Sziasztok!
Először is mindenkinek köszi a gratulációt, kedvesek vagytok. Majd rakok fotót is, van ám, csak egyszerűen még "rázódnunk" kell.
Szóval hétfő hajnalban arra keltem, hogy fáj alul a hasam és szivárog valami. Magzatvízelfolyásom kétszer csak a műtőben volt, úgyhogy nem volt igazán tapasztalatom. Vártam. Aztán csak folyt tovább, felhívtam Roykó dokinőt hajnali negyed kettőkor (ő mondta, hogy bármi van, hívjam), és mondta, hogy val.színű ez lesz, mármint elfolyt a magzatvíz, vagy elkezdett, menjek be rögtön, ő is nemsoká indul. Hát gondolhatjátok... gyorsan áthívtuk anyut a lányokhoz, akik hál istennek, mélyen aludtak. Férjem lányos zavarában nekiállt borotválkozni
Ahelyett, hogy én tudtam volna zuhanyozni menni, de azért az is összejött.
Cuccal beértünk kb. fél kettőre, felraktak rögtön az nst-re, jött az ügyeletes doki (Pazár volt), aki megvizsgált, közben még jobban folyt már a magzatvíz.
Ja, hozzáteszem, hogy pénteken volt egy gyengébb szívhang, pénteken még megismételték, ami jó lett, de bent voltam szombat és vasárnap este is egy nst-n, Roykó dokinő kérésére, amik jók lettek, semmi fájást nem mutattak. Én szombaton takarítottam, vasárnap este 10-ig még vasaltam.
Kb. egy óra múlva ott volt dokinő is, rámtették az infúziót, borotválás és hívták a műtőt stb. Addig azért már voltak fájásaim, rendszertelenek.
Aztán a műtéten dokinő volt, meg Pazár doki. Nagyon kedvesek voltak. Ahogy előre meg volt beszélve, a katétert csak ott kaptam meg, így semmit nem éreztem, amikor betették. Kivették Bencuskát, képzeljétek, a nyakán volt egyszer a zsínór.
Ellátták és visszahozták nekem. Később tudtam meg, hogy fehér pöttyök voltak rajta, ami csalánkiütés szerű, sok babánál előfordul, akár kisebb fertőzés miatt is. Hál istennek a dokinő úgy ítélte meg, hogy amúgy rendben van, nem vitték sehova, csak megfigyelték és hintőporozták a testét.
Vagy a fertőzés, vagy a köldökzsínór miatt is előfordulhat, hogy előbb beindult a szülés, bár az is lehet, hogy sejtette Bencém, hogy hétfőtől van mégis Molnár doki, és lehet, hogy így a legegyszerűbb megszületnünk, mielőtt megint "beszívat" minket.
Az elkötést is megcsinálták. A műtét közben többször volt hányingerem és feszítő érzés a szívemnél, meg hidegrázás. Úgy rázkódott utána is még vagy két órát a testem, hogy még. A másik kettőnél ez nem volt.
Aztán jött a szenvedés. Mondta a szülésznő, hogy a harmadik császárnál erősebbek az utófájások. Hát...igaza lett. Közben már kihozták nekem Bencét, rossz volt, hogy csak feküdt velem, de édesen aludt, elforogni is csak este tudtam. Másnap hajnalban keltem, 24 órát feküdtem, hogy ne legyen fejfájásom (mindkettőnél volt). Hát lett így is sajnos... egy pokol. Ez volt a legelviselhetetlenebb.
Dokinő nagyon-nagyon kedves volt. Mindennap bejött hozzám, pedig egy héten kétszer dolgozik, plusz, ha ügyeletes vagy szül. Mindennap megnézte a hasam, ő maga lecserélte a kötésemet, a fejfájásra intézett egy anesztes konzíliumot, aminek hatására csináltak nálam úgynevezett patch-elést. A gerincembe befecskendezték a saját véremet. Hát... ez nagyon kemény volt! Félelmetes, kockázatos, fájdalmas. De aznapra megszűnt a fefájásom, másnap megint előjött, de enyhébb lett. Még most is fáj kicsit.
Az eljárás közben is végig mellettem volt. Mondta a nővér, hogy 18 éve dolgozik itt, most csinálták ezt itt másodszor.
Szerdán délután átmentem a roomiba (császárosként egyedül), nagyon jó volt. Két olyan szobatársam volt, akinek szintén a 38. héen beindult a szülés, mert a nyakukon volt a zsínór. Tök fura.... Nekik sima szülés volt, és mindketten az utolsó 10 percben estek be.
Bence tündér volt, nyugodt, mivel mindig kevés tejem van, már ott kapott pótlást, hál isten, a csecsemősök már ismertek minket, így sokat segítettek nagyon.
Pöttyök addigra elmúltak, akkor kezdett besárgulni. Kértem, vegyenek vért, ne otthon legyen gond. Tavaly Dórika is besárgult, de nem lett baj. Hál isten az eredménye jó lett, de feszt itatnom, etetnem kellett.
Pénteken hazajöhettünk, kb. délre lettek kész a papírok.
Edi: a hétfőt is beleszámolták, mert hajnalban történt a szülés, így az ötödik napon jöhettünk haza mi is.
Láttam bent Petrát, a fotóról megismertem. Ő biztos nem, mert én nem raktam ide fotót. A roomi felén volt, de azt nem láttam, hogy meg is szült e már. Pocakméret ilyenkor nem számít
És az első két szobában olyanok is vannak, akik kismamák. De szerintem ő is megszült.
Szóval sokkal jobb élményekkel jöttem haza, mint tavaly, mikor nem volt dokim és a doktornő tényleg mindent meg is tett ezért. Most láttam, mi megy ott. Volt, akinek a Molnár doki volt a fogadott orvosa, ugyanennyi pénzért, egyszer sem nézett be hozzá, csak a kötelező nagyviziten volt ott, és ott rákérdezett, hogy hogy van. A csöveit is mással vetette ki.
Én a doktornőt szívből tudom tényleg ajánlani. Kedves és látszik, hogy nem csak a pénzre megy.
Most mennem kell, majd foly. köv a lányokról is, csak Bencém felkelt és ilyenkor rögtön tátog.
Sziasztok, Szilvia