Heppi
Köszi, köszi!!
Legalább van valami fogódzóm. Akkor a mennyiség okés, arra van vmi 5leted, milyen ütemben haladjak, ha nem sürgős? Úgy értem tej van, imád szopizni, mikor adjam a napi 2. hozzátápit? 1 hónap múlva az kb jó?
Épp mondtam anyukámnak, hogy édes, ahogy eszik, de olyan nyűg ez a hozzátápi, mindig gondolkodni kell (
) meg mire elkezdtem igazán élvezni és értékelni a szopit, már vége is a csakszopis időknek.
Beu,
Elvégre már több mint 6 hós
De kb 10-12 napja kap minden nap, rendszeresen, előtte hébe-hóba kóstoltunk egy kis gyümit. Tök jól megemészti. Sárgarépa, sütőtök bejön,(szóval valszeg nekem is kreol babám lesz pár hét múlva) anyatejes krumpli fúj, pedig szerintem tök normális krumplipüréíze volt. Eccer anyukám adott neki banánt, amikor ott volt náluk, az nagyon nyami!!! Bár nemtom, jó-e a banán, még nem néztem meg az irodalmat, de én nem adom. Eccer fél barackot is kiolvasztottam, az is bejött, csak utána a könyöke bőrén olyan kis érdes lett a bőr, mintha kifújta volna a szél, úgyhogy a nagy pepecseléssel lefagyizott barackok egyelőre pihiznek. De tök édin tátog, és már a falat több mint fele benn marad, nem tolja ki a szopimozgással
Gyömbéresbe múltkor tettem tört mandulát, tök fini lett, de nem jött fel olyan magasra. Tetejére meg tortabevonó a jó, az klasszul és hamar visszaszilárdul, a normál csoki finomabb, de sokáig folyik, nem lehet langyosan szeletelni. Fólia alatt napokig fini, a talira is előző nap sütöttem.
Ildi
Jobbulást a nagylánynak.
Zsuzsi
Reméljük, ez a furanevű; terápia hatásos
Én amúgy nagyon szkeptikus vagyok a nem kézzelfogható dolgok iránt, de tegnap ezt kaptam egy barinőmtől, elgondolkoztam. A hasonlattól a végén meg könny futotta el a szemem. Asszem előszedem Poppert is (Sofka, én is imádom!!) a karácsony pont megfelel az ilyen filózáshoz
Megyek,
Pusssz
Elli
Tehát sok szeretettel Nektek:
A két magzat
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik
egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni es a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! -mondja "szkeptikus".
- Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
Mire a kis "szkeptikus": - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!