Sziasztok!
Először is mindenkinek nagyon köszönöm a drukkokat, aztán a gratukat.
Sajnos elég sokáig élveztük a kórház vendégszeretetét, csak pénteken jöhettünk haza. Azóta próbálunk akklimatizálódni, de egyelőre a fáradtság az úr.
Mindenkinek szivből gratulálok az időközben megszületett csöppségekhez, és nagyon boldog hófordulót Az első hónapos korukat már betöltött babáknak!!!!
Önző módon próbálom összefoglalni a velünk történteket, aztán aszt hiszem kidőlök, amig valamelyik apróm nem hiv...
Szóval 12-én volt időpontom műtéti előkészitésre (ekg, ilyesmi), arra mentem be a kórházba negyed 10-re. Már befelémenet éreztem, hogy szabályos idközönként keményedek, de nem fájt, meg semmi különös nem volt.
Még az altatósoknál poénkodtam is, hogy most megyek is rögtön kipróbálom, mit tudnak.
Átmentem a szülészetre (épp ügyeletes volt a szülésznőm), aki mondta, hogy nlzessem azért meg magam, bizti ami bizti. Inkább feleslegesen, mint okkal elmaradjon.
Megnézettem, akkor már 3-4 percenként keményedtem. Doki azonnal fel is vetetett a szülőszobára, kérte az azonnali előkészitést.
Én villámgyors telefon apának, rohanjon a kamerával, anyósnak, szomszédnak, hogy vigyázzanak a picire egész nap, meg az ismerősöknek, hogy eljött az időm.
Villámgyors beöntés, infúzió, és amint szabad lett a műtő, már toltak is. Fel sem fogtam igazán...
A dokim sajnos pont aznap külföldön volt, úgyhogy egy teljesen új, fiatal kezdő kis orvos műtött, de utólag azt mondhatom, hogy nem bánom, sőt... nagyon lelkiismeretes volt és kedves, mosolygós, végig.
Szerencsére az altatósorvos ismerős volt, igy beleegyeztem a spinálba (bár ne tettem volna). Egyrészről nagyon jó volt, mert azonnal hallottam, láttam a kicsimet, sőt, oda is tették a mellemre (ez amúgy nálunk császárnál nem szokás), másrészről vasárnap óta (egy hete) iszonyatos migrénnel küzdök. Az első pár nap isteni volt, a sebem is mondhatni a körülményekhez képest alig fájt (ezúttal inkább az utófájások kinoztak, de állitólag az minden szüléssel egyre erősebb), igazából csak a fejfájás volt kegyetlen. Egészen csütörtökig összesen 12 liter infúziót kaptam, ezzel sikerült túlélni (de teljesen nem múlt el).
Ráadásul Maja besárgult, igy mikor én voltam jobban, miatta nem kecsegtettek hazajövetellel...
De a lényeg, hogy már itthon vagyunk, jól vagyunk, és jó újra olvasni benneteket.
Sajnos a telefonomról képeket nem tudtam még áttölteni, igy egyelőre egy tesós meg egy apus képet tudok feltenni.
Később még jövök is, meg irok is, de nem olyan egyszerű két törpe mellett. Azt hiszem ikrekkel lehet ilyen, annyi különbséggel, hogy azoknál nem kell félni attól, hogy valamelyik veszélyt jelenthet a másikra... Tripla figyelemmel birjuk csak egyelőre.
Puszi mindenkinek, drukk holnapra Lantának, és kivánom, hogy ez a mostani front hozza ki a többi babót is!
Humanka!
A terminusom elvileg 38+3 és csaszi voltam. (csak nem volt kedvem a vonalzómat már átjavitani...)