Helló lányok!
Zsong a fejem a sok infótól!
Egy hét és náhány nap távollét után felpörögtek itt az események!
Sajna azonban most nem fogom tudni követni az eseményeket, most azon izgulok, robban-e a házunk este vagy sem, ugyanis a bomba a szomszéd utcában volt szíves leesni anno, a II. vh idején.
Valószínűleg a Bakáts téri ált. iskolában fogunk alukálni, szerencsére most csak 1 gyerek van itt, Marcit elküldtük táborba jó messzire a Bakonyba.
Egyébként tegnap voltam genetikai UH-n, s teljesen ki vagyok akadva. Minden OK, legalábbis azt mondták, de ez a gyerek mindig megviccel minket. Az első számítások szerint jan. 11-én lett volna az ő napja, az első UH szerint jan. 29-én, a mostani szerint viszont jan. 21-én!!!
Ez engem teljesen kikészít, mert eddig mind a két lurkóm a kiírt dátumok körül született.
Tudom, hogy ez nem jelent semmi rosszat, de hát ez azért mégiscsak 1-2 hét eltolódás oda-vissza!
A másik a doki volt. A drága olyan kövér volt, hogy a pocakja a térdét súrolta, majd mikor lefeküdtem, hogy megvizsgáljon, s nem látta rendesen a babát, közölte, ráadásul a lányom előtt, hogy húzzam fel a hasamon a zsírt, mert hát ugye így nem tudja megvizsgálni, különben is nyugodjak meg, ő is kövér és én is, ez már így alakult.
Azonkívül rágózott és semmit nem értettem abbókl amit mondott, kaptam egy képet, amin a gyerekünk feneke és a gerince látszik.
Ezután, mint utólag kiderült, az értékelhetetlen és hosszas silabizálásra szoruló papírt odadobta az asztalra, hogy majd kérjem el a nővérkétől. Püff neki első igazi találkozás a babával...
Egyébként édeske, aranyoska, de annyira elrontotta az egész vizsgálat hangulatát ez a vadállat, hogy csak na.
A kis pötyimet egyébként már 2-3 napja érem, sőt, az apukája is!
Ja, és közölte ez a barom (bocsánat, de ez a doki teljesen kikészített), hogy mondjam meg a doktornőnek, hogy a lepény mellső fali. Basszus, akkor csináljam meg januárban magamnak én a császárt vagy mi a rossebb?!!! A nővérke is ki volt akadva.
No most abbahagyom, s megyek a családom elé, hogy szép szerelmes három és felesben elvonuljunk a gyűjtőhelyre. Jó mi?
Bocs, ez egy kicsit destruktívra sikerült, de ez van.
Majd írok, hogy egyben van-e a lakásunk, s hogy betörtek-e vagy sem.
Millió ölelés minden kismaminak és pocaklakónak!
PS: A találka engem is érdekel, de még nem tudtam rendesen lecsekkolni az időpontokat, majd holnap, ha túlleszünk ezen a ramazurin...