Rita, köszönjük szépen, jól telnek az éjszakák. Nagyon jó kisbabánk van.
Bár tegnapelőtt görcsölt a pocija, de katunk rá Infacol-t és mostmár nyugisan aludtunk. Nappal 4 óránként eszünk 80-at, éjjel pedig 3 óránként 60-at, hajnaltól reggelig pedig szunyálunk 5 órát folyamatosan. Szóval álomgyerek a Pistike, eddig.
A szülés nekem nagyon klassz élmény volt. Aznap délután még shoppingoltunk apával a media markt-ban, és miután hazaértünk még csináltunk egy pocakfotót is, mert mondtam neki, hogy úgy érzem itt lehet baba lesz éjjel.
Zuhany után leültünk beszélgetni és fényképezőgépet machinálni és akkor egy kis pattanást éreztem és már folyt is a magzatvíz. Összekészülődtünk és bementünk a kórházba. Mire beértünk 4-5 perces gyenge fájásaim voltak. Felvettek 23:35-kor, előkészítettek, stb. Háromnegyed kettő körül fektettek föl a szülőágyra, akkor már kezdtek erősödni a fájások. Rámtették a ctg-t és vártunk.
Nagyon jól viseltem a fájásokat hál' istennek. A fájások alatt tágultam 1 ujjnyit (ekkor már 2 ujjnyi volt) és elfolyt a maradék vizem. A tolófájás előtti 2-3 fájásnál már igen erősen nyomtam a derekam az ágyhoz (nekem az segített, próbáltam ficánkolni picit, de sokkal rosszabb volt, így nyugiban feküdtem és odaszorítottam a derekam az ágyhoz). Jött a doki és kérdezte, érzem e már, hogy kicsit nyomnom kell, mondtam igen. Megvizsgált és mondta, hogy még nem szabad, mert még csak eltűnőben van a méhszáj. Akkor még vártunk picit, és utána egyszer éreztem, hogy képtelen vagyok visszatartani, kikiabáltam a nővérkének és mondtam neki, hogy tudom, hogy nem szabad nyomni, de én nem tudom visszatartani. Jött a doki is, megnézett és mondta, hogy nagyszerű, mert eltűnt a méhszáj teljesen, nyomjak egy jót nyugodtan.
Na, az tök jó érzés volt.
Aztán gyorsan összedobták alattam az ágyat, leterítették a steril kendőt, amire a baba érkezett és mondták, hogy nem rakhatom le a lábamat. Fölhúzott térddel kellett lennem. Mikor jött a fájás, akkor kapaszkodnom kellett nagyon a térdembe, összeszorítani a fogam és becsukni a szemem és várni, hogy úgy igazán nyomnom kelljen.
Aztán nyomtam, ahogyan csak bírtam.
3 nyomás után megvágták picit a gátat és a 4.-re kint is volt a babuci (3:45-kor). Nyomás közben lestem, és láttam mikor a pici feje már kint volt a szülésznő kezében. Olyan jó érzés volt.
Aztán odatették a mellkasomra, amíg pulzált a köldökzsinór és csak utána vitték el fürödni. Annyira gyönyörű érzés volt, amikor ott feküdt a mellkasomon, nézett azzal a picike sötét szemével. Ezt nem lehet elmondani.
Végig a szobában kezelték le a babát, hogy én is láttam mit csinálnak. Aztán "megszültem" a méhlepényt és utána még visszakaptam a picimet már pólyás babaként.
Aztán elvitték és engem meg összevarrt a doki.
Kitoltak azután a páromhoz, ott pihentem 1 órát, azután visszatoltak, spontán vizeletet kellett produkálni, szerencsére ment, utána átvittek az osztályra és pihiztem egy picit. 9-kor pedig újra találkoztam a kisbabámmal.
Hát ennyi volt az én történetem.
Amíg élek nem felejtem el azokat az érzéseket!! Fájdalom és gyönyör egyben, csodálatos dolog az emberi élet!
Kívánom, hogy mindenki ilyen csodásan élje meg!!