Sziasztok!
Gyorsan egy pár mondat, de csak azért, hogy nehogy elfelejtsetek.
Annyira nincs időm írni.
Olvastam itt, hogy írtátok, kinek mennyit és mit beszél a lurkója.
Hát mi ezen a téren hatalmas előnyben vagyunk a kétévesekkel szemben. Mármint nem veletek szemben, hanem úgy értem, hogy kétévesen is már túl sokat beszél. Mondatokban, érhetően. Kérdez, felel. Mindenkinek köszön az utcán: szia bácsi!, szia néni!
Senkit nem ismerünk, de mindenkinek köszön. Mondókázunk, énekelünk, azt viszont csak úgy, hogy én elkezdem, az elejét, egy szót én mondok, egy-kettőt utánam ő, aztán megint én jövök, aztán megint ő.
Szobatisztaság: hát...., erről nem tudom mit írjak. Nem tudom, hogy igazából hol is tartunk szerintem félúton. Itthon csak bugyikában van. Akkor kb. negyedóránként elmegyünk pisilni. Viszont néha, de tényleg néha elfelejtkezik róla, akkor is szól, hogy anya! bilike!bilike!, de akkor már ott áll a tócsában.
Viszont a kaki bele a bugyiba. Ott már nem is szól, hogy anya bilike!
Volt most hétvégén, hogy egy nap háromszor szedtem ki a kakis bugyiból, de addigra már nyolcvanszor megmászta az ülőgarnitúrát, mindent. Szóval csak éreztem a büdit és aztán meg kihámozni belőle...., szóval nem volt egy élmény. Ilyenkor már visszaadom rá a pelust, mert nem mindig van rá időm, hogy nézzem, hogy mikor akar pisilni, vagy épp kakik jön. Lehet, hogy pont itt van elrontva, hogy akkor egyáltalán ne legyen pelus, csak alváskor, de hát akkor meg én nem tok semmit csinálni mellette, csak ők figyelni.
Ha elmegyünk valahova oda viszont csakis pelusban.
Na, ezt jól kiveséztem.
Zoránnak holnap kezdődik a második hét a suliban. Nagyon szeret menni. Eddig. Ma megint szentmisén voltunk a templomban 9.30-kor kezdődött. Úgy vagyok vele, hogy nem kötelező, de ez is tanévnyitó szentmise volt, a múltheti is. Ha nem is kötelező, de azért legalább minden 2. vasárnap el fogunk menni. Katolikus iskolába jár, tantárgyai között szerepel a hittan, szóval ez a minimum. Ráadásul csak meg van keresztelve, de még nem elsőáldozó, majd erre is sort kell keríteni. Arról meg nem is beszélve, hogy én is katolikus vagyok, de csak az esküvőmön és keresztelőkkor voltam templomban. Soha máskor. Még karácsonykor sem. Ezután menni fogunk. Engem annyira megfogott az a hangulat ott és olyan atyánk van, aki nem az a régi begyepesedett igéket mondja, hanem tényleg a magunkfajta emberekhez szól, szóval még a kicsik is megértik a lényeget. És gyönyörű énekek vannak, amit egy énekcsoport ad elő, gitárral. Mondtam is a Zorcinak, meg itthon, hogy a sok hülyeség, meg játék, meg felesleges dolog mellett egyszer-egyszer belefér egy ilyen komoly dolog is. Ettől tuti nem lesz bajunk.
Na, puszka mindenkinek, önzősen megint csak magunkról írtam.
BOCSI.
Anita! Hajrá-hajrá!
Gabella!
Akkor jöhet egy új asztal is?
Amúgy én idegbajt kaptam volna, az biztos. Főleg, hogyha az én kezem között törik össze. És akkor hol ebédeltek most? Vagy Azurad már megcsinálta?
Sziasztok!!!!