Két dolog előljáróban. Annak idején, 1981.06.30-án jómagam is a Jahn Ferenc Kórház falai között láttam meg a napvilágot.
Szülésem után úgy gondoltam legközelebb talán máshol. Hát a történet végén kiderül, hogy hol jártam jobban.
Első kisfiunkkal, akit nagyon akartunk és vártunk, 2004. szept. 28-ára voltam kiírva. Szőczei Beéta doktornő nolt a fogadott orvosom.
Szeptember 1-én voltunk előszőr CTG-n. Már előtte telefonon megismerkedtem Mészáros Gabriella szülésznővel, aki nagyon szimpi volt. Megbeszéltük, hogy a bejáratnál találkozunk.. Pontos volt és mi is. Nagyon kedves volt, és segítőkész. Akkor még nem történt semmi különös. Legközelebb, mivel már nyílt a méhszáj, kiírták a doktornővel a császár időpontját. ( Ja, el is felejtettem, hogy szembetegségem miatt, programozott császárra készültünk. Csak úgy mint Adra. De szerintem attól még lehet érdekes. Biztos az övé is az volt!)
Szóval szept. 22-re készültünk. A Gabika minden vizsgálatra a kórházon belül elkísért. EKG, megbeszélésre az altató orvossal, és volt hogy ő vette le a vérem, hogy ne kelljen hajnalban sokat várnunk.
Szülés előestéjén, már annyira feszült voltam, hogy az addig tiltott ülőfürdött, megejtettem. Gondoltam nahy baj már nem lehet. Emlékszem a Gabika pont akko hívott, hogy megbeszéljünk mégegyszer mindent részletesen. Nagyon jól esett.
Hát eljött a mi nagy napunk!!Hajnali fél hatkor autóba ültünk és irány! Nem a férjem vezetwtt, mert nagyon izgult, az egyik barátja vitt be minket. Hatkor Gabika a mentős bejáratnál várt minket. Érezte biztos az izgalmunkat, mert csak mosolygott és nyugtatott minket. Lent felvették az adataimat, aztán felmentünk a szülőszobába. és onnantól már felgyorsultak a dolgok.
Először átöltöztem és visszamentem a folyosóra a férjemhez egy kicsit. Ott úgy váltunk el egymástól, hogy a műtéti előkészületek után bent találkozunk.
CTG, borotválás, beöntés(amit utáltam és nem értettem mért ilyen fontos)....
Aztán megjött a doktornőm és megvizsgált, ami annyira fájt, hogy olyan artikulálatlan hangot adtam ki magamból, hogy megijjedtem.
Aztán azt monták bejöhet végre a férjem.
De nem akart. Anyukám jött be. Azt mondta a férjem hallott és tiszta ideg, nem akart még jobban felizgatni. Anyukám sírt mert eszébe jutott, mikor ő szült itt engem, aztán meg azért mert leesett neki, hogy kb. fél óra és most nem anyuka, hanem nagymama lesz.
Jött a műtős fiú hogy majd ő a 86 kilómat ölbe beviszi a műtőbe. Köszi, de inkább magamtól esem el, minthogy földhöz vágjanak. Becsoszogtam. Anyu adott puszit és megbíztam hogy fotozzon de ezerrel. Jött az érzéstelenítő, ami egyáltalán nem volt gáz. Megjelent két kedves és ismerős arc is. A doktornő és Gabika. Sok beszéd, oxigénmaszk, hangok, ráncigálás.. és egy hang. Amit annyira vártam. 2004. 09. 22-én 9óra 2perckor, 3300 grammal és 51 cm-el megszületett Celik Hamza. 9/10 apgarral.
Nem értettem miért viszik el tőlem éjszakára a drágaságomat? Miért nem jöhet be legalább az apukája? Miért nem hagytak békén azzal a beöntéssel? Miért magyarázzák el százszor, hogy szoptassak és pelenkázzak?
Minden szép és jóvolt, de köszönöm szépen legközelebb máshol szeretnék szülni. Mondjuk az Istvánban. Az mégis csak egy baba-mama barát kórház! Nem?
De az !! Második kisfiamat 2006 03.30-ra vártuk. AZ Istvánban. A doktornőm maradt, de a szülésznőm....(ebben az esetben neveket nem mondanék)
Ha fe
lhívtam mindig csak annyit mondott, hogy majd személyesen megbeszéljük. Ha egyáltalán tudta ki vagyok.
A CTG-n egyszer volt ott. A megbeszélt napon 2006. 03.20-án hatkor a kórház parkolójából felhívtam, hogy a csomagokat is vigyem e? A válasz: 2 A DOKTORNŐNEK TEGNAP KELLETT VOLNA HAZAJÖNNIE PÁRIZSBÓL, DE LEKÉSTE A GÉPET. mAGÁNAK NEM SZÓLT SENKI?"
mÉGIS KINEK KELLETT VOLNA SZÓLNIA? tALÁN A máv kÓRHÁZ KARDIOLÓGUSÁNAK?
Ne izguljon holnap megoldjuk!
Köszi! Oldjameg a problémáit ne az én császáromat!!
Másnap:
Reggel 7-kor állítólag megműtenek. Délután 3 óra. Doki sehol, senki sehol. Szobám sincs, a vizsgáloban ütöttün tábort a drágámmal.
3 napja nem voltam wc-n. De jól jönne az a beöntés. Szóltam is ,hogy itt ilyen nincs?
NINCS!Rövid és tömör. Végre úgynézki itt az idő!
2006.03.21-én megszületettmásodok kisfiunk, 16óra47 perckor 3360gr. és 56cm. 9/10 apgar.
A látogatók jöttek mentek és éjszaka a szobatársaim babái végig sírtak. Ami csak azért zavart mert mi tudtunk volna aludni, és nekem otthon van egy 1,5 évesem is. Talán pihizhettem volna!
Aszoptatési tanácsadás annyiból állt, hogy:
"Van itt olyan akinek ez nem az első gyereke?" Hát persze! Én! Akkor mutassa meg a többieknek
ezt egy másikoldalrólmásoltam be nektek