Sziasztok!
Először is egy pótlás: Cory, boldog születésnapot Neked, bokád érjen a füledig
Én sem tudom ám, hogy melyik Balu és melyik Zsoma
Irtó édesek és egyformák teljesen
Keresztszemeshez gratula, ügyi vagy nagyon
Heni! Boldinak gratula a forduláshoz, nem semmi
Barni szövege továbbra is észveszejtő
70 perc
Ne "szidd" magad, szerintem senkinél sincs tökély a gyermeknevelésben. Részemről így is le az összes kalapommal Előtted!!!
Márti, ez a tűzhely...
mint az eredeti
Behalok
András húga
Rémes... ugye nem lesznek szövődmények? Írj majd róla!
Menta, hajrá altatás-ügyben és ne pintyogj
Egy-kettőre nagylány lesz a lányod, meglásd, ez a dolgok menete
Tetszeni fog neki a külön-alvás
A jelek bíztatóak.
Borcsa, hol vagy? Én is kíváncsi vagyok, hogy vagy
Ágy-ügyben arra jutottunk, hogy meglesz a megemelt ágy, 140 centi lesz (alá a játékos polc és házikója kerül), lesz kicsit döntött feljáró (nem teljesen függőleges), ami nappalra leakasztható lesz, éjjel természetesen ott marad (Tikk, arról nem volt szó, hogy éjjelre elveszem onnan
)! Éjjelre párna-hegyek lesznek a lejárat és az ágy hossza körül, esetleges baleset esetére, ami remélem, nem fog soha bekövetkezni. Ha - Isten ne adja - mégis, megmondtam a páromnak, hogy abban a pillanatban lefűrészeljük a magas lábakat és lesz sima ágy. Bízom benne, hogy sikerül, ahogy elterveztük. Ja, és lesz kis pislákoló fényke, ha netán felébred, hogy lássa, hol van. Majd meglátjuk. Szerintem január közepe/vége felé nekikezd Apósom.
Szerintetek ha mondjuk februárban elkezdjük az új ágyon való alvást, és teszem azt, márciusra sikerül átszoktatni Bácust, a rácsoságyat hagyjuk ott augusztusig, míg megszületik ÖcsiHugi, vagy addig vigyük ki a szobából? Ha ott marad, akkor magyarázgatnám Neki, hogy oda fekszik majd a kistesó, stb., de félő, hogy tán ott akar majd aludni. Ha meg kiviszem, és augusztusban vissza, akkor meg lehet hogy az zavarja meg, nem? Bár ez még odébb van...
Amúgy jól vagyunk, minden okés, Bálint itthon iszonyat ROSSZ, úgy jellemezném, hogy szinte a csilláron lóg. Ami rosszaságot ki lehet találni, azt Ő ki is találja, kivitelezi, és röhög a képünkbe ezerrel. A Karifát labdával dobálja, karácsonyi terítő nem lehet az asztalon, mert repül minden, a bevetett és ágytakaróval letakart ágyat folyton szétszedi, szétdobálja a párnákat, takarókat, és még folytathatnám...
Fenyegetés mit sem ér, a pelusra ütést kineveti, egyszerűen be szoktam zavarni a szobájába, amit meg is tesz. Jobb esetben csak les kifele nagy szemekkel, rosszabb esetben sírni kezd. Az ajtót természetesen nem csukom rá. Ez az egy regulázási módszerünk van, ami úgy-ahogy beválik. A kezét 10 percenként csapkodhatnám, amit nem akarok...
Amint viszont elmegyünk valahova, mint a kisangyal. Senki nem hiszi el, hogy rossz is tud lenni...
Túl hosszú lettem, ne haragudjatok!
Csak kijött belőlem...
De hogy ne csak rosszat mondjak: soxor természetesen, mint egy kisangyal, olyan. Hízeleg, bújik, egyre jobban anyás (ami Őrá ugye szinte sosem volt jellemző), szeretget, becéz, puszit nyom, én meg olvadok ezerrel. Mostanában látja, hogy előveszem a terhességes könyvem, sok benne a babás kép, 3-4x végig kell vele lapozni és beszélgetünk, hogy épp mit csinál a baba a képen. Kérdezgetem, hogy jó lesz-e ha lesz nekünk ilyen pici babánk, aludhat-e az Ő rácsos ágyában, stb., mindig igennel felel. Egyáltalán nem biztos, hogy fel is fog mindent, de azért beszélgetni nem árt róla, nem?
Huhh, na megyek, uncsi lehetek már.
Pusza mindenkinek!!!
Jah, és a lánybuli részemről OKÉS!
Pusz,
Beja+Bácu+ÖcsiHugi