Sziasztok!
Ettől az időtől vagy nem tudom, de én úgy elvagyok lustulva...Semmihez nincs kedvem. Olvasom itt a palacsintát, pogácsát, hát én most neki nem tudnék állni.
Voltunk ma vérvételen. Főiskolai koleszos szobatársam ott dolgozik a laborban és Ő is ott volt a levételnél. Dávid nagyon sírt mikor beszúrták a tűt, de aztán elég hamar megbékélt. Ott beszéltek neki, kapott játékot. Szipogott még egy kicsit a lelkem, de aztán már jobban érdekelte, hogy körülnézzen a szobában, ahol voltunk.
Én attól féltem, hogy elkapja a kezét, de a barátnőmnek már volt rutinja, ügyesen fogta a kezét én meg a másikat. Megkönnyebbülés, hogy túl vagyunk rajta. Holnapra lesz eredmény.
Momoska!
Ledöbbentem, amiket írtál. Hallottam már ilyen eseteket, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy méhen belüli a terhesség, pedig már megakarták szakítani. Jó kis tortúrán mentél keresztül, de a lényeg, hogy Borisz és Alíz is egészségesek.
Ügyes vagy a pogival.
Edina!
Hát igen, jó rég beszéltem már az Erikával. Lehet majd írok neki egy levelet, képekkel.
Vitaminból a Cebion- cseppet szokták valakinek javasolni, ált-ban ha már nem szopik a kicsi.
Vérvételre azért mentünk, mert azt mondta a doktornő, hogy kicsit sápadtnak találja és nem-e vashiányos. (Bár nekem nem tűnik túl sápadtnak.)
Vitaminból én egész terhesség alatt szedtem- kb. a 7 héttől- először Gravidát, majd Maternát és Dávid egyáltalán nem lett nagy baba, bár a 37. héten született. Mégha hozzá is számolok kb. 50-60 dekát, akkor sem lett volna olyan nagy.
Orsi!
Kolos tényleg jó nagy baba volt.
Furcsa volt Dávidot megfogni, hogy olyan pici. Emlékszem, hogy többségébn inkább 56-os ruhákat vettünk, aztán mikor a kórházban voltunk, akkor küldtem el a férjemet 50-es ruhákat venni, mert a 56-osok nagyon lötyögtek rajta. (bár szerintem még 50 cm hosszú sem volt itthoni mérés szerint.)