Ádám Kristóf megszületése
Sokan vártátok, hát íme! …
Azt még írtam, hogy vasárnap este (24.-e) kezdődtek a keményedéseim rendszeressé válni. Hétfőn délelőtt ctg az sztk-ban, itt a szívhang lement 5 mpercre 115-re a gyagya orvos, befektetést javasolt, mivel túl voltam a 41. héten, mondtam neki, hogy köszönöm szépen nem. Másnap egész nap jó voltam, rámjött a takarítás és vasalási láz, keményedések továbbra is rendszeresek voltak. Majd éjjel 10-11 körül jöttek az első kontrakciók, amik azért erősnek nevezhetőek, de ritkán 1,5 óránként jött, így még tudtam aludni. Ezen az éjszakán nem aludt itthon a párom. Reggel átjött a dúla és megnézte hogy vagyok, a hasam már nagyon lent volt és úgy döntött, hogy kocsival megyünk ctg-re 13 órára. Átmentünk, szívhang tökéletes, méhtevékenység 0. !!! Hazajöttünk, azért előtte még fagyiztunk egyet, mert én nem akartam már enni utána, mert nagyon paráztam a hányástól. Én azt rettenetesen utálom!! Itthon pihengettem, páromat vártam és persze nagyon vártam a pillanatot. Este 10 körül lefeküdtünk aludni, semmi komoly nem történt, …de elaludni már nem tudtam, mert egyre sűrübbek lettek a kontrakciók és fájtak, feküdni egyáltalán nem bírtam. Kiköltöztem a teraszra egy gyertyáva l és egy pokróccal, Joci meg fent aludt. Kicsit később áthívtam a dúlát, hogy nem szeretnék egyedül lenni, átjött. Majd folyamatosan erősödtek és sűrüsődtek a kontrakciók, az időt nem figyeltem. Éjjel fél 1-kor szóltam a bábának, hogy Pestről indulhatnak, jött vele még egy dúla. Fél 2-re meg is érkeztek, megvizsgált 4 cm-re voltam nyitva. Kérdezte, hogy maradjanak vagy menjenek aludni, mondtam, hogy mehetnek, 3 percre voltak tőlem, bármikor szólhatok. Kb. 3 –ig bírtam egyedül, meg el is kezdett lehűlni a levegő. Jocit megkértem, hogy hozza le a matracot, mert közbe úgysem tudok lépcsőzni, ezzel beköltöztem Kristóf baba szombájába és szóltam, hogy jöjjenek, mert már nem megy egyedül. Megérkeztek. Elkezdték előkészíteni a masszázshoz, borogatáshoz a dolgokat, de ekkor már nagyon fájtak, de még halkan bírtam. 5 órakor Joci felébredt és összekészülődött, hogy most elmegy … azt hiszem az volt a fordulópont, mert minden felgyorsult, minden sokkal intenzívebbé vált.
Nagyon érdekes Joci beszámolója, mert azt érezte, hogy egy szent helyre érkezett és neki itt semmi keresnivalója, minden nagyon bensőséges volt.
Folyamatos borogatás, masszázs, kaptam homeós bogyókat, szívószállal itattak. De ekkor már nyögések hagyták el a szám, nem bírtam, úgy éreztem, hogy ez is hozzám tartozik. Az idő megszűnt létezni. Innentől egy kicsit nehéz, mert nem sokra emlékszem…
Itt már nagyon a vége felé jártam, mert a méhszáj már csak 1 cm-re volt. De a tolófájások megkezdődtek, így lefeküdtem, hogy minden oldalról érje az összehúzódás és hamar eltűnjön. A tolófájásoknál, már nagyon nagy boldogságot éreztem, kérdeztem is Tőlük, hogy mikor-mikor foghatom meg.
De ettől sajnos a kontrakcióim lelassultak és erőtlenné váltak, így a felső méhszájból egy darab nem tűnt el, de a tolófájások már voltak.
Itt 2 lehetőség maradt, hogy még 1-1,5 órán keresztül jönnek a kontrakciók és eltűnik a méhszáj vagy bemegyünk a kórházba, mert azzal, hogy a tolófájások jöttek, a baba fejét a méhszájfelső részéhez nyomta és ezzel elkezdett vérezni. Ezért úgy döntöttünk, hogy induljunk a kórházba, mert másnem a kocsiba megszületik. A vérzés nem maradt fenn, elállt.
Ekkor telefonáltak Jocinak, hogy irány a kórház, aki ekkor még Kecskeméten volt és totál para lett.
Letusoltam, felöltöztem és irány a kocsi. A kocsi út alatt volt 4-5 tolófájás, amit nagyon nehéz volt visszatartani. De mire beértünk a Margit kórházba a méhszáj eltűnt.
Beültem a tolókocsiba és felvittek a 3. emeletre, vizsgálat, és irány a szülőszoba, a szülésznő nagyon kedves volt.
Feltette a szükséges kérdéseket, oxytocin, gátvédelem, baba? … Mondtam, hogy semmit nem kérek, és gátvédelemmel szeretnék. Erre mondta, hogy oké, de elég nagy baba, ha vágunk akkor 3 tolás, ha nem akkor még sok. Mondtam, hogy nem baj, ha már ennyit kibírtam, akkor ez nem számít. A dúlám bent volt velem és hidegvizes borogatást kaptam, a szülésznő bíztatott és nagyon profi volt. Hát nem mondom, azért itt már nagyon a végét éreztem az erőmnek.
Majd az első érintés, amikor megsimogathattam a buksiját, mert erre végig lehetőséget adott a szülésznő. Akkor tudtam, hogy már nem kell sok és itt lehet velem. Az orvos is velem volt a végén, simogatta a karom és bíztatott.
Majd 50 perc múlva (augusztus 28.-án)16:20 kor megszületett és azonnal megkaptam, ekkor a dúla hívta Jocit, hogy megszületett és hallja a hangját.
Párom: ekkor nagyon megnyugodott és nagyon boldog volt, sírt egy kicsit. És azt érezte, hogy senki nem sürgeti, mert még elég messze volt a kórháztól, de nem dudáltak rá, az volt az érzése, hogy most ő is tiszteletben van tartva. Na persze, akit lehetet felhívott!!
Aztán 2 órát töltöttünk a szülőszobán, majd felöltöztem és irány haza. Persze a főorvos kiakadt, de elfogadta. Egyedül a gyerekorvos balhézott, hogy kihívja a rendőrséget, meg ilyenek. A Margit Kórházba nincsenek hozzászokva az ambuláns szüléshez.
Majd lementünk, beültünk az autóba és irány haza. A párom annyira boldog volt, hogy néha mellénk jött az úton és integetett, mert mi a dúla autójában ültünk.
Aztán Joci leelőzött minket, hogy ő érjen haza hamarabb, hogy fogadhassa az ő kicsi fiát. Persze közben vártak a dúla gyerekei a sarkon …
Aztán Joci kivette a kezemből Kristóf babát, hogy ő léphesse át vele először a kaput és az ajtót. Sokáig nem is eresztette. Aztán 3-an egy ágyban próbáltunk aludni, ez csak Kristófnak sikerült, mi virrasztottunk, mert csak néztük őt.
Egy kicsit hosszúra sikerült. Remélem Mindenki kíváncsiságát kielégítettem.