Kórházi élményem nem egy nagy szám, de megosztom veletek.
Sajnos 22-én kellett befeküdni és hétvégén semmit nem csináltak, vagyis volt kettő napi laza vizit. Meg dokim volt szombaton és nézett Uh-ot, hegvastagságot, meg megmutatta a pofiját 4D-n. Jó kedve volt. A baba 4160g + - 60dkg-ra saccolta a gép. A doki csak annyit mondott maradjuk 3,5kg felett az tuti. A hegem csak 3mm volt, ami nagyon vékony, sima szülést nem bírt volna ki, mert a baba sem volt kicsi.
Nehezen mentek a napok egy szobatársam volt, legalább tudtam vkihez szólni, de ő megszült vasárnap hallottam a jajdogálást, meg a szülőszoba iszonyú közel volt, a kitolási szakaszt is hallottam és végre felsírt a baba. Vasárnap este nagyon lassan telt egyedül, szerencse hétfőn kaptam 3 szobatársat. Nem ettem éjféltől hátha lesz vmi, de a főorvos annyit mondott, 1-2 nap és rövidre zárjuk drága. Tudtam kedd vagy szerda műtét, de biztosat vártam már. Sírtam is, annyira elkeseredett voltam. Katát is 2 naponta 5-10 percre láttam, 2x sírtam is, pedig nem akartam, de többször mondta anya gyere, de nem mehettem.
Na aztán végre hétfő du. kiderült kedden lesz főorvosi vizsgálat, mert aki bekerül, mkit megvizsgál és ő dönt. Izgultam nagyon, végül szerda lett a műtét napja. Megcsinálták du. a penicillin próbát, meg vmi fertőtlenítőszerrel kellett mosakodnom 3x is. Féltem a beöntéstől mint állat. Este jött 2 nővérke és vitt az egyik szülésznő, kis fiatal most végzett, borotválásra és beöntésre így nem volt min izgulnom mennem kellett. Szép lassan csinálta a dolgokat, kíméletesen így hamar túlestem ezen is. Nem izgultam a műtét miatt, jól aludtam. Közben egyik szobatársam végig vajúdta az éjjelt, 4 újjnyira volt nyitva amikor ment a szülőszobára, hívták a dokit, éppen visszaért hozzám a műtétre. A szülőszobáról annyit kell tudni, hogy pont mostanra esett a fertőtlenítés stb. és a császárosok megőrzőjében volt a szülőszoba átköltöztetve, mellette meg a vajúdó, így 10 ággyal kevesebb volt a szülészet.
Engem is a negyediken a nőgyógyászati műtőben műtöttek, így Gyuri nem is látta a baba fürdetést stb. mert rögtön vitték le a harmadikra és ott tették rendbe. Na szóval reggel felköltöztettek a negyedikre, kitettem a sok innivalót, meg egy hálóinget, bugyit, betétet, amit majd rám adnak. Branült nem sikerült bekötni, csak harmadjára hiába mondtam ott nincs vénám, még mindig lila pedig eltelt majdnem 2 hét. Jól szétcseszték a vénámat. Katétert ketten tették 5 percig, nagy élmény volt.
Nst-t rám tették, na ekkor már szarul voltam, minél hamarabb a műtőben akartam találni magam. Görcsöltem, izzadtam, iszonyú szar helyzetben voltam, nem tudtam mozogni. Akkor hallottam van 3 sürgős császár, kiakadtam, ha kellett volna még várni, megkérdeztem mizu, meg vegyék le az nst-t mert nem bírom már a testhelyzetet. És akkor jött a műtős srác, aki rágózott meg tetkós volt és laza stílusban vitt el, így oldottabb volt a helyzet. Gyurit megláttam várt a folyosó végén, próbáltam nem sírni. Szar lehetett úgy látni, hogy visznek a vágóhídra. Na aztán megkaptam a spinált, ami lassan hatott, altatódoki is iszonyú rendes, meg laza volt, egyfolytában beszéltek hozzám, nyugtattak. Éreztem a parfümjét is. Magnó szólt a sarokban. Aztán jött a rémálom, egyszercsak éreztem zsibbad a jobb karom, a mellkasomban éreztem vmi furát, meg a fejem mintha mindjárt elájulnék, a hangokat is messze hallom;szóltam furán vagyok, kaptam vmi gyógyszert és kitisztult minden, de az a 2 perc szörnyű volt. Lábam, kezem kikötve, azt hittem ottmaradok
De végül elkezdték a műtétet, szar volt az állapotom, iszonyúan ingadoztak az értékeim, nem tudom mik, de mondta a doki vmi vegetatív nem tudom mim van. Aztán egy nyomást éreztem és megmutatták a Dávidot, láttam nem kicsi és, hogy szép az orra, nem nyomi, mint Katának. Mondta a doki rövidhajú szőke. Aztán amikor kitoltak Gyuri ott várt, mondtam menjen nézze meg, kérje ki a gyereket.
Én jól voltam, az értékeim is ahogy kiemelték a babát jók lettek. 6 órát kellett csak feküdnöm és fel is keltem. 1x kihozták a gyereket, segítettek szoptatni. Este meg lekerültem a harmadikra egy 2 ágyasba, ahol magamat láttam már el, este már kisétáltam Gyurihoz, szerencse nagyon hamar mentek a dolgok, a sebem sem volt olyan vészes, mint 2 éve. Dávidka 3. nap már mennyiségeket szopott és hízni is kezdett. Ekkor már láttam a kórházi napok végét. Aztán képzeljétek aznap egy volt másik szobatársam is megszült, a negyedik egyedül maradt 4 napra, őt hétfőn műtötték, ő is várta mizu lesz.
Na ennyi történt velem. A fejem szerencse 1-2x fájt nem nagyon, gyorsan ittam kávét és nem volt gond. Nem mentem át a rooming inbe, nem akartam a babával lenni, nekem így volt jobb.
Ja még annyit, hogy amíg bent voltam vagy 10 szülést hallottam, éjjel többször nem tudtam aludni, érdekes, de csak a kitolási szakasz volt hangos a többi nem. Meg ajtók sem voltak zárva és láttam egy nőcit éppen szülés előtt és utána amikor varrta a doki, azért az ajtót sztem becsukhatták volna. ja meg volt egy nő aki gondozatlan terhes volt, 14 hetesen volt 1x dokinál, mentő hozta, azt sem tudták hány hetes, semmi kórházi cumó nem volt nála, 2. gyerek. Vitték volna a műtőbe császározni, amikor kiabált a szülésznő jöjjön doki a gyerek lábbal előre elindult, koraszülés volt, de nem tudták milyen idős, aztán kiderült 35 hetes volt. Nem volt semmi a felfordulás...
Bocs egy kicsit uncsi meg hosszú lett, de nem akarok többet visszagondolni, hosszú volt az a 10 nap.
Edit