Sziasztok Csajok,
bocsi, hogy tegnap este ígéretemmel ellentétben nem tudtam jönni, de elfáradtam
.
Na szóval:
Aug. 29-én hajnali 2 órakor arra ébredtem, hogy fájásaim vannak. Elkezdtem mérni az időt, 10 percesek voltak. Vártam egy kicsit, még mielött Istit is felébresztettem volna, mert nem voltam biztos a dolgomban, de elég gyorsan 5 percenként jöttek a fájások, akkor már ébresztettem.
Hívtuk anyukámat, közben Marci is felébredt. Vissza kellett altatnom, azt hittem ott halok meg az ágyon fekve, miközben jöttek a fájások, elég intenzívek voltak.
Utána gyorsan rendbe tettem magam és irány a kórház.
A felvételen nem volt senki, felmentünk a szülészetre, utána ismét le a felvételre
.
Amikor ismét felkerültem a szülészetre már mindegy volt nekem, hogy melyik szépen felújított vajúdóba kísérnek, csak történjen már vmi. Felfektettek az ágyra, ahonnét én már le sem szálltam. Megvizsgált a doki, burkot repesztett (szerencsére egyáltalán nem fájt, pedig izgultam), aztán már jöttek is a tolófájások. Minden egyes fájásnál egyre jobban féltem, mert annyira intenzív volt, sokkal rosszabb, mint az előző szülésnél.
Többet is kellett nyomnom, hogy megszülessen Olivér, de megérte. Olyan édes volt, olyan szép baba, nagyon formás, semmi deformáltság. Ezt most csak azért írom, mert szegény Marcinak annak idején nagyon sok problémája volt, de szerencsére ez most már csak egy rossz emlék.
Volt gátmetszés, ekkora babánál nem úsztam meg megint sajna. 2 óra múlva le akartak vinni a szobába, de amikor felállítottak egy csomó alvadt vér folyt ki belőlem (bocsi
) , kérdezték, hogy nem vagyok-e rosszul, 3-4-en futkoztak körülöttem, gyorsan visszafektettek, infúzió és még másfél óra ott. Egyébként nagyon hangulatos volt, ha lehet ilyet írni, mert én rosszul nem éreztem magam, a babóka ott volt velünk, közben pedig az óriási ablakokon keresztül néztük a napfelkeltét
!
Hajnali kettőkor még otthon az ágyban voltam és hajnali 5.00-kor már a kezünkben tartottuk Olivért
!
Olivér tündéri baba, gyönyörű, szép, sokat alszik, nem sír, csak ha pelusozzuk és már nagyon éhes. Egyébként 3-4 óránként eszik, éjszaka 7-8 órát is alszik egyhuzamban. Panaszra nincs okom (eddig). Attól én is félek, mi lesz, ha egyedül maradok itthon a 2 babával, de azt is megoldjuk.
Marci nagyon szereti Olivért, azt mondja, hogy Ovié
, tesó, tesóka. Amit még nem ért, hogy pl. nem ugrálunk az ágyon, amikor anya ott szopiztatja Olivért.
Az együttalvással semmi gond, Marci nem ébred fel, amikor Olivér felsír éjjel, mondjuk én akkor nem is pelenkázom, mert eladná a házat a sírásával és akkor vége lenne a világnak. Gyorsan kikapom a kiságyból, gyors szopi, aztán vissza
.
És akkor a várva várt képek: