomból, és a Bricanylt is, amik erősebb simaizom-görcsoldók. Ezek lettek volna az utolsó esély számomra, ha lett volna Magyarországon. Ekkor a doki adott receptet, felírta a Bricanylt, próbáljuk Ausztriából beszerezni. Nem volt ott sem és Németországban sem. Ekkor felírta a Terbutalint. Minden ismerősünket megmozgatva kiderítettük szombaton, hogy Ausztriában nincs Terbutalin de meg tudják hozatni Németországból. Szerencsére közel lakunk a határhoz. Hétfőn a kórházban felhajtottak nekem 3 szem Bricanylt, és képzeljétek egyszerre hatott. Végre sokkal jobban voltam, a belső méhszáj nem változott. Szerdán már a Terbutalin ott volt a kórházban és azt szedtem. Innentől kezdve úgy éreztem talán lesz esélye a babának a 26. hétig bennmaradni. Az ágyam végét megemelték, csak WC-re kelhettem fel és kb. 3 naponta fürödtem.
23. hetet betöltve, az első kórházi hét után elkezdett görcsölni a jobb oldalam, a bordák alatt. Először csak kicsit, gondoltam a gyomrom. Aztán nagyon nagyon fájt, kaptam Nospa injekciót. Kiderült, hogy epegörcsöm van, hát az se piskóta. Baromira tud fáj. Nem használt a Nospa, fetrengtem az ágyban. A többi lány szólt, hogy nem vagyok jól, a doki ekkor 2 Algopirin injekciót rendelt vénásan. Háromnegyed óra múlva hatott, és elmúlt a görcs. Ezután diétára fogtak, ami zsírmentes kaját jelent. A leves és a főzelék csak lé volt, szívószállal meg tudtam volna enni. Ettől nem nagyon hízott a babám, külön hozták anyuék a kaját. Anyu behozta a fiamat is, már nagyon hiányzott. A másik gond az volt, hogy egy hétig semmi székletem nem volt, nem is mertem erőltetni. Mindent beszedtem már, amit csak lehetett, már a végén beöntést kértem, az se segített. Aztán rá egy nap múlva szerencsére elindult. Az epe uh-on megállapították, hogy 3 mm-es kövem van, meg pang a jobb vesém, menjek gyakrabban vc-re. 26 és fél hetesen hazaengedtek eltávra 3 napra. Alig értem haza már viszkettem, a sok antibiotikum megtette hatását. Gomba. Canesten kenőcsöt engedett csak a doki használni, kupot nem. Kinyilt méhszájnál a legveszélyesebbek a baktériumok, mert megrepeszthetik a magzatburkot, ezért nagyon féltem. De állítólag a gomba e szempontból nem volt veszélyes. 3 nap múlva elmúlt.
27. hetesen, 5 hét után hazaengedtek a kórházból, sőt küldtek, mert ott nem csinálták meg a vérképet, bakterológiai leletet, kenetet, terheléses cukrot, ugyanis ha a kórház rendeli meg akkor őneki kell fizetnie (nem pedig az OEP fizeti) Mivel a terheléses cukor esetében (glükózoldatos) 2 órát kell várni míg vége az utolsó vérvételnek, én meg alig bírtam járni is, ülni is, a kocsiban feküdtem. Közben a doki levette a kenetet, bakteriumtenyésztéshez a cuccot, amikor is rájött, miért véreztem mindig a vizsgálatokkor. Kiderült, hogy polipvan a méhszájon, amely minden vizsgálatnál kivérzik. Azon nyomban le is vette. Nem volt túl kellemes. (hozzáteszem ezért általában befektetik az embereket kisműtétre). Másnap megint mintha nyákdugó darabok mentek volna el, kb. 3 alkalommal.
Na de ezen is túl voltunk, és betöltöttem a 28. hetet. Persze a keményedések és görcsölések nem szűntek meg, sokszor éreztem a méhszájamnál fájdalmat.
Három és fél hetet voltam itthon (anyuéknál), amikor jött látogatóba a férjem és a fiam (a kisfiam elekezdte közben az óvodát Komáromban, anyósom és a férjemmel van most is). Nagyon vártam már őket, persze a krach megint betütött.
30 és fél hetesen, éjjel arra ébredtem, hogy megint jönnek az epegörcsök. Hirtelen olyan rosszul lettem, hogy sírva keltettem fel a férjemet, hogy vigyen be a kórházba, mert nem bírom elviselni. Még beszélni is alig tudtam. A hülye ügyeletes doki először megvizsgálta a méhszájat, majd fél órán át kérdezgetett az adataimról, (onnantól kezdve, hogy mikor volt az első mensi, stb. csak azért nem kiabáltam le a fejét, hogy szúrjon már belém egy fájdalomcsillapítót, mert lassan el kezdett csillapodni a fájdalom, otthon ugyanis vettem be egy algopirint.) Mire végzett már semmi bajom sem volt. De aztán kaptam egy Nospa injekciót, amire már nem is kellett. Egy hétig benntartottak.
Most töltöttem be a 32. hetet, elkezdtem a 33-at, de nagyon nem bírom már az állandó fekvést. Eddig 10 hete folyamatosan fekszem, és még ki kellene bírni a 36-ig. Nem tudom, meddig lesz hajlandó benntartani a méhem a babát, aki egyébként kislány lesz. Állandóan keményedek, többször éjszaka pedig folyamatosan görcsölök. A kórházi cuccom mindig menetre kész.
Nagyon hiányzik a férjem és a fiam. Szerencsére a kisfiam jól el van nélkülem is. Mindig kérdezi a telefonban hogy a kórházban vagyok-e, és fáj-e még a pocikám. Kérdezi honnan jön ki a kistesó, és nézzük meg a köldökömön keresztül.