Minden hétfőn kezdődött... Előtte sosem görcsöltem, vagy legalábbis azt nem nevezném annak! Hétfőn elkezdett valami halvány rózsaszínes cucc folydogálni belőlem, nem tudom, hogy mi az, így felhívtam a "dokim", aki berendelt vizsgálatra! Megnézett, mondta, hogy nem tudja 100%-ra megállapítani, hogy magzatvíz-e, vagy sem, így a kórházba irányított. Ott újabb vizsgálatok, végül a szülőszobán a főorvos helyettes hazabocsátott, mondván, hogy nem magzatvíz, tök zárt vagyok, stb. stb. Ezt nem részletezem, mert korábban írtam már... Szóval annyit mondott, hogy kedden reggel uh a rendelőben, aztán azt mutassam meg a "dokimnak", és akkor lesz valami!
Hétfőn, olyan 1/2 11 körül arra ébredtem, hogy erősebben görcsölök, mint addig, így nem is tudtam visszaaludni. A görcsök, kb. 10 percesek voltak, és közel 1 percig tartottak. Aztán hajnalban felkeltettem a férjem, hogy valami kezdődik, szerintem menjünk be a kórházba! Be is érkeztünk, megvizsgáltak, mondták, hogy még mindig zárt vagyok, rátettek egy NST-re, ahol semmi fájás nem látszódott, pedig nekem voltak fájásaim!
Akkor újra hazaküldtek, mondván, hogy teltház van, és nincs értelme bent maradnom, mert nincs semmi...
Olyan 6 körül értünk haza, és ugye reggelre mentünk vissza uh-ra, így kb. 1 órát aludtunk, de én azt is a 10 perces fájásokkal megszakítva. Hát eleve hulla fáradt voltam, de mikor reggel elindultunk itthonról, akkor már gyakrabban jöttek a görcsök. Mondhatni 5-6 percesek, de az autóban eléggé szenvedtem, mert sehogy nem volt jó ülni!
Odaértünk az uh-ra, millió várakozó, én kb. a 6. lehettem. Egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás, egyre rendszeresebb 5 perces fájásokkal... Hát klassz volt, mondhatom!
Aztán végre behívtak, az előttem lévő lány előre engedett, gondolom látta rajtam, hogy milyen jól vagyok!
Megállapították, hogy a magzatvíz normális, viszont a fej annyira lent van, hogy nem tudják biztonsággal megállapítani a méretet, helyezkedést!
Na uh után felmentünk ismét a szülőszobára, ott vártam a Raftra, mert ő éppen szült, és mondta, hogy majd akkor jön!? Oké, én várakoztam, de mikor már tényleg nagyon erős fájásaim voltak, becsöngettem a szülőszobán, hogy akkor szülni jöttem, hello! Be is hívtak, megvizsgáltak, akkor már bő ujjnyira nyitva voltam, de inkább 2-re, és mondta az ügyeletes, hogy akkor most már felvesz! Ez olyan 1/2 11 körül volt! Férjem felhozta a cuccaimat, bekerültem a közös vajúdóban, ahol először még helyem sem volt, így állva vajúdgattam... Férjem pedig mindeközben kint várakozott!
Az idő lassan telt! Kellett volna pisit produlánom, de nem ment, közben a véres cucc folyamatosan távozott belőlem! Rátettek egy NST-re, ahol megint semmi fájás, mondjuk igaz, hogy oldalt feküdtem, de akkor is!?
Mikor megkaptam az ágyat, már nem nagyon tudtam felkelni, mert a fájások sűrűsödtek és erősödtek! Elmentem lezuhanyozni, de nekem az a softball-os dolog nem nagyon jött be! És akkor olyan 1 óra körül szóltam az ügyeletesnek, hogy nekem már olyan, mintha a fájásaim egymást érnék! Megvizsgált, akkor már bő 3 ujjnyira nyitva voltam, így mondták, hogy jöhet a férjem, megyünk a szülőszobára!
Így is lett. 1/2 2-kor kerültünk be a szülőszobára! Feltettek gépre, kaptam infúziót, mert egész nap nem ettem/ittam szinte semmit, és akkor ott vajúdtunk tovább, amíg az ügyeletes doktornő, akinél végül megszültem, meg nem vizsgált, és ennek következményeképpen a magzatvíz elfolyt! Azt mondták, hogy az kicsit elszineződött volt, férjem szerint, rózsaszínes!
Itt már nem nagyon tudom, hogy hogyan követték egymást az események, csak azt tudom, hogy elég vacak volt, közben bejött a vezető szülészorvos is, megvizsgált, és szerintem beillesztette a picúr fejét a szülőcsatornába, mert mondta, hogy most segíteni fog, de pont egy fájás közepén, így azt hittem, hogy odacsinálok!
Mikor ez megtörtént, már nyomnom kellett. A dokinő jött, mondta, hogy akkor, ha van fájás nyomhatok! Közben millió injekciót kaptam, lazító, fájás erősítő, stb. De én nyomtam, ahogy tudtam! Néha lecseszett, hogy ne lihegjek, meg ilyenek, meg forduljak oldalra, mert úgy könnyebb, de nem nagyon törődtem vele, volt elég gondom enélkül is!
Az ügyeletes szülésznő, amúgy nagyon kedves volt! Mázlink volt vele! Nagyon sokat volt mellettem, mondta, hogy mit csináljak, amivel könnyebb lehet, és mindent előre elmondott, hogy mi fog történni!
3/4 3 körül már nagyon a finish-ben voltunk, legalábbis én így gondoltam, és tényleg!
Nem számoltam, hogy hányadik nyomásra lett meg Beni, de a vége az nagyon kellemetlen volt! Feszített, fájt, és minden egyszerre, de végül túl lettünk rajta!
Mikor Beni fejecskéje előbukkant, mondták, hogy fogjam meg nyugodtan, de nem szerettem volna, már túl akartam lenni a dolgon, így inkább nyomtam! Sajnos szerintem akkor is nyomtam, mikor nem éreztem a fájást, szóval a technikán csiszolni kellett volna még, de 15:10-kor megszületett Balló Benedek, és akkor más semmi más nem számított!
A hasamra tették, kicsi lila testtel, gyorsan bebugyolálták, hogy nehogy megfázzon, és én annyira meghatódtam, hogy csak na!
A férjem, mivel mindent látott mondta, hogy a legdurvább az volt, ahogyan feje jött kifelé! Csak a koponyacsontot látta, és tök lila volt az egész gyerek, de mondták, hogy az normális, és tényleg, pár perccel születése után már tökre szép színe volt a bőrének!
A méhlepény megszülése után, ami szerencsére tök simán ment, megvizsgálgatták, és én is megnéztem! Hát, durva látvány volt, de nem undorító, csak inkább durva!
Bár igaz, hogy gátvédelemmel akartunk szülni, de sajnos végül vágni is kellett és sajnos a kötőszöveteim minősége miatt csomó helyen szét is repedtem! A dokinő szavaival élve, szétment a hüvelyem is!?
A szülést követően kb. 1 órán keresztül varrt, hát nem mondom, hogy szülni nem fájdalmas, de ez még annál is rosszabb volt!
A dokinő sajnos elég pokróc típus volt, így gyakran elfelejtett szólni, hogy most éppen mit fog csinálni, hogy kicsit is felkészülhessek és ne ugráljak a kezei között!?
Sokmindent nem mondott a varrás végeztével, csak annyit, hogy kontroll 6 hét múlva, azt jónapot!
És akkor még egy furcsa dolog, vagy legalábbis én annak gondolom!? A szülés után pár nappal, zuhanyozás után, egy olyan vattapamacs csusszant ki belőlem, amivel gondolom tamponáltak! Azt nem tudom, hogy véletlenül hagyták-e bent, vagy direkt, mert erre vonatkozólag nem adtak semmilyen felvilágosítást...
Mindenesetre én örülök, hogy már nem kell bent lennem a kórházban, mert amúgy is utálok kórházban lenni, ez pedig csak még jobban megerősítette bennem az utálatot!
Na, hát kb. ennyi!