Sziasztok!
Elég komoly témák kerültek elő tegnap.
Ancsa - Sajnálom, hgyo Tbányán ilyen vacak a helyzet. Sajnos amióta nincs Tatán szülészet, azóta a megyében nem túl fényes a helyzet. Legalábbis ezt hallom a családomtól. A gondolod kérek tőlük doki neveket telefonszámokat, javaslatokat.
Perdo - Én sajnos elég naív vagyok pénzügyekben, de olvasva amiket írtok,a zt hiszem, jobb, ha lassan kiképzem magam. Szóval én 6 tanévet tanítottam végig + 7-es adószámmal dolgoztam nyelvsulikban. A bevallásomat mindig a könyvelőnk csinálja. A suliban a gazdaságis szt mondta, hogy mivel ők aug. 21-tól dolgoznak, onnantól a szülés napjáig irassam magam betegállományba. De azt még nem tduom, hogy utána milyen jutatásokra vagyok jogosult, ehhez milyen apaírok kellenek, hol kell őket beszerezni stb. Mi kell az Államkincstárból?
Tudnál segíteni légy szíves, hogy hol tudok ezeknek a dolgoknak utána nézni? Előre is nagyon köszi!
Andi - Részvétem! Hiába "van benne a pakliban", erre nem lehet felkészülni. Elismerésem az erőért, hogy kimondtad! Nem mindenki képes erre!
Nem tudom igazán, hogy az ilyen picikkel mikor és hogyn kell, lehet beszélni a halálról. Nekem csak az ovis, sulis korosztályról vannak tapasztalataim. Sajnos az osztályomban több családban is bekövetkeztek tragédiák a betegségtől kezdve az öngyilkosságig. Amit tapasztalatam az az, hogy a gyerekek sokkal hálásabbak szért, ha az ember őszinte és elmondja az ő nyelvükön, hogy mi történt, mintha terel. A fájdalamdat úgysem tudod leplezni, olyan radarjaik vannak, hogy azonnal észreveszik, ha valami nem stimmel. Még egy osztályközösségben is, hát még a családban!Másrészről pedig szerintem a fájdalmat, szomorúságot is meg kell tanulni megélni (persze nem depresszióig), mert ez is az életünk része. Nem tehetünk úgy mintha nem történt volna semmi. De mondom, ez már a nagyobbakra igaz. 2-3 évesekkel hál'isten még nem kerültem ilyen helyzetbe.
Zsuzsu - Örülök, hogy mnden rendben veletek! Mi ma este megyünk 4D-re! MÁr nagyon be vagyok sózva!
Marek - Lehet, hogy mivel most minden rendben lesz, mire a tesó projekt megvalósításhoz értek megváltozik esetleg a párod véleménye. A szüleim is hasonlón mentek keresztül. Meg is emelem a kalapom előttük. Nekem lett volna egy húgom, de a vajúdás alatt történt valami, amit akkor még nem tudtak megmagyarázni és halva született. Akkor én 2,5 éves voltam. Természetsen nem emlékszem semmire, de anyu most mesélte el, mit élt át, amikor hazajött a kórházból és én nagy szájjal megkéreztem, hyo hol hagyta a testvéremet... 5,5 éves voltam amikor megszületett az öcsém, szintén nem komlikációmenetesen, de hál'isten mindketten egészségesek!!!!
Peva - Nagyon örülök, hogy jól érezted magad köztünk! Nekem mára rendesen izomlázam van a hátamban!
Ilyen még nem volt! aoasági témát fejtd ki bővebben légyszi, mert erről sem tudok semmit!
Doki és pénz - Csajok, én a z kórházba járok az ambulanciára a dokimhoz és még egy kanyi vasat sem fizettem neki. Az elején megkérdeztem, azt modta, hogy hagyjuk ezt most, majd ha túl leszünk mindenen, és elégedett vagyok, eldöntöm.
Emmalena -
Bátor vagy! Erre mondjuk anyu azt szokta mondani, hogy lehetetlen nincs csak tehetetlen!
[/i]