Köszönjük a bókokat. Mostanában már egyre többet van nyitva a szemecskéje, igyekszem azt is megörökíteni.
Fruzsi két szoptatás között most puszilt be 70 ml édeskömény teát, úgyhogy talán van fél órám, amíg követeli a cicit is. Addig gyorsan leírom a szüléstörténetemet, még én is adós vagyok vele.
Szóval gyanús lehetett volna, hogy rám is rám jött a nagy készülődés (fogkefével mosógép vízkőtlenítés), de mivel a kiírt időpontig volt még három hét, és egyéb "tünet" nem volt, nem gyanakodtam. Férjem unszolására 6-án este bepakoltam a kórházi pakkot, biztos, ami biztos. Aznap még a munkahelyemen is voltam táppénz papírt leadni. Még mondták is a kollégák, hogy ahhoz képest, hogy 3 hét múlva szülök, milyen virgonc vagyok.
7-én még kimostam-vasaltam a tetra pelenkákat, elmentem a közös képviselőhöz bejelenteni a vízóracserénket, vettem 2 takarót a kínainál. Aztán este voltunk a nőgyógyásznál. Azt mondta, hogy már 1 ujjnyira ki vagyok tágulva, de ez nem jelent semmit, van kismamája, aki hetek óta járkál 2 ujjnyival. De Fruzsi még nem volt behelyezkedve a végleges pózba, rákérdeztem. Azt is megérdeklődtem, hogy ha most jönne már, minden rendben lenne-e. Doki szerint igen, számítógépes súlybecslés: 2.600 g. Még utoljára megkérdeztem, hogy mi van, ha 28-áig (akkorra voltam kiírva) nem születik meg. Mondta, hogy majd akkor megbeszéljük. A válasszal azt hiszem továbbra is adós marad.
Hazafelé már kicsit kezdett keményedni a pocakom, de mivel nem fájt, nem gyanakodtam, inkább arra gondoltam, hogy biztos a gyomrom, egész nap farkas étvágyam volt, és jó sokat ettem is.
Aztán mondtam a férjemnek, hogy most tudatosult bennem, hogy mi hamarosan szülünk. Hogy mennyire, azt azért nem gondoltam ekkor sem. De a női megérzés működött bennem.
Még jól bevacsiztam, aztán kezdtem teregetni. Fél 10 fele éppen a fekete zoknihalmot párosítgattam a tévé előtt ülve ölemben a dézsával, amikor olyan hangot hallottam, mintha elpattant volna egy húr, és éreztem is valamit a hasam alja táján. Mivel Ági hasonlóról számolt be, tudtam, hogy ez most az volt.
Mondom is Daninak, hogy szerintem megrepedt a magzatburok. Mire ő: már megint összeolvastál valamit a netes fórumon.
Mivel víz nem folyt, felálltam, kezdtem felpakolni a zoknikat, és ekkor távozott a magzatvíz. Mondom életem párjának, hogy mégis csak nekem volt igazam, és rohantam a vécére. A természet ekkor szerencsére gondoskodott a beleim kiürítéséről is. Rögtön 3-4 perces fájásaim voltak, de nem erősebbek, mint a menstruációs görcsök. Nem tudom miért, még gyorsan lezuhanyoztam (azt hiszem azért, hogy kicsit felfrissüljek, meg mégse leizzadtan menjek a kórházba), nagyon jól esett a meleg víz. Időközben Dani is átöltözött, hívtam a dokimat, hogy mi van, ő mondta, hogy indulás a kórházba, ott az ügyeletes megvizsgál, aztán amikor indokoltnak tartják, értesítik őt.
Még korábban abban maradtunk, hogy taxival megyünk, ők jobban ismerik a kerülő utakat, ha esetleg dugó van. Kérdezte a táska és a hasam láttán, hogy hány percesek a fájásaim. Azt füllentettem, hogy még nem mértem, nehogy otthon hagyjon minket attól való félelmében, hogy a kocsiban szülök. Tényleg elkezdtem mérni, ekkor már 1 perc fájás, 1-1,5 perc szünet volt, de a taxisnak 3-5 percet füllentettem.
A kórházban rögtön a vizsgálóba vittek, gyors átöltözés hálóingbe, fel a vizsgálószékbe. Rögtön jött a fájás, úgyhogy tudott vizsgálni a doki. Mondta, hogy két ujjnyi. Kérdeztem, hogy az mit jelent, mire azt mondta, hogy gyors és könnyű szülést. Látta a kiskönyvemben, hogy következő hétre van ctg időpontom, és mondta, hogy arra már nem lesz szükség.
Mondták, hogy pont most végeztek az egyik szülőszobában, ha nem gond, várjam meg a vizsgálóban, amíg kitakarítják, ne kelljen fél óra múlva 2-szer pakolni (először a vajúdóba, aztán a szülőszobába). Mondtam, hogy jó. Ekkor magamra hagytak. És ekkor jöttek az erős fájások. Nem tudtam se ülni (hagyományos szék volt a vizsgálóban, a nőgyógyász székre meg nem volt kedvem felmászni), se állni. Gyorsan lepergett előttem, hogy a vajúdási pózok foglalkozáson milyen pózok voltak, azokat próbálgattam. A guggolás vagy állás nekem nem jött be, viszont volt egy pult a fal mellett, arra könyököltem, na ez jobb volt. Persze a tena betét, amit adtak, gyorsan átázott, úgyhogy végigcsöpögtettem séta közben az egész vizsgálót. Mikor jött valami hölgy (elég morc) mondom neki, hogy bocsánat, kicsit összevizeztem a padlót, mert elfogyott a betét, amit kaptam. Jól letolt, hogy miért nem szóltam! Jó fej, fél órát ott voltam egymagam (Danit ide nem engedték be, szegénynek nem is szóltak, hogy mi van, csak várt a folyosón), kinek szóltam volna. Végre jött az ügyeletes szülésznő, átvitt a szülőszobába, felfeküdtem az ágyra, megvizsgált. Ekkor már 3 ujjnyira ki voltam tágulva. Kérdeztem, hogy végre bejöhet a férjem. Mondta, hogy először a dokimat hívja, mert itt hamarosan baba lesz. De nemsokára bent volt Dani, fogta a kezem, ami nagyon sokat segített. És ekkor megérkeztek a tolófájások, de mondta a szülésznő, hogy lazítsam el az izmaimat, tartsam vissza a babát, mert nem vagyok még kitágulva, ha most tolnék, berepednék belül. Mondtam, hogy jó. Kb. 2 fájás után mondtam Daninak, hogy szóljon valakinek, mert ez hosszú távon nem fog menni. Jött a szülésznő, mondta, hogy segít. Benyúlt a kezével, hogy visszatartsa a baba fejét, nekem meg mondta, hogy hogyan sóhajtozzam el a tolófájásokat. Egyszer kezdett esni Fruzsi pulzusa, ekkor kaptunk egy csövet, amin oxigén jött, Dani ezt az orromhoz tartotta. Nekem is nagyon jól esett, a baba szívhangja pedig normalizálódott. Közel fél órán át ez ment, állítom ez volt a legkeményebb része a dolognak! A szülésznő és Dani felváltva bíztattak minden fájás után, hogy jól csinálom. Ekkor már annyira nekifeszült Fruzsi a medencecsontomnak, hogy már nagyon nehéz volt visszatartani. Mondtam is a szülésznőnek, aki megértően annyit mondott, hogy tudja, a testem ellen kell ezerrel dolgoznom. De bíztatott, hogy már csak egy fájást tartsak vissza, ennyi kell még, hogy elsimuljon a méhszáj, aztán nyomhatunk végre. Ekkor a dokim is befutott. Mondtam neki, hogy nem számítottam rá, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást. Éppen Szentendrén bulizott, onnan ért vissza fél óra alatt (még jó, hogy éjjel volt). Mondtam, hogy délután annyit mondott, hogy lehetőleg ne hétvégén szüljünk, mert akkor bulizik, a ma estét nem említette.
Gyors borotválás is volt, szerintem fél percnél nem tartott tovább.
Tolni elsőre nem sikerült, csak az arcomba szorítottam a levegőt. Másodikra meg kisziszegtem. Mondta a szülésznő, hogy ez így nem lesz elég. Ekkor eszembe jutott, amit tanultunk a felkészítőn, hogy ki kell kicsit nyújtani a nyelvet, ekkor ellazul az arc, és jó helyre megy a nyomás. Innek kb. 3-4 nyomás után egyszer csak mondja a doki, hogy megvan a baba. Olyan váratlan volt, hogy hirtelen fel sem fogtam, hogy már túl is vagyunk mindenen. Szegény szülésznőt pedig elárasztotta a maradék magzatvíz, ami sugárban jött a baba után. Sajnos én ezt pont nem láttam, de Dani szerint látványos volt.
23.39-kor rögtön fel is sírt Fruzsi. Mondta a szülésznő, hogy mintha csak megnyomták volna a bekapcs gombot. Rögtön a mellkasomra fektették, aztán Dani elvágta a köldökzsinórt. Ekkor oldalra vitték a babát, bebugyolálták és Dani ringatta, amíg engem varrtak. Na ez volt a legkellemetlenebb mikor kezdett elmúlni a helyi érzéstelenítő hatása. Mikor kérdezte a doki, hogy kérek-e még érzéstelenítő szurit, nem hősködtem, kértem.
Aztán közel 2 órára magunkra hagytak minket hármasban ismerkedni. Nagyon jó volt. Felhívtuk a szülőket, akik köpni-nyelni nem tudtak meglepetésükben, de nagyon örültek.
Mikor indultunk felfelé, már pisilni is tudtam (ami állítólag jó), és saját lábon mentem a szobába (a liftet azért nem hagytam ki). Éjjel még görcsöltem (gondolom a méhösszehúzó szuri miatt), de reggelre ez is elmúlt. Az izgalomtól nem nagyon tudtam aludni, de nem volt baj.
Nekem nagyon szép élmény a szülés, és a fájdalom intenzitására is csak kb. 3 napig emlékeztem, most már azt is elfelejtettem, bármikor újra vállalnám.
Bocs, hogy kicsit hosszú lett.
Most sietek, mert Tündérkét fel kell keltenem enni, ha nem akarom, hogy most aludja ki magát és ne éjjel. Egyszer már megjártuk így.
Viszont a Suttogó javasolta "megtömés" már két éjszaka működött, este fél 10 vagy fél 11 (mikor hogy jött ki) után csak 3-4-kor kért enni, utána meg csak reggel fél 7 körül. Nálunk ez nagy szó, mert előtte fixen 3 óránként, és bömbölve, hogy apu se tudjon aludni.