Sziasztok!
Bocsi,h kicsit megint eltűntem, de mentségem legyen, h azért minden nap megnézem a termést, csak este már nagyon hamar kidőlök.
Kriszta
aztaaa, 6 fog! Hát, el is hiszem, h élvezi, hogy csak úgy csusszannak a darabos falatok. Sára is a darabosat szereti/né inkább, de még mindig 2 fognál tartunk és nem túl hatékony a rágása!
Tésztát már én is próbáltam neki, de szétharapta és onnantól csak öklendezett...
Pedig nagyon ízlett volna neki. És ez már így lesz addig, míg nem lesz több foga, vagy nem ügyesedik az ínnyel rágás terén mert a kanállal ehető pépes dolgokat nem eszi szinte egyáltalán.
Edit
Hű, de csinos a fülbevalós kisasszony! Jaj, ezt a szájba dugdosást én rettentően utálom, úgy de úgy be tudok mérgesedni utána. Nálunk is van a családban olyan, aki mikor meglátogattuk, szemrebbenés nélkül hozta az epres Danone joghurtot és kérdezés nélkül dugdosta volna az akkor 7 hónapos (99%-ban még csak szopizó) Sári szájába a nem igazán tiszta kávéskanálból, ha gyorsan el nem kapom a kanalat...
Alig tértem magamhoz. Hogy miért jó ez bárkinek...
Soha nem fogom megérteni. 1. nem az ő gyerekük, kinek jutna eszébe, hogy megetessen egy csecsemőt, akiről nem sokat tud. 2. miért élvezik azt nézni, hogy jaj, de vicces, nézd milyen pofákat vág, amikor kolbászt dugok a szájába...
3. egész életében ehet még egészségtelen dolgokat, legalább, amíg mi döntünk az evési szokásairól, és az igen fontos alapokról, addig legyen jó kezekben a pocakja. Fog. sincs, miért kell 3 évesek számára sem igazán jó dolgokat egy csecsemővel kóstoltatni. És nem azért mert, pl. életre szóló testi károsodást okozna... Na, de nem az a lényeg, hogy babánknak az ő szempontjából a legjobbat adjuk...?
Pelus: éjszakai pelus még nálunk is van, 90%-ban üres reggelre, de én azt vettem észre, hogy ha leveszem, akkor meg nagy valószínűséggel bepisil.Én azzal magyaráztam, hogy a pelus kicsit melegítheti, a bugyikában picit hűvösebb van és könnyebben jön így a pisi.
Dorottya
én is hasonlóan csináltam, mint Edit, vagy ahogy Kriszta is írta, csak Juli később ért e tekintetben. Semmit nem erőltettem, ő pedig sokáig nem volt hajladó bilire ülni, bárhogy is igyekeztem kedvet csinálni neki. Végül május végén lett bugyis. De a kakihoz még mindig nagy-nagy rábeszélés kell.
Az mondják az okosok, nappalra 3-3,5 éves kor határ, éjszakára még a 4 év is belefér. Mert végül is cél, az idegrendszeri érettség kivárása és nem a trenírozás, ami nem belső késztetésből fakad.
Jó étvágyú babát olyan öröm nézni, amikor eszik. Nekünk nincs ilyen mázlink - másodszor se...
Már Julit sem érdekelte a kaja egyáltalán (most sem), gonoltam ez űberelni nem lehet, de mégis... Ha pl. kis tányérba elé rakok falatokat, tuti,hogy a tányért kezdi el rágni Sára, a kaja meg megy a süllyesztőbe...
Titti
na, hát nálunk Sára elég gyorsan rájött, hogyan lehet játszani a fogaival a cicin. Első alkalommal teljes megletésemből olyan kiáltottam, hogy úgy megsértődött, azóta még egyszer-kétszer próbálta, de olyankor közöltem vele, hogy akkor nincs cici. Őt pedig leraktam játszani. Már vagy két hónapja nem csinálja.
Nálunk nagy dolgok vannak különben. Julcsi tegnaptól ovis. Katica kiscsoportos. Nagyon ügyeske
, már egész múlt héten délutánonként oviba jártunk ismerkedni, tegnap pedig már egész nap ott volt. Az óvónéni is nagyon jókat mondott róla és szemmel láthatóan nagyon boldog volt, ma reggel már fél 8-kor felvette a cipőjét és ott topogott az ajtó előtt, hiába mondtam, h még kicsit korán van (ovi tőlünk 3 percre).
Na, de tegnap du. aztán megvolt a feszültség levezetése is. Ahogy hazajöttünk, apró csip-csup dologból akkora műbalhét csinált, hogy másfél órán keresztül őrjöngve hisztizett, verte a fejét a padlóba, verekedett, szörnyű volt. NEm készültem rá, bár erősen tombol nála a dackorszak és várható volt, hogy az egész napi koncentráció és jókislányság után, hazaérve le fogja vezetni a felgyülemlett feszkót. Remélem ma már elmarad, mert hihetetlen nagy élmény volt két üvöltő gyerekkel egy órát eltölteni esős időben a bezárt lakásban (Sára tisztára megijedt a nővérét látva...
).
No, de majd belejön a nagylányos életbe...
KM