Sziasztok!
Először is köszönöm mindenkinek a vigasztaló szavakat kistesó projekt ügyben. Tudom én, hogy lüke voltam, amikor beleéltem magam, hogy márpedig én elsőre terhes leszek megint, de azért nagy koppanás volt, hogy mégsem.
Pedig nagy csoda lett volna, ha összejön, olyan zűrös hónapunk volt a december, hogy alig volt alkalmunk tenni érte...
Na, de majd januárban!!!
Menta! Én is szivesen embertársaim fenekébe dugtam volna a petárdáikat.
Lacika is imádja a homeo-bogyókat szopogatni.
A leglükébb pillanatában is meg tudom vesztegetni egy camomillával annyi időre, hogy gyorsan tisztába tegyem.
Márti! Óriási gratula Vilkának!
Nem semmi, hogy már felállt!
Linato! Valahogy nekem is hangulattalanok voltak az ünnepek. Biztosan az én hibám, mert minden feltétel adott volt, de valahogy a karácsony hangulata se érintett meg, és a szilveszteré se.
Dzsili! Hát, nem semmi szilvesztered lehetett...
Ha már szólni nem lehet, hogy ne varrják a nyakadba a leányzót, miért nem hagyod, hogy a fiaid kiutálják?
A szilveszteri bulizás kérdéssel én valahogy furcsán vagyok. 31-én egész nap ezen filóztam. Évekig (évtizedekig,
) az volt a mániám, hogy ha soha máskor nem is, de szilveszterkor bulizni kell, mert ha nem, akkor én egy magányos ember vagyok, se barátaim, se pasim, engem senki nem szeret, és az egész következő évemre ez fogja a bélyegét rányomni. Tényleg, kényszeresen bulizni KELLETT mennem. Ugyanakkor most, ahogy visszagondolok, azt kell mondanom, hogy nem igazán élveztem a bulikat. A pasi, akiről álmodoztam, tojt rám, másnak udvarolt, vagy éppen az, akivel jártam nem akart táncolni, és egész éjjel unatkoztam. Mindig túl hangos volt a zene, beszélgetni nem lehetett, táncolni meg ritkán volt kivel. Volt, amikor a társaság berugott, és mindenki iszonyú bunkó volt. Egyik évben egy cigicsikkel rámégették véletlenül a nylon harisnyámat. Évekig meglátszott, ahol beleégett a combomba. A legkülönbözőbb kellemetlen emlékeim vannak a szilveszteri bulikról. Összesen 2re emlékszem vissza szívesen. Ez 10%-os arány!
Ebből az egyik a 2000.-es volt, amikor az Y2K miatt én is és Laci is ügyeletesek voltunk, és otthon, édes kettesben szilvesztereztünk. Majdnem lemaradtunk az éjfélről, úgy el voltunk foglalva egymással.
Még szerencse, hogy semmilyen galiba nem adódott a munkahelyünkön a számítógépes rendszerekkel...
Na, szóval a sok mellébeszélés után a lényeg, amit ki akartam nyögni, hogy nekem egy árva szál kedvem se lett volna buliba menni, még ha történetesen megtehettem volna, akkor se.
Valahogy nem is jelent számomra semmit az, hogy 2004. van. Új év, a régi hétköznapok...
Lacika is imádta a koccintást, mert persze a Mama megengedte, hogy a vadi új (tőlünk kapták karácsonyra) kristály pezsgőspohárból igyon egy kis kölyökpezsgőt. Utána még napokig mindennel koccintani akart.
Norci! Én még sose próbáltam babafogkrémet használni, mert a mi fogorvosunk nem ajánlotta, amíg köpni nem tud Lacika. Viszont már tud, úgyhogy lassan tényleg kellene neki fogkrémet venni.
Ő imád fogat mosni, meg úgy általában minden olyasmit csinálni, amikor pancsolhat. Reggel, amikor mosom a fogam, odahozza a kis dobogóját, rááll, és lelkesen mossa ő is a fogát. Nagy átéléssel köpköd is, csak eddig a vizet mindig lenyelte előbb.
Lacika legújabb tudománya: rendet csinál!
De nem ingyen ám!!!
Az előzménye a dolgonak az, hogy imádja a Yippy nevű kis dobozos, szívószálas italkát. A konyhaszekrényben tartottam más babakajákkal, konzervekkel, befőtekkel együtt. Az ajtón félfordító volt, hogy Lacika ne tudja kinyitni. De a Yippy túl nagy csábítás, az én kis drágaságom megtanulta leküzdeni az akadályt. Még vissza is fordítja a félfordítót, miután kirámolta a konyhaszekrényt.
Ezután a törékeny dolgok védelmében elraktam a Yippy-t egy fölső szekrénybe. Azóta nem tiltom hiába a konyhaszekrény piszkálását.
Na, szóval Lacika tegnap kipakolt a konyhában egy fiókot. Lépni se lehetett a kupitól. Utána elkezdte megint a konyhaszekrényt is átkutatni. Ezért már rászóltam, hogy nem szabad, és egyúttal megszidtam, hogy máris mekkora rendetlenséget csinált. Ő meg erre becsukta a konyhaszekrény ajtaját, és az utolsó szálig mindent szépen visszarakott a fiókba!
El voltam ájulva tőle, és gondoltam, megjutalmazom. Tudtam, hogy Yippy után kutatott a konyhaszekrényben, hát azt adtam neki nagy dícsérgetések közepette. Erre ma reggel megint kirámolt a konyhai fiókból, kézen fogott, bevonszolt, hogy lássam a rumlit, majd szépen nekiállt összepakolni. Én meg a konyha küszöbén állva gyönyörködtem benne.
Amikor készen lett, akkor ragyogó mosollyal elémállt, és szemmel láthatóan várt valamire. Nem értettem meg azonnal, erre kezdett mutogatni föl a szekrényre, amiben a Yippy-t őrzöm.
Szóval ő rendet csinál egy Yippyért, és a cél érdekében a rumlit is szivesen előállítja, hogy legyen mit elpakolni. Igazán megdolgozik a jutalmáért.
Nem bírja tovább a szemem a monitor bámulást.
Kicsit rendet csinálok, azután jövök, és folytatom az olvasgatást.
Jó sokat írtatok a hétvégén!
Én meg jó sokat írtam most...
BMárti