Betti, nyugi, ez tényleg normális. Nekem is múlt héten jött meg, és még tampon plusz éjszakai betéttel (!) sem jutottam el itthonról az oviba (fél óra sincs), és már folyott-csöpögött... Tényleg ijesztő volt, viszont hamar vége lett. És azt olvastam, az igazán egészséges mensi az olyan, hogy iszonyat erős, de hamar lemegy. Szóval talán nem nagyon sokkal több vér távozik most, mint egyébként, de az gyorsan.
Tünci, én is kiakadtam, mikor Andris után két héttel éreztem, hogy peteérésem van. Alig hittem, hogy igaz, de legalább nem ért felkészületlenül, amikor megjött. És amilyen erősen aztán véreztem, teljesen olyan képzetem volt, mintha így sírna a méhem... Hiszen "ő" volt a legközelebbi kapcsolatban a kisfiammal: ölelte, érezte, táplálta, védte, nevelte - talán még látta is... De az életnek mennie kell tovább.
Betti, te is tudsz olyan helyet készíteni, ami róla szól. Ez nagyon fontos lehet, és szerintem jól esne neked - elkészíteni is, és odamenni is. Én sem temethettem el a kisfiamat, bármennyire is jogtalan volt ez, ezért nagyon átérzem, milyen az, ha fogalmad sincs, hol van, mi lett vele, és nincs egy olyan hely, ahol ő is van és te is lehetnél,
együtt. Nagyon nehéz... De ha az emlékére mondjuk ültetsz egy fát, vagy egy bokrot, festesz valamit, faragtok egy fejfát, vagy berendezel egy kis sarkot, vagy egy részt a polcon, akár egy kis dobozt, ahová odateheted, ami kézzelfogható maradt belőle: képeket, a kismama-könyvedet, valamit, amit neki vettél, akkor már könnyebb. ELőveheted, odamehetsz, amikor rá szeretnél gondolni, vagy egy kicsit vele lenni. És az odaszentelt figyelmed, munkád kicsit olyan, mintha őróla gondoskodnál. Szerintem érdemes...
Kisanya