Honey!
Szerdán még írogatott Roni, nem is keveset, aztán-a másik topicban lestem meg-elfolyt a magzatvíz és mentek be a kórházba! De majdcsak jönnek a hírek!
Csehi, Neked nem írt? Te hogy vagy?
És remélem Gwiniről is várhatóak már a hírek!!! Lehet, már meg is van a topicunk 3. kislánya, csak nem tudjuk...
Bejci!
Bíztató az apró betűs rész!
Eszike!
Nekem is javult egy kicsit a helyzet, bár a dokimnak még mindig nem tetszik! Szerintem jó, hogy most legalább éjjel hűvösebb van és azért nappal sincs 35 fok! Nálad mostmár nem csoda, ha vizesedsz! A 3. szülésem alatt én legalább 10x pisiltem a kb. 3 óra alatt, szóval szépen kiürül utána a felesleg! Egyébként nekem az első 2 szülésem után volt katéterezés, ami-bár azt mondják vacak, amikor felrakják- egy szülés után már meg sem kottyan, a baba teljesen elérzéketleníti azt a részt és hihetetlenül sok pisi távozott, én teljesen ledöbbentem! Utána viszont nem kellett 10 percenként pisilni járni, ami azért szülés után határozottan kellemes! A 3. szülésnél nem kaptam, de ott is csak azért nem, mert a rengeteg pisilés miatt tényleg üres volt a hólyagom! Azért figyelik, mert, ha nagyon tele van, az elrejtheti a méh esetlegesen erős vérzését, úgyhogy lehet, hogy nagyon nem érdemes tiltakozni a katéter ellen! Bocs, tudom, nem kérdezte senki, csak úgy eszembe jutott!
És Lányok! Inkább menjetek be még egyszer a szülőszobára, beszéljétek át a szülést dokival, szülésznővel, nekem ez segített az elsőnél, hogy oldódjon a szorongásom! Segíteni fognak, Ti pedig NAGYON ÜGYESEK LESZTEK!!! Kódólva vagyunk a szülésre, úgyhogy nem kellenek extrém képességek hozzá, csak lazítani, amennyire lehet, a babára koncentrálni és, ami nekem nagyon sokat segített, a fájdalmat tudatosan nem kínként és szenvedésként megélni! Ezt úgy értem, hogy minden fájásnál elképzeltem egy ajtót, amit kulccsal kell kinyitni és kitárni és, amikor a legerősebb a fájdalom, akkor tárul ki az ajtó, egy újabb ajtó, amelyen áthaladva közelebb kerülök a babámhoz, aki a legbelső szobában vár rám! Nem tudom, hány ajtót kell még kitárnom, de az biztos, hogy a kisbabám vár a legbelső mögött, ezért megyek-megyek előre, nem számít, hogy mennyi ideig tart, mennyire fáj, de hamarosan biztosan találkozom a picivel! Ez nekem azért volt jó, mert nem a fájásokra, hanem a célra koncentráltam! És még egy dolog, ne kérdezzétek,hány ajtó (fájás) van még! Arra gondoljatok, hány ajtót nyitottatok már ki, mennyivel közelebb vagytok a kisbabátokhoz! Ha vége egy fájásnak, akkor pedig legyetek büszkék arra, hogy eggyel kevesebb az akadály köztetek, mert leküzdöttétek!
Na jó, most lelövöm már magam, nem akarom itt osztani az észt, csak gondoltam, hátha másnak is beválik! És kívánom, hogy életetek legszebb emléke legyen a nap, amikor életet adtok a babáitoknak!
Márti